Keresztet vethetünk a szabadságra, nemcsak a gellérthegyi szobrára? Erre a tervre, miként az elmúlt 14  évre nincs felmentés. A százezreket sújtó középkori szegénységre, a kilátástalanságra éppúgy nincs mentség, mint az összeharácsolt közvagyonból épült svábhegyi palotákra, a hatvanpusztákra meg az adriai luxusjachtokra sem. Épeszű magyarázat sincs. Legfeljebb a költői kérdés a Szörényi-Bródy dalból: miért hagytuk, hogy így legyen?!

Pár nappal az augusztus 20-ai ünnep és a várható keresztény-nemzeti politikai giccsparádé előtt talán érdemes lenne elgondolkodni  arról, hogy vajon lesz-e még valaha ahhoz fogható közös álmunk, amit a mi nemzedékünknek 1989-90, a rendszerváltozás ígért. Hogy itt egyszer demokrácia lesz, szabadság, jogállam, tisztelik a magántulajdont, az otthon sérthetetlenségét, szabad lesz a szó és a vélemény, és egyáltalán, eljön az általános jólét.

Hát nem így lett.

Az első húsz évre még lehet különféle mentségeket vagy kifogásokat találni, hogy a

demokráciának nem voltak hagyományai, meg hogy korábban itt voltak a szovjetek és nem engedték. Meg hogy mindent menet közben, szinte futólépésben kellett megtanulni a kormányzástól kezdve a tőzsde működésén át egészen a média függetlenségéig.

Hanem az elmúlt tizennégy évre nincs felmentés. A százezreket sújtó középkori szegénységre, a kilátástalanságra éppúgy nincs mentség, mint az összeharácsolt közvagyonból épült svábhegyi palotákra, a hatvanpusztákra meg az adriai luxusjachtokra sem. Hozzáteszem, épeszű magyarázat sincs. Legfeljebb a költői kérdés a dalból: miért hagytuk, hogy így legyen?!

Erre is tessék gondolni majd a rovásírásos-pacalpörköltes-szentistvános falunapon pálinkázgatva, meg a Duna-parton az ősmagyar csodaszarvasos-turulos motívumokkal kirakott augusztus 20-ai ünnepségek és a többmilliárdos tűzijáték alatt, amelyek fénye biztosan bevilágítja a 38 fokos kórtermek sötétségét a közkórházakban is. Legfeljebb nővérke helyett majd papot kell hívni a betegekhez, hogy feladja az utolsó kenetet, mert papból valahogy jobban áll az ország, mint éjszakás nővérből…

Keresztet is vethetünk a szabadságra, mint például a Gellért-hegy tetején, a szabadság maradék emlékművénél. Onnan legalább a nőalakot még nem lopták el…

Forrás: HARDY MIHÁLY (SZABADSÁG KLUB)