Nem is akad már fent senki azon, hogy a stadionokban szétfütyülik egymás himnuszát a szurkolók? Már szinte egy rövid hírt sem ér meg, ha a meccsek után elagyabugyálják egymást a drukkerek.

Egy apróság, ami mögött igen súlyos emberi válság lapul. Nézem a foci-EB mérkőzéseit, s rendre azt tapasztalom, a kezdés előtt a himnuszokat az ellendrukkerek fülsiketítő füttykoncertje kíséri. Oda-vissza, mindkét csapat tábora ezzel gyalázza a másikat. Mert ez szimpla gyalázkodás. Apró jel, ami viszont rávilágít arra, miként barbarizálódik ma az életünk.  

Nekünk itt Magyarországon már több mint 13 éves gyakorlatunk van ebben. A NER lényege, hogy ellenségeket keres, s ha talál, ha nem, hol a jog, hol az adók, hol a médiában szétfröcskölt karaktergyilkos hazugságok segítségével küzd, minduntalan erejét, mindenhatóságát bizonyítva ezzel a hívek előtt. Ez szimpla gyalázat és barbárság.

Ez az erőfitogtatás azután kórosan terjed, hiszen

a példák lefelé hatnak a fejtől a lábig, a vezetőktől, a politikusoktól és az őket kiszolgáló celebektől a tömeg irányába terjed. Régen azt mondtuk a közlekedésben tapasztalható morális állapotok pontosan tükrözik az úgynevezett néplelket. Ma ennek már a közélet verbális terei felelnek meg. A leordított vitapartner vagy éppen a vita nélkül ledorongolt ügyfél, vevő, az utcán az erős emberbe ütköző járókelő, miegymás. Ilyenné vált egyébként a világ, mi itt csak előőrse voltunk ennek.

Érthető, hogy nem is akad már fent senki azon, hogy a stadionokban szétfütyülik egymás himnuszát a felek. Mert már szinte egy rövid hírt sem ér meg, ha a meccsek után jól elagyabugyálják egymást a drukkerek. A kijevi gyermekkórházat ért orosz rakétatámadás árnyékában miért lenne hír egy-egy apró öklözés, székdobálás? Nem költői kérdés sajnos. Ez van, ez lett a megszokás. A brutalitás egy fokozatosan emelkedő ingerküszöbű ember számára szinte elvárássá válik. Annak ellenére, hogy ennek a drukkerei is előbb-utóbb áldozattá válnak.

Forrás: Rózsa Péter (Szabadság-klub)