Egy fickó a lassan működő üvegvisszaváltó automatát csapkodja a Sparban, az anyádat, mondja neki, aztán pedig mintha azt játszaná, hogy az automata maga az Orbán, vagy a Gyurcsány, vagy ki tudja a manapság, a Magyar Péter, belerúg, hozzávágja az utolsó kólás palackot miközben azt üvölti, hogy „miattad tart itt ez az ország”.

Egy anyuka idegesen forgatja a plüssállatokat az árcédula után, közepes majom, kisebb majom, a vége egy csúnyácska maci lesz „de utálom a Karácsonyt”. A raktárból kihallatszódó kiabálás alapján egy targoncás a főnökével kiabál, „velem nem beszélsz így, ha még egyszer így beszélsz velem, letépem a fejed”!

A kasszánál egy férfi fizet és közben a

feleségét szidja, „huszonkétezer forint hallod, neked meg még kellett az a rohadt arckrém” – mondja neki „mások bezzeg a dubai csokit is meg tudják venni” tromfol a nő, és egyikük sem látja, ahogy a kasszás hang nélkül eltátogja, hogy a szegények.

Az Örsön a pékségnél mögöttem sorban álló srác arról magyaráz a telefonba a barátnőjének, hogy most fizetett ki még kilencvenezret a pszichológusának, és elfogyott a pénze, én kérek egy ezer forintos kenyeret, odajön egy szakadt fiú, hogy vegyek neki valami kaját, mert négy napja nem evett, "croissant jó lesz", kérdezem, de ő is csak ember, kakaóscsigát szeretne inkább, hálás, megdicséri a szettem, "gyerünk már". sürget meg az eladó, hajnal öt óta dolgozik, a fizetése pedig annyit se ér, mint négy éve. Amikor a metró felé megyek, nekem jön valaki a leszállók közül, oda is szól, én pedig egy pillanatig arra gondolok, hogy milyen jó lenne megütni.

Ideges embereket látok mindenhol, és én vagyok az egyik ideges ember, akit mások látnak.

Forrás: Selmeci János (Klubrádoió)