A 70 méter magas csepeli víztornyot negyven éve, 1984 tavaszán adtak át és ma is az ország egyik legmagasabb víztornyának számít.
A HÉV végállomásának szomszédságában nyúlik az ég felé az 1980-as évek első felében épített víztorony. Egyes források tudni vélik, hogy a Csepel Művek dolgozói számára építtetett lakótelepek vízfogyasztási igényét már nem tudták volna a 21. kerületben kielégíteni, ezért vált szükségessé a víztorony felhúzása. Van ebben is valami, de a valóság azért mást is mutat.
Az 1970-es évek végére a hidrológiai szakmában kikristályosodott az a nézet, hogy az országban egyre szaporodó, elsősorban paneltechnológiával készülő lakótelepek kiszolgálására
egy 3000 köbméteres nagy vasbeton víztorony lenne a legalkalmasabb. A Mélyépítési Tervező Vállalat (Mélyépterv) munkatársai – élükön Tóth László felelős tervezővel – meg is terveztek egy típust, amely alkalmas volt a sorozatgyártásra. Ez sok technikai újítást és nagy előnyt jelentett, ugyanis korábban csak 2000 köbméteres víztornyok készültek hagyományos monolitbetonozással, míg az új típus lehetőséget nyújtott az előregyártásra, így feleannyi idő alatt felépíthetőek voltak a tornyok.
A Fővárosi Tanács 1977-ben döntött arról, hogy a XVIII. kerületi Lakatos utcai lakótelepre víztornyot építtet, ugyanis az 1960-as években épült lakótelepen egymás mellett álltak a négyemeletes és a kilencemeletes házak. De a fő szempont az volt, hogy a közelben ekkor kezdték meg panelházas technológiával az új 6000 lakásos Havanna utcai lakótelep építését, így a lakóknak – különösen nyáron – már víztorony nélkül csak nehezen lehetett volna ivóvizet szolgáltatni. A létesítmény – amely egyszerre tárolta a vizet és biztosította a magas emeletes házakban a víznyomást – elsősorban a XVIII. és XIX. kerület ellátásért felelt, 32 ezer lakásban összesen 140 ezer embert szolgált ki.
A munkát 1979 augusztusában kezdte meg a Fővárosi Vízművek megbízásából a Vízügyi Építő Vállalat (Vízép). Munkatársai 1980-ra végeztek az alapozással – 24 méter mélyre kellett letolni a 48 darab réspillért. A 31. számú Építőipari Vállalat csúszó zsalus technológiával készítette el a törzset és benne a merevítési szempontból lényeges négy vasbeton födémet. A legfelső, ötödik födém 90 centiméter vastag, ugyanis ez szerepet játszott a kehely felemelésében is.
Technológiai újítás volt, hogy a kehely a földtől indulva, az alaptesten készült el. A kehely ötféle előregyártott eleme a Beton- és Vasbetonipari Művekben (BVM) acélsablonokban készült, a VÍZÉP 1982 májusában a helyszínen kezdett hozzá a szerkezet összeállításához.
Az előre gyártott vasbeton elemek mellett a sorozatépítést biztosította, hogy a nyugatnémet technikát további húsz kehely felhúzásánál lehetett még felhasználni. A 60 méter magas minta építmény elkezdése után nem sokkal, 1980-ban álltak neki az azonos szerkezetű, de 10 méterrel magasabb csepeli víztoronynak, amelyet 1984 tavaszán adtak át – és ma is az ország legmagasabb víztornyának számít.
Forrás: Ország-Világ, lelepo, PestBuda, MTI
