Deák Dániel (képünkön) közpénzszivattyú kormányerőnek sok mindent köszönhet az emberiség, de mind közül a legismertebb az a jól mémesíthető találékonyság, amivel skrupulusok nélkül serénykedik a Fidesz hátsó fertálya (vö.: farhátország) körül. Nélküle például sosem tudtuk volna meg, hogy Majka csak a pénzért írta meg a Csurran, cseppen című dalát Bindzsisztán korrupt diktátoráról.

Ilyen a show-biznisz, nyugtatta a zizegő jobboldaliakat a politikai szemellenző, és Taylor Swift Harris-pártiságát emlegette, mondván, mégis a „béke, a biztonság és a normalitás” győzött. Trumpot kevesen vádolták eddig normalitással, ennyire pacekba. Az most legyen mindegy, miért törte össze magát logikai bukfencekkel Deák (pénz-pénz-pénzecske), de mi azért lássunk tisztán. Taylor Swiftet a dalai tették vagyonossá (640 milliárd forint), teljesen mindegy neki, ki üldögél az Ovális Irodában.

Az nem mindegy, írta, hogy

az elnök a káosz embere, mint Trump, vagy a nyugalomé, mint Harris. A nők saját testéhez való joga és az LMBTQ+ jogok érvényesítése miatt is a demokrata jelöltre voksolt. Nem a politika tette gazdaggá, mint Mészáros Lőrinc Orbán-­falubeli előadóművészt, aki a rátermett gázszerelő fantasyszerepében duplázott vagyont (1248 milliárd). Ákos, Feró, Curtis is örömest húzzák a talpalávalót közpénzből (vö.: hol a színészünk, hegedűsünk, hip­hoposunk?).

Elisabeth Kübler-Ross pszichiá­ternek sok mindent köszönhet az emberiség, de mind közül a legismertebb a (Boss Fosse All That Jazz című filmjében mesterien alkalmazott) megfigyelése a haldoklás öt fázisáról. A Fideszben jelenleg az elutasítás, a düh és az alkudozás birkózik egymással (vö.: Majka 8 éves kormányzásról énekel, tehát Gyurcsány). Hamarosan jön a kritikus epizód, a depresszió és az elfogadás. Együttérzésünkre számítanotok nem kell félnetek jó lesz.