Előzetesen két fontos kérdést fogalmaztunk meg a szombati demonstrációval kapcsolatban: hogy lesznek-e elegen, és hogy mi a politikai program, azaz mi van a zászlóra írva, ami mögé a tömeget várják. Ahogy sokan mondták: ha százezernél akár csak eggyel is többen lesznek, akkor Rogán Antalék kezdhetik vakarni a fejüket, mert a Varga Judit-féle bomba besült. Márpedig többen voltak százezernél, és ez egyvalamit biztosan jelent: a közhangulat egyelőre olyan, hogy a harag és a reménykedés nehezen fölsérthető védőburkot képez

Magyar Péterről  – a csodafegyvernek gondolt mélybulvár-interjú lepattant.

Deklarált, tézisekbe öntött programot nem kapott a változás ígéretével a Kossuth térre hívott közönség, sőt egyelőre pártot sem. Valami viszont mégis kiderült: ami Magyar körül formálódik, és aminek ő egyelőre inkább talán a katalizátora és a megszemélyesítője, semmint a vezére, tényleg a tágabban értelmezett, vagyis a rendszerellenzéket is magában foglaló NER leváltását tekinti politikai célnak. Tekinthetjük akár

programnak is, hiszen valójában ehhez kért támogatást illetve felhatalmazást a délután főszónoka.

Volt egy pillanat 2021 őszén, amikor úgy tűnt, hogy ennek a gondolatnak (legalábbis a nem kormánypárti térfélen) többsége van; aztán belefulladt az ellenzéki együtt-nem-működésbe. Úgy is mondhatnánk: az ellenzéknek momentuma volt, de aztán elszalasztotta a nagy pillanatát. Magyar Péter egyelőre – immár két hónapja – utalja az övét, és szombaton sem tűnt úgy, hogy lemaradna a saját vonatáról. Mellesleg: amit beszéde közéleti részében mondott, napirenden tartva a jelen válságot kirobbantó kegyelmi ügyet, és fókuszba helyezve az egyre inkább kasztosodó oktatást, annak a nagy részét bármelyik baloldalinak gondolt/mondott párt büszkén vállalhatta volna.

Föl lett adva a lecke az állampártnak is. A következő két hónapban ki fog derülni, tud-e focizni Orbán Viktor olyankor is, ha a másik csapat is a pályán van (csapat alatt nem azokat értve, akik egyrészt nem látják a labdát, másrészt leginkább egymást szeretik rugdosni). Eddig ugyanis leginkább üres kapura lődözött, és láthatóan most is ugyanolyan meccsre készült. Nem biztos, de nem is lehet kizárni, hogy ezután más formájú játék következik, legalábbis rövid távon.

A beszéd jó volt; a legjobb, amit Magyar Pétertől eddig hallottunk. Nem szerelmesedett bele a saját hangjába, nem volt beképzelt, nem idegenített el és – talán a sokaságban biztosan jelen lévő DK-szimpatizánsokat leszámítva – nem is bántott meg sokakat; ha objektíven nézzük, könnyen lehet, hogy még a Fidesz-szavazókat sem; sokszor kifejezetten nekik beszélt.

A legkevesebb, amit elmondhatunk: erre – vagyis arra hogy két hónap alatt így felkavarodik a belpolitika, és hogy a kormányoldalon és az ellenzékben is mindenki egy addig ismeretlen szereplőhöz kell igazítsa a lépéseit – valószínűleg senki nem számított. És egyben ez a legtöbb is, ami ma mondható; minden további válaszra még várni kell.  

Forrás: Hargitai Miklós (Népszava)