Mélyfúrás. Amikor Rákosi pajtás hírét vette, hogy a nagy reményekkel megindult olajkutatás valami geológiai probléma miatt lelassult Zalában, személyesen sietett a helyszínre. Ott a mérnökök valami makacs geológiai képződményről hadováltak, ami igencsak felidegesítette a vezért.

Annyit megértett viszont az ábrákhoz fűzött szakértői dumából, hogy nem tud megbirkózni a fúrószerkezet a vastag kőréteggel, ami egyébként át is nyúlik a jugoszláviai részekre is ott alant. Akkor – és így szokott volt kipattanni az egypárti bölcsesség szikrája – a krétát megragadva és a táblához lépve Rákosi húzott egy ferde vonalat, ami a felszínről indítva a kőpad alá mutatott, ahol az olaj rejtezik.

– Elvtársak, akkor így kell ezt – s ezzel el is hagyta a termet.

Ez volt az a pillanat, amikor a jelenlévők agyán csak az villant át, hány évet, vagy netán halálbüntetést kaphatnak, ha ezt a tervet nem teljesítik. Márpedig

nem lehetett megvalósítani, hiszen a ferde fúrásirányt a valóságban nagyjából Sárvárnál kellett volna indítani, s hogy a kőréteg alá érjenek, kisebb űrutazásnyi hosszat kellet volna fúrni. Senki sem mondott ellent – természetesen. És semmi sem lett az egészből, szintén természetesen, csak még Rákosi bukásáig dugdosni kellett a valódi szakmai alapokon nyugvó jelentéseket a zalai olajmező kiaknázásáról.

Ismerős? Mármint, hogy nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Mintha csak a mai akkugyárakkal kapcsolatos szakvélemények kormányzati ignorálását idéznénk. Magzatkárosító anyag jut a levegőbe a gödi gyárból? Nincs elég víz a tervezett mennyiségű akkumulátor folyamatos gyártásához?  Nincs elég áram sem, ezért gázmotoros erőműveket kell majd telepíteni? A megnövekvő kamionforgalom az ott élők maradék levegőjét is beszennyezi? A majd kimerült akkuk feldolgozására nem látni, hol és milyen áron lesz megoldás? Ezek mind nem számítanak, csak az, hogy a vezető párt által uralt kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping, aki éppen adásunk előtt mondta tollba Orbánnak a kötelező penzumot. Elvtársak, így kell ezt! – idézhetnénk Rákosi szavait.

Forrás: Rózsa Péter (Szabadság Klub)