Lánczi Tamás (képünkön), a honi szuverénitásvédelem (szuvi) vezére nem foglalkozik azzal, hogy a magyar kormányfőt olyan rövid láncon – vagy spárgán – tartják, amelyen talán méz sincs, és úgy kell fütyülnie, hogy a Moszkva parti esték adják a másikat. 

Ma szuvizni fogunk. Korunk divatja a szuvizás. Aki ad magára az csak szuvizik. A szuvizás korszerű, új, és mindenre megoldás. A szuvi a jövő. A szuvi az a szuverenitásvédelem, amelyet úgy is lefordíthatunk magyarra, hogy miénk a vár, tiétek a lekvár. Azzal a kis megszorítással, hogy a lekvárral, mézzel és más dolgokkal, a madzagot kenjük. Több mézet a madzagra. Azt nyalhatjátok barátocskáim. Ha kicsit nagyobb a baj, picit több mézet, lekvárt csöpögtetünk ki a többi vármegyei úrral a jobbágyságnak és máris helyreáll a boldogság.

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, továbbá

kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük. És még marad is belőle, szülinapi partira, jachtra, kokóra, leányra.

Aztán akkor leszuvizzuk a független civil jogvédőket, azokat a tényfeltáró honlapokat, amelyek legalább azt el akarják érni, hogy akit még érdekel, értesülhessen arról, hogy milyen alávalóságok, lopások, kiárusítások történnek errefelé, a kis vezető és családja részére. Aztán van ez a kínai meg orosz kapcsolat, a Moszkvába meg Minszkbe repkedő külügyminiszterrel, a mind gyanúsabb üzleti kapcsolatokkal, a pekingi nyomulással és így tovább. de ezek szuvernitásvédelmileg érdektelenek. Egy igazi szuvi nem foglalkozik azzal, hogy a magyar kormányfőt rövid láncon – vagy spárga az – tartják, talán méz sincs rajta és úgy kell fütyülnie, hogy a Moszkva parti esték adják a másikat. Az sem különösebben érdekes, hogy az interneten mindenki megcsodálhatja a katonai és rendvédelmi beszerzésekkel kapcsolatos infókat, ugyanis ezek ellopódtak valahogyan. Nem nagy ügy, szokták erre mondani, nagy baj nem történhet. A titkos magyar információkkal, a biztonság mentés úgyis Moszkvában van.

Ellopták, hát ellopták, de legalább most már csak száz palackot válthatsz egyszerre vissza, szóval a szuverenitás meg van védve. A szuvi – azaz a szuverenitás – az, ami működteti a tudományt, az egyetemeket, szokás autonómiának is nevezni. Ez a szuvi vagy autóizé dolog például azt jelenti, hogy ha egy kormányzati erőember, bizonyos Orbán, de nem az, doktorálni akar, mert rettentő okos, akkor ezt megteheti akkor, ha egyébként a szabályok szerint nem. De miután az egyetem szuvija megtépázva, hát jöjjön és doktoráljon, mit számít ez már. Sőt, még olcsón megússza az egyetem ezzel, tessék arra a másikra gondolni, amit katonai asszisztencia mellett szétvertek, majd amikor elfogytak az egyetemi tanárok, doktorok, akkor kineveztek államilag párat Kossuth díj és egyéb kormánypárti zseniknek járó díjak segítségével. Mégiscsak egyszerűbb ez, mint évekig tanulni, dolgozni, konferenciázni, tanulmányokat írni: tiéd a tudomány magadnak műveled. Különben is a hatalom ésszel jár. A nagyon nagy hatalom nagyon nagy ésszel. Hatalmas homlok, hatalmas ész, homloka ráncában az emberiség.

Szóval, szuvi. Éljen és virágozzák az örök és megbonthatatlan szuvizás - doszvidányija.

Forrás: Dési János (Szabadság Klub)