Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában az „izmos középosztályról”. Ezt a furcsa kifejezést nem én találtam ki, hanem a magyar miniszterelnök használta a Kossuth Rádióban. Szerintem elsősorban azért, hogy megnyugtassa a híveit, meg saját magát. Egyszerűbben megfogalmazva: csúnyán beijedt és most fütyörészik a sötétben.

A jelenség nem új, pár hónapja tapasztalni Orbán Viktornál, hogy bajban van, és ez látszik is rajta. Elvesztette a fonalat, amióta már a

közvéleménykutatásokban is árad a Tisza, nincs rá egyelőre megfelelő FIDESZ-válasz. Sem előregyártott instant-hazugság, afféle Rogán-levespor, sem ösztönös, rafinált politikai lépés. Ami helyette van a Karmelita kínálatában az szemenszedett és gátlástalan hazudozás, pökhendiség és nagyotmondás. Valami olyasmi, mint amikor a varangyosbéka felfújja magát, hogy nagyobbnak látszódjék, és még félelmetesebb legyen. De sohasem lesz belőle mesebeli királyfi…

Így vagyunk ezzel az „izmos középosztállyal” is, ami legfeljebb a miniszterelnök meg Nagy Márton meséiben létezik. Értem én, hogy fájdalmas dolog szembenézni a valósággal, de a mai Magyarországon nem a középosztály diadalmas masírozásának vagyunk a szemtanúi, hanem a lecsúszásának. Az egyre rohamosabban terjedő nyomornak, különösen a nyugdíjasok között, akiknek immár 25 %-a, azaz félmillió ember él a hivatalos nyomorküszöb alatt. És ez a tény nem brüsszeli hamisítvány, ez az Orbánék által felügyelt Központi Statisztikai Hivatal saját számsoraiból derül ki.

Meglehet, Orbánék szomszédai a főváros XII. kerületéből valóban Tenerifén meg Malagában igyekeznek átvészelni a telet, vagy éppen Svájcban vagy Ausztriában a síterepeken töltötték a karácsonyt, a kéthetes dél-indiai luxus körutazásról nem is beszélve. Az ország többsége ez alatt azon törte a fejét, hogy élelmet vagy tűzifát vásároljon a hónap második felében. Repülőrajtot nem a magyar gazdaság vett januárban, hanem az élelmiszer- és az üzemanyagárak. Olyannyira, hogy egy négytagú család hétvégi bevásárlását nehezen lehet ma már megúszni harmincezer forint alatt.

A magyar emberek többségének nem az a gondja, hogy mibe fektesse a megtakarításait, hanem hogy valahogy kihúzza a hó végéig. Mit érdekli őket, hogy mit hord össze a miniszterelnök a kártékony Oroszország elleni szankciókról, Soros György állítólagos ármánykodásáról vagy éppen az új aranykor eljöveteléről Donald Trumppal az élén.

A magyar választópolgár csak hallgatja a Kossuth Rádióban Orbán Viktort és – ha lehet hinni a közvéleménykutatásoknak - abban reménykedik, hogy tovább árad a Tisza és egyszer tényleg elmossa a szemetet…

Forrás: Hardy Mihály (Klubrádió)