Több mint 25 éve, 1999. januárjában jelent meg az alábbi cikk a Népszabadságban Gedényi Éva tollából. Merész írás volt, mert rendőri vezetőket, köztük a csepeli rendőrkapitányt, ilyen (emberi) megközelítésből közéleti napilapban addig nem mutattak be. Azóta sem túl gyakran. Részlet a cikkből: „. Nem lehet nevetés nélkül átforgatni a…fotókat, a hétköznapokon a bűn, a nyomorúság nyomában járó rendőrök a képek tanúsága szerint a versenyek szüneteiben vidám turistaként sivatagi álruhában Seherezádé nyomába szegődtek. Az elkunyerált felvételen a teniszverseny győztesét, a sejkké lett Simon Gézaezredest „háremhölgyek” veszik körül…”

Gedényi Éva ezt írta: Régen lecsengett az a szenzáció, amit az ország első, máig egyetlen női rendőrkapitányának kinevezése okozott. Vágó Imréné bizonyított. Igaz, kilóg a sorból, hangversenyeket rendeznek a csepeli kapitányságon. Nehéz eldönteni, hogy a Romániából gyalogosan, útlevél nélkül érkezett kisfiú ügyének intézésében a kapitány hivatástudata, vagy szíve játszott-e nagyobb szerepet, és most újabb szenzációval szolgál Vágó Imréné ezredes.

Csepel rendőrkapitánya a húsztagú magyar csapat tagjaként aranyérmet szerzett súlylökésben és gerelyhajításban a Dubajban rendezett Jogalkalmazók Olimpiáján. Nem lehet nevetés nélkül átforgatni a néhány perce érkezett fotókat, a

hétköznapokon a bűn, a nyomorúság nyomában járó rendőrök a képek tanúsága szerint a versenyek szüneteiben vidám turistaként sivatagi álruhában Seherezádé nyomába szegődtek. Az elkunyerált felvételen a teniszverseny győztesét, a sejkké lett Simon Gézaezredest „háremhölgyek” veszik körül - éppen három hölgytagja volt a csapatnak, amely harminckét ország 1800 versenyzője között eredményeivel bekerült az első hat közé: 12 arany-, 13 ezüst-, 9 bronzérmet hoztak haza.

Vágóné testnevelő tanárként lett rendőr, mint az atlétikai válogatott tagja szép sikereket ért el a gerelyhajításban. A versenysportot a hetvenes évek végén hagyta abba: megszülettek a fiúk, mellettük - és az egyre felelősségteljesebb beosztásokban - már csak az erőnlét megőrzésére lehetett lopkodni az időt. Hogy a percekkel is jól gazdálkodott, bizonyítja: megszakítás nélkül tizenhétszer nyerte meg a fegyveres erők sportjának speciális számát, a kézigránát-hajítást.

Tavaly nem indulhatott a belügyi sportversenyeken, mert májusban hivatalos intézkedés közben megsérült a bokája. Ám nem tartja aggasztónak a helyzetet: „ha futni most nem is tudok a betörő után, egy jó dobással még mindig ártalmatlanná tehetem” — mondja. Otthon tornázik, dolgozik a súlyzókkal, de szívesen teniszezik, fallabdázik, tekézik, a fegyverrel sincs haragban: a BRFK vezetői lóversenyén kapitánytársai között negyediknek végzett, asztaliteniszben a főkapitányság bajnoka.

Úgy tűnik, a sportszeretet ragályos, a kapitányság csapata tavaly az akciósok kivételével mindenkit legyőzött a versenyeken. A különleges olimpiára indított csapatot a belügyi felmenő rendszerű sportversenyek eredményei alapján válogatták. Ahogy a kapitány asszony meséli, rendkívüli gazdagság, elképesztő szegénység jellemzi az Egyesült Arab Emírségnek ezt a szövetségi államát. Mindenütt vendégmunkások dolgoznak, a vagyon mércéje a kert mennél zöldebb, gazdája annál tehetősebb, hiszen sivatagi körülmények között kell megteremteni a növények létfeltételeit.

Az ott élők komolyan veszik a mohamedán vallás előírásait, fedetlen fejjel csak külföldi nők merészkednek az utcára, a bevásárlóközpontokban azonban rendre föltűnik a lázadó ifjúság: a lányok tüntetően csador nélkül válogatnak az áruk között.

A strandon külön napjuk van a nőknek és a férfiaknak, a hatalmas rendőrstadionban kétezer gyerek szerepelt a versenyek megnyitóján, az anyukák azonban csak a lelátó elkülönített részéből figyelhették csemetéiket. Közlekedési eszközök: teve, luxusautó, rácsos teherkocsi fapadokkal a vendégmunkásoknak.

A fociimádatra jellemző, hogy a sportlap még a magyar profiliga eredményeit is közli, a szegények pedig a kávéházak tévékészülékein szinte csak mécseset néznek. Ez az olimpia most meggyőzhette a vendéglátókat, hogy ha a labdarúgásban mostanság nem is nagyon jeleskedünk, azért egyéb sportágakban számolni kell a magyar rendőrökkel.

Forrás: Gedényi Éva (Népszabadság 1999. január 5.)