Csepelen a nagyvállalatok (CSM, Papírgyár, Posztógyár, Áfor, Növényolaj, stb) bezárásával a munkatársi kapcsolatok is megszűntek! A munkahelyeken egymást ismerő, egymás munkájára, tudására, ügyességére ráépülő, egymással munkatársi kapcsolatban lévő dolgozók évszázados egymásrautaltsága elillant! Az egymáshoz való igen szoros jövedelmi, munkaszervezési és érzelmi kapcsolatok megszűntek. Az új társadalom önzésre épülő követelményei lerombolták a szolidaritás belső érzetét is.

A kaláka olyan munkaforma volt, ahol emberek kisebb- nagyobb csoportja összeállt, hogy segítsenek valamelyik társuknak, az előtte álló (nagy, egy személy által megoldhatatlan, megfizethetetlen) feladat megoldásában.

A kaláka, ma már szinte teljesen megszűnt! A kifejezés ismeretlen a ma ifjúsága közében. Ennek nem az az oka, hogy az emberek gazdagabbak vagy hozzáértőbbek lennének, hanem az, hogy az emberi kapcsolataik teljesen átszerveződtek. A rendszerváltással ránk köszönő új világ teljességgel átalakította, szétzilálta az emberi kapcsolatokat is.

Csepelen a nagyvállalatok (CSM? Papírgyár, Posztógyár stb) bezárásával a munkatársi kapcsolatok is megszűntek! A munkahelyeken egymást ismerő, egymás munkájára, tudására, ügyességére ráépülő, egymással munkatársi kapcsolatban lévő dolgozók évszázados egymásrautaltsága elillant! Az egymáshoz való igen szoros jövedelmi, munkaszervezési és érzelmi kapcsolatai megszűntek. Az új társadalom önzésre épülő elvárásai lerombolták a szolidaritás belső érzetét is. Azok az emberek, - akik a szocializmusban együtt dolgoztak, együtt fociztak, együtt töltötték a szabadidejüket egymásnak kezeseiként is gyakran felléptek, és családostul is összejártak – igen szoros kapcsolatban voltak egymással. Az individualista kapitalizmusra való áttérésnél a hazai elit a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötte!

Azt hitte, hogy a kapitalizmus a gazdaság terén felülmúlta a szocializmus eredményeit, ez egyben azt is jelenti, hogy minden tekintetben jobb. Azóta bebizonyosodott, hogy ez nagy tévedés volt!

A  kaláka elnevezésű, önkéntes emberi együttműködési rendszer, (ami elsősorban pénz kímélő, vagy inkább a pénz megkerülésének elvén működő) hatalmas mértékben értékteremtő volt! És annak ellenére, hogy ez a kapcsolat anyagi érték létrehozására jött létre, (házépítés, költöztetés, felújítás stb) észrevétlenül a barátságot, az egymás iránti megértést, a másik problémájával való azonosulást feltételezte. Ez hozta magával a másik kultúrájának, szokásvilágának, viselkedésének tolerálását, a gondolkodásmódjának, döntési folyamatának megértését, a vele szembeni ítélkezés visszafogottságát, árnyaltságát és az embertársi segíteni akarás igen magas fokának meggyökeresedését.

A társadalmak makró szinten a mind szélesebb együttműködés felé haladnak, addig alsó szinten az emberi kisközösségek önszerveződő csapatainak létrejötte lehet az emberek mind szélesebb rétegeit érintő egyéni válsághelyzetből való kivezető út. E válságának, elsődleges oka nagy valószínűséggel ebben a kisközösségi térben keresendő. A „nem az én problémám” hozzáállás is lehet a kezdete annak a folyamatnak, amiben oly sok emberi sors csúszik az egzisztenciális szakadékba.

Az elmagányosodás, a magárahagyatottság bizonyára közrejátszik abban, hogy nagy számban kerülnek az alkoholizmus, a hajléktalanság, az emberi kivetettség és deviancia állapotába. Oly mértékben, amilyent korábban elképzelni se lehetett. Az ilyen sorsokat ismerők tudják, hogy a devianciába-sodródás a legritkább esetben egy okra vezethető vissza. Legtöbbször sok rossz döntés, feleslegesen felvállalt kockázat, és elhanyagolatlan testi, lelki jelenségek kezeletlenségének, és indokolatlan konfliktusok következménye. Mindannyian tudjuk, hogy nem csak a fizikai erő, a lapátos emberek, a gurtnis fogdmegek, a takarítók és ételt készítők tudtak segíteni, hanem azok is, akik még a végletesen elhibázott döntés előtt képesek voltak azt mondani: ne csináld komám!

Az nem baj, ha a lelkesedés által fűtött „Kádár kockás” építői kalákát felváltja egy hozzáértésre, szakmai szervezésre és hatékonyságra épülő munkafolyamat, de az baj, ha elvakult politikai indíttatásból azokat a jól bevált és a nép által létrehozott módszereket is kiirtják egy társadalomból, amik igen hasznosak voltak, és igen hasznosak lehetnek a későbbiekben is.

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala