Sok mindent látott a Szent Imre tér és környéke. Az ötvenes, hatvanas években Csepelen srácként, vagy fiatal felnőttként éldegélő fiúknak nem nagyon kell elmesélni, hogy milyen egy pofon! Akkoriban a konfliktusok, viták lezárásának egyik nem túl ritkán alkalmazott módszere volt. A dolognak, - mint annyi másnak - volt jó, és rossz oldala is. Jónak tűnik, hogy az embereknek érdemes volt vigyázniuk a szájukra, meggondolni állításaikat, megjegyzéseiket.
Ha ugyanis sértő, megalázó rágalmazásra ragadtatták magukat, becsmérelték riválisaik édesanyját, vagy rokonait, illetve valótlanságokat híreszteltek, hamarosan „törött kezükkel törölgethették vérző orrukat”.
A konfliktusok tettlegességig feszítése ezért senkinek nem volt érdeke. A verekedések kimenetele mindig bizonytalan volt, ezért egyre inkább a „matek” elkerülése, megelőzése látszott célszerűbbnek. Ide tartozott, az az átlátszó módszer, ahol a szorult helyzetbe kerülő, saját magát és valós testi erejét sokkal nagyobbra értékelő fenyegetéssel próbálkozott. Olyan akció kilátásba helyezésével fenyegetőzött, amiben
ő maga, az ellenfelénél is nagyobb fájdalmat is vállalna csak azért, hogy győzzön. A tapasztalat az, hogy ez a fenyegetés olaj volt a tűzre! Alkalmazója, - az egyébként neki kilátásba helyezettnél - jóval hamarabb, és a korábbihoz képest jóval nagyobb fenyítésbe részesült. Azért, mert mindenki számára nyílt titok lett, hogy az, aki mindjárt a konfliktus kezdetén azzal fenyegetőzik, hogy olyat is képes tenni, ami saját megsemmisülését is felvállaló, - de a támadónak is fájdalmat okozó - sérülésekkel járhat, az valójában csak blöfföl. Ez a magatartás nem elriasztotta, és főleg nem megszüntette, hanem felgyorsította az vele szembeni akciót. A magát magabiztosnak és erősnek beállító fél, ezért az ellenfelek számára hiteltelenné, gyengévé, félelemtől megriadttá vált. Így ez a fenyegetés az esetek többségében kontraproduktív lett! Az ellenfelek számára ugyanis azt az üzenetet hordozta, hogy a fenyegetőző gyenge és fél!
Az Oroszország ukrajnai agressziója kapcsán is igen gyakran juthat ilyesmi az ember eszébe! Még alig állították meg az ukránok az orosz konvojt Kijev előtt, mikor már Medvegyev a III. világháború rémével, atomcsapással fenyegette Európát és a világot. Meghökkentő volt hallani, hogy mostanság már az elnök is arról értekezik, hogy mennyi rakétája, és milyen nagy számú - a világot megsemmisíteni tudó - atom ütőereje van! Amikor azonban a pusztításra gondol, tudja, hogy ez esetben elkerülhetetlen az ellencsapásokkal is számolni. Ezért azzal is tisztában van, hogy ő maga, országa és népe is a megsemmisítettek közé kerülne. A normálisan gondolkodó ember számára ezért ez a változat nem lehet alternatíva, nem lehet választható, vagy mérlegelésre okot adó opció!
Azok a magyar Ratkó-gyerekek, akik sorkatonaként Magyarország különböző gyakorlóterein a hatvanas, hetvenes években együtt harcászkodtak a szovjet katonákkal, - és úgy tudták, hogy ezek az „Ivánok” a világ legerősebb hadseregének tagjai - most eléggé csalódottak! Megdöbbenve látják, hogy a világ legerősebb hadseregének utódjai mennyivel gyengébbek annál, amit gondoltak róluk. Megalázónak és döbbenetesnek látják, ahogy a mai orosz vezetők fenyegetőznek! Nem a realitásoknak, hanem a kommunikációban vizionálni akaró mítoszoknak, és sok évtizedes reflexeknek akarnak megfelelni A volt VSZ obsitosok meg azt kénytelenek látni, hogy az orosz vezetők túllőttek a célon. Ennek alátámasztását - nem a politikai megnyilvánulásokban, nem az okoskodó szakértők elemzéseiben - hanem abban az üresen kongó fenyegetésben látják: úgy megsemmisítik Európát és a világot, hogy ők (oroszok) is mind belepusztulnak. Ez a vég! Ennél ostobább álláspont nem létezik!
Az élet törvényszerűsége, hogy a magyar Ratkó-gyerekek, meg a velük egyidős Vlagyimir életkoruk miatt egy III. világháborúval már túl sokat nem veszíthetnek.
De, mégis! Mert, aki ember, annak vannak más dimenziói is. Ezért sokkal jobban át kéne gondolni mikor szólásra emelkedik, hogy mivel ijesztegeti embertársait, és mivel próbál magának megnyugvást szerezni!
Forrás: HORVÁTH GYULA közösségi (fb) oldala