A Kossuth Lajos utca átalakításáról 8 éve már papolt és ötletelést hirdetett Borbély Lénárd. A közlekedési dugókkal együtt minden maradt a régi. A polgármester jobb híján most ismét újjászületést, közös tervezést ígér a Csepeli Hírmondó új számában is a megválasztott régi és új önkormányzati képviselők véleményének meghallgatása nélkül
Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) augusztus 14-én megjelent idei 20. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.
A rendkívül meleg nyár ellenére mozgalmas időszak volt a Csepeli Hírmondó legutóbb, VII. 14-én megjelent Csepeli Hírmondó 19. száma óta eltelt három hét. Lakástüzek, igazságtalan, szociális érzéktelenségről tanúskodó kilakoltatások, közlekedési balesetek, mezítlábas pacák randalírozása a fontos csepeli főúton, a párizsi olimpia eseményei, egy politikai interjú (Borbély Lénárd a 24.hu-n) amelyekről viszont egy sort sem olvashattunk a CSH legújabb számában. Ezek a szerkesztőség számára nem voltak „érdekesek”. A négy oldalas virágoskertet, világvárosi színvonalat, élményeket ígérő Kossuth Lajos utcai fejlesztést ígérő, hirdető közvéleménykutatáson túl helyet kapott viszont több kulturális és sportprogram program, a 100 éves Csepeli Kórház, a helytörténeti tábor visszhangja, egy tánctábor és több önkormányzati program reklámja, stb..
Hogy miként viselik el a csepeliek a nagy meleget, milyen mindennapi gondokkal küszködtek, az most sem volt érdekes a szerkesztőség számára..
Konkrét véleményünk a lap néhány írásáról:
1) Tervezzünk közösen! Újjászülethet a Kossuth Lajos utca
Négy oldal egy elképzelésről, amelyről csak a következőket nem tudjuk:
> Mi indokolta, hogy most a valószínűleg több százmilliós fejlesztés elindítása mellett döntött a polgármester?
Nem volt semmilyen más ötlet, például a Városközponton túl a felgyülemlett milliárdok elköltésére vagy éppen a városközpont parkolási gondjainak enyhítésére, netán a Hároson évek óta elhalasztott belterületbevonás feltételeinek mielőbbi megteremtésére?
> Szeptember 30-áig még, a törvény szerint, van hatáskörrel és döntési felelősséggel rendelkező képviselő-testülete a Csepeli Önkormányzatnak. Miért nincs testületi döntés vagy támogatás a polgármester javaslata mögött?
> A tervezet pénzügyi feltételei nem biztosítottak.
Egyrészt önkormányzati költségvetésből indítanák el, amit nem is tárgyalt a képviselő-testület, pedig összehívása csakis a polgármester döntésén múlott/múlik. Egyértelmű: Borbélyt már nem érdekli a régi testület, amit megtehet, de ezzel kényszerhelyzetbe hozza majd a mögötte felsorakozott és nyertes Borbély csapatot is, akiknek nem biztos, hogy ez a módszer jó jel munkájuk megkezdése előtt. Szerintünk erre számítsanak októbertől: Borbély úr diktál majd, s nekik marad a régi fideszes frakciótól elvárt gombnyomogató szerepbe való belenyugvás, beleszürkülés. Borbély szép tiszteletdíjat fog biztosítani részükre….
Másrészt a polgármester szövegéből kiderült: Pályázati pénzek elnyerésére is szükség lesz a megvalósítás során. Vajon mennyi önrészre és mennyi pályázati pénzre számít a polgármester? Mi lesz, ha mégsem nyernek a pályázaton? Borbély úr kire keni majd a felelősséget?
> Csak érdekességként tesszük mindehhez hozzá, hogy Borbély már 2016 május végén
meghirdetett egy nagyszabású ötletpályázatot a Kossuth Lajos utcai üzletközpontok (Ü1 és Ü2) arculat és design váltására, amelynek megvalósítása alapvetően hozzájárult volna az utca átfogó újjáalakításához. https://www.epiteszforum.hu/otletpalyazat-uzletkozpontok-arculat-es-design-valtasara
Abból semmi sem lett, de az ötletelés megint elindult, hátha a lakosság most is azt akarja, amit ő. Miért ne akarná, pláne, ha a kérdésben már benne van a válasz is. Ha pedig nem, akkor sincs gond, Némethre kell mindent kenni.
2) Felmentették az Arany János iskola igazgatónőjét
Két dolog jutott eszünkbe T. cikkét olvasva. Az egyik, hogy Borbély Lénárd nagyon ritkán vállalja a fel a botrányos ügyekben való megszólalást. Általában T.-re közvetlen munkatársára bízza az ügyek kezelést, aki a Csepeli Hírmondóban vázolja fel, vagy magyarázza meg a polgármester álláspontját, vagy a másik, amikor Ábel Attila alpolgármestert ugrasztja, aki rögvest ráveti magát a témára és saját blogján, a csepel.info-ban elindítja a gyűlöletkampányt.
Most is ez történhetett. T. valamikor augusztus elején írta meg fenti cikkét, amit Ábel úr kezdett el a csepel.info-n, terjeszteni, majd eladta mindenhova. Blogunk reagált is az írásra.
Korábbi véleményünkhöz most csak annyit tennénk hozzá, a hozzánk is eljutott több vélemény után, hogy bár az urak, Borbély népszerűsítése érdekében idén már sokszor támadták, nem egyszer jogosan, Németh Szilárdot, ez az írás azonban már inkább a paranoia, másképpen az üldözési mánia jegyeit viseli.
Borbély két munkatársa csak a korábbi kampány folytatásának lehetőségét látta meg az igazgatónő felmentése valódi okainak elhallgatásában. Nem jártak utána, vagy nem is akartak utánajárni, hogy egyes pedagógusok, szülők szerint az iskolában már pár éve állítólag vizsgálat is volt, hosszabb ideje pedig áldatlan állapotok uralkodtak a tantestületben – az igazgatónő módszerei miatt. Egyesek szerint néhány pedagógus kilépett, több gyereket másik iskolába írattak át a szülei, s az új tanév indítása is, nem a csúszni látszó teljes felújítás miatt, feszültségekkel volt terhes. A CSH-ban közölt cikk viszont ezekkel nem foglalkozik, helyette hemzseg a bizonyítékok nélküli állításoktól, a szerzők elfogultságától, politikai hovatartozásuk vezette kampányfogásoktól, a tények tiszteletének hiányától.
Hogy megoldódik-e a felmentéssel a helyzet? Nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a valódi problémák elhallgatása, a kormányzati és önkormányzati tájékoztatási kötelezettség jelentőségének lebecsülése, az élet által felszínre hozott problémák hatalmi megközelítése, a kampányszempontok gátlástalan érvényesítése nem vezet sehova.
A cikk, de az egész lapszám alapján úgy látszik, Csepelen a választások után sem változik semmi, az önkormányzat vezetése, hatalmi megfontolásokból, képtelen változtatni eddigi tájékoztatási politikáján. Marad tehát a közösségi média. Amíg hagyják, amíg van….
V.-a.