A tizenöt éve hatalomra került csepeli fideszesek a "kenyeret és cirkuszt a népnek" elv alapján a cirkuszt favorizáltak, ezért egyre-másra hoztak hangulatjavító, népszerűsködő intézkedéseket. A korábban szinte ismeretlen „bulizós” rendezvények gyakorivá váltak és az ideológiájukat alátámasztó (a Rákosi rendszerhez hasonló) emlékmű állítások (olyan személyekről, akiknek semmi köze Csepelhez) százmilliós nagyságrendet képeztek! A kerületi kiadások nagysága olyan méreteket öltött, hogy egy „normális” a költségvetést össze is döntött volna.
A szocialista vezetés alatti szoros tervezésbe az ilyen szemlélet, - valamint annak a szavazói érzetnek a felkeltése, hogy lehet itt a közpénzt különböző „ingyenes juttatásokra” (krumpli, hagyma, alma) is felhasználni átverés, - ezért eszébe se jutott senkinek.
Az akkori képviselők testületi ereje, beállítottsága és gondolkodásmódja sem engedte volna meg azt, hogy a kerület rendelkezésére álló költségvetési 15-20 milliárd nagy részét, - a hatalom megtartása érdekében - jóléti célra fordítsa a vezetés. Csepel akkori fejlettsége nagy mértékben elmaradt a fővárosi átlagtól, és a képviselő-testület úgy gondolta, hogy ennek a lemaradásnak a csökkentése, eltüntetése lenne a kizárólag a vállalható cél. Ezért alakulhatott úgy, hogy az oktatási, szociális, egészségügyi
infrastruktúra fejlesztése kapta a legnagyobb támogatást. Az iparterületeket, a kereskedelmet, meg a szigetcsúcs fejlesztését a magántőke, és EU-s pályázatok bevonásával kívánták megvalósítani. A szűkös lehetőségek maradék hányadát pedig a kerület legégetőbb területeinek (pl háziorvosi rendelők, piac, stb.) fejlesztésére összpontosították.
Jó, jó, de mit tett értünk az önkormányzat? Lehetne idézni a ma oly népszerű reklámszöveget. A lakosság számára az alapfeltételek megléte olyan észrevehetetlen alapelem volt, mint az ember számára a levegő. Semmiféle értékelési növekményt nem jelentett az állampolgári megítélésekben az utak állapotának megőrzése, a csatornahálózat megújítása szennyvíz tisztítók és átemelők építése, valamint, a nehézipari kerületre jellemző hatalmas lég- és talajszennyezéseknek a csökkentése. Ezeket érthető módon evidenciaként élte meg Csepel lakossága! Nem is alaptalanul.
A 2010-es kerületi rendszerváltás aztán nem csak a hatalom erős centralizálásával, a domináns egyéniség irracionális, (illuminált?) terrorba hajló diktátumában, hanem a látványos beruházások hatalmas mennyiségi növekedésében öltött testet. A régi egy-két millióba kerülő játszóterek helyett sok százmilliós „vidámpark” jellegű nagyberuházások (500milliós) történtek. A szocialisták alatt szinte ismeretlen „bulizós” rendezvények száma gyakorivá váltak és az ideológiájukat alátámasztó, (a Rákosi rendszerhez hasonló) emlékmű állítások (olyan személyekről, akiknek semmi köze Csepelhez) százmilliós nagyságrendet képeztek!
Ezek nem a helyi közönség szórakoztatására, hanem a NER kedvenc beruházók, tervezők és művészek számára kifizethetőhelyként szolgáltak. Úgy látszott, hogy a hatalmas gázsik, a NER hűségesek zsebének kitömését szolgálták. A mára csili-vilivé váló jégpálya, „szurkolói aréna”, valamint a Hollandi út teljes hosszában végrehajtott gigantikus változtatások, Csepel számára hasznot nem hoznak, de olyan népszerűséget fokozó beruházások, amik úgy égették el a közpénzt, hogy annak semmi bevételi hozadéka nem lett! Az erkölcsi, szemléleti mássága miatt ilyeneket, és (főleg ilyen mértékben) a szocialista-liberális kerületvezetés nem mert megtenni! De nem csak nem mert, de a költségvetés szűkös volta miatt nem is tehetett, mert ezekre a beruházásokra nem volt fedezet.
A fideszesek mégis megcsinálhatták! Ennek pedig a szemlélet változása, elsősorban pénzügyi szabályok szabados kezelése, és az egyszemélyi vezetés, valamint az állami „pofapénzek” adták a hátteret. Míg a szocialisták regnálásuk alatt egyetlen kormánytól sem kaptak számottevő pénzügyi plusz támogatást, addig a Fidesz vezető emberei, alkalmanként a nyitó költségvetésük négyszeresét is kitevő záróegyenleget megalapozó állami pályázati lehetőségekhez jutottak. (90 Mrd) Ezek aztán valószínűleg „pántlikázott” (kijelöltek számára adható) pénzek voltak, de jelentős és látványos fejlesztéseket indukálhattak. A „pántlika” miatt iszonyatosan túl árazottan, és igen rossz hatékonysággal hasznosultak. (pl. „Dagi csárda”) Csak a Hollandi út teljes hosszába beleinvesztált összegek, a kerület alap költségvetésének többszörösét tartalmazzák. A kialakított produktumok, mi tagadás igen látványosak! A nép meg úgy van vele: nem érdekel, honnan van a pénz és mennyibe kerül, csak mutatkozzék a környezetünkben a fejlődés. És mutatkozik!
Az se nagyon érdekli az állampolgárt, hogy honnan van a pénz? Annál inkább kezdi viszont ez érdekelni az igazságszolgáltatást! Már van egy elmarasztaló jogerős bírósági ítélet a felelőssel szemben. Mindenki tudja, - hogy Csepelen a Fidesz maradása és a rendszer bukása esetén egyaránt - nehéz napok jöhetnek. A hatalmas pénzszórás miatt Sziszi (Pókember?) generálja az erős érdeklődést, de bukásuk esetén a független ügyészség sem kerülheti el a nagyon kellemetlen kérdések feltételét.
Így készítette el Lénárd egy évtized alatt magának a csiki-csuki helyzetet! Ez csak annyiban érdekelheti a csepelieket, hogy bemérhessék Borbély Lénárdnak és csapatának mozgásterét! A polgármester és csapata egyre szűkülő mezsgyén mozoghat! Ha tovább feszíti a húrt, a fideszesek megvonják tőlük a „pofapénzeket”, lehetetlenné teszik az osztogatásokat és eljárásokat kezdeményeznek velük szemben. Ha a Tiszához közelednének, (nincs rá jel) akkor meg korábbi önmagukkal kéne szembe szállniuk.
Kérészéletű volt a csepelieknek a függetlennek hitt Borbély Lénárdról elvárt elképzelése. A valóság sajnos az, hogy vagy ezért, vagy azért, de a „Pókember” hálójába keveredtek. Amik jönnek, azok nem könnyű évek!
Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala
