Hadházy Ákos évek óta elismerésre méltó következetességgel végzi azt, amit az egész ellenzéknek kellett volna: dokumentálja a propaganda virtuális valósága és a realitás közti szembeötlő különbséget.

Elutazik, lefotózza a pofátlan és értelmetlen herdálások kézzelfogható „eredményeit”, ami felér egy, a közösség nevében benyújtott vádirattal.

Aki nem nyertese ennek a rendszernek, és aki nem csatlakozott a „csak én is megtaláljam a számításomat” mozgalomhoz, annak nem régmúlt idők nosztalgiájára van szüksége, hanem meg kell győzni, hogy igaza van, ő nem lehet kisebbségben saját hazájában, mert

senkinek semmi alapja nincs kétségbe vonni a patriotizmusát.

A nemzet arca ő, tettrekészségével, áldozatvállalásával. És bírálni kell azokat provokatívan, karcosan és ironikusan, akik ezt tették vele, ahogy Magyar Péter teszi. Ezért ő az elégedetlenkedő fiatalok ki nem mondott vágyainak szószólója. Akik nem akarnak gyűlölködő plakátok mellett sétálni gyerekeikkel.

Ketten kifeszítettek egy molinót a jó évtizede eredménytelenül konspirálgató ellenzék elé ezzel a felirattal: „Ez lett volna a dolgotok.”

Forrás: Iván Csaba (Élet és Irodalom)