Sokan keresik a választ a címben feltett kérdésre. Van, aki szerint nem az egyetlen, de kétségkívül fontos elem, hogy keserű lehet a felismerés, de attól az még tény: a vezetéshez elismert, megbecsült, jól működő tisztikar is kell.

A következőkben Horváth Gyula, volt csepeli ellenzéki politikus gondolatait adjuk közre:

„A politikai életben ma érzékelhető jelenségek azt mutatják, hogy a különböző elvekre és világnézetekre épülő politizálás nem kapja meg a néptől a szükséges támogatottságot. A mai pártpolitikai gyakorlat is azt mutatja, mintha a látszat- és a jelkép-politizálás is jóval megelőzné az elvekre épülő következetességet.

Ezek, és más jelenségek hatására is, az emberek egyre nagyobb hányada a politizálást a regnáló hatalom támogatására, vagy - mint hazánkban – leváltására létrejött gyakorlatra összpontosítja. A múlt században dívott izmusok lejáratódni látszanak, és az emberek szavazataikkal azokat a pártokat, szervezeteket támogatják, amelyek a rendszer hibáit felismerve, annak eltakarítására összpontosítanak.

„Nem az számít, hogy a macska tarka vagy fekete, hanem az, hogy megfogja az egeret” Mintha ennek a kínai mondásnak a lényegét tennék magukévá az állampolgárok, amikor

támogatásukról biztosítanak pártokat vagy szervezeteket. Ezt mutatja Magyarországon a Tisza párt sikere is. Ebben a szervezetben a régi értelembe vett szabályszerűséget alig lehet fellelni! Igen nehezen kalibrálható, hogy a hagyományos berendezkedésben, hol is lenne a helye. Vannak baloldali és vannak jobboldali attitűdök is a megnyilvánulásaikban. Azonban egyik sem képvisel olyan határozott többséget, amivel a régi konvenciók alapján besorolható lenne. Az, hogy az EP konzervatív frakciójában foglalt helyet, ez mutatja a Tisza Európai elköteleződését, de egyáltalán nem jelenti a régi értelemben vett konzervatívizmus gyakorlati megjelenítését. Sokkal inkább értelmezhető valamilyen (átmeneti?) taktikai manőver részeként, ami a párt Fidesz-ellenességének demonstrálása, a hatalomra jutás lépcsőfoka.

A Tisza párt, sokkal inkább egy pragmatikus, rendszerellenes mozgalom, mint a régi értelembe vett bal- vagy jobb-oldali tömörülés. Egyes hozzáértők éppen erre építve gondolják tiszavirág életűnek a regnálását. Ez lehet igaz is, meg lehet nem is! Támogatottságának oly mértékű növekedése, és hitelességének nagy tömegek számára meggyőző volta azt mutatja, hogy a Tisza lehet az az erő, amelyik az orbáni illiberális rendszert, - és kizsákmányoló, urizáló elitjét - eltakarítja hazánk vezetői köréből. Bennük látják azokat, akik a NER haszonélvezőit elszámoltatják, a jogtalanul szerzett vagyonokat visszaveszik!

Ezt a népi várakozást mutatja, hogy a júniusi választáson és az azt követő hónapokban is a Tisza párt és vezetőjének népszerűsége a választópolgárok körében egyre nőtt. Ugyanezt a jelenséget jelzi az is, hogy az összes többi ellenzéki párt, meg folyamatosan csökken! (MSZP, Momentum, LMP mérhetetlenül alacsony, a DK és a Mi hazánk meg 3-5% közötti eredményt mutat.)

Ma a magyar társadalomban a liberális demokrácia elvei mentén való politizálásnak nincs konjunktúrája! Sem a marxista, sem a szociáldemokrata, sem a konzervatív ideológiák nem kapnak olyan támogatottságot a néptől, hogy ügydöntő szerepbe kerüljenek. Magyarországon másfél évtizede a szélsőjobboldali, keresztény elveket bitorló, nacionalista-populista illiberálisok uralják a politikát. És a fasisztoid berendezkedésű gyűlöletpártiak tudnak még, - szekundás szerepben - a parlamentbe kerülni.

A Tisza a hazai politika egyik érdekes innovációja! Nem elvek alapján szerveződött, hanem gondolatok és indulatok elegyéből gyúrt konglomerátum. Nincsenek elvi elvárásai, hanem ráhagyja a választópolgárokra, a változást akaró individuumokra, egyéniségére, hogy ki mit is gondol bele az ő törekvéseik lényegébe! Ezzel ellenzékben - mint látjuk – lehet sikert elérni! A vezetés irányvonalának megszervezéséhez, a kiszámíthatóság megteremtéséhez azonban kevés a tömegbázis! A vezetéshez tisztikar is kell. Egyetlen forradalmi serege nem volt a világnak, ahol irányvonalak, elvek nélkül győzni, hatalmat kiépíteni, megtartani és az életet vezényelni lehetett volna! Marad a keserű felismerés: jézusmária, győztünk!”

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldalán Az elvi politizálás vége című publicisztika