Hetek óta, napról napra láthatják a csepeliek, hogy a kínok és keservek között kiizzadt kerületi költségvetést és a kínkeserves megegyezést Borbély Lénárd polgármester ‑ Ábel Attila alpolgármesterrel az oldalán ‑ teljesen kisajátította.

Úton útfélen azt állítja, hogy ami történt „…az éppen annak a politikától és gyűlölködéstől mentes párbeszédnek az eredménye, amit a csepeliek érdekében kezdeményeztem…”

Ez a többszörösen félrevezető hencegés kemény tanulság az ellenzéknek: a polgármester csak időt és pénzt akart nyerni. Mindkettőt elérte. Számára a többi teljesen érdektelen. Durva és gusztustalan kampány következik, pontosabban folytatódik a június 9-ig tartó időszakban, vagyis az önkormányzati és uniós választásig. Borbély,  számára ez már élet-halál kérdése, ezért

mindent be fog vetni hatalma megtartása érdekében. 

A polgármester az összes, csepeli – több tízmilliós közpénzért fenntartott ‑ nyomtatott és elektronikus szócsővel a saját dicsőségét zengi, a saját érdemének tartja a költségvetési vita lezárását, a javaslat elfogadását. Ugyanakkor azt sugallja, hogy a képviselők többsége támogatta és támogatja a korábbi években végzett munkáját és annak folytatását. Ez nyilván való, tudatos, durva csúsztatás.

Az ellenzék csak az általa módosított csepeli költségvetésre mondott igent. A döntés után azonban minden maradt a régiben: a három részre szakadt testület létrejötte Borbély kerületi vezetésre való alkalmasságát kérdőjelezi meg, és eddigi politikájának kudarcát bizonyítja.

e.-s.