Váltás következik. Erről persze meglehet a véleményünk és joggal mondhatjuk azt, hogy nahát, nahát. Harsány liberálisból könnyedén lesz szenvedélyes fideszes, afféle zsebduce. Nyúljásh Paczalos Szilárdnak ezért igazán nincs oka a felháborodásra, ő igenis tudhatná, hogy ez így megy még akkor is, ha ő MOST MÉG egyelőre marad, ahol van.

Azt onnan lehet sejteni, hogy valami változás jöhet, hogy megjelennek a gyorsan helyezkedők, az átállók, akik onnan nézve árulók, eminnen tekintve pedig csak megértették a jövő szavát. Rendszerváltás nincs átállók nélkül. És most azért sem sütöm el a patkányok és a süllyedő hajók összefüggésében közismert példabeszédet. Már csak azért sem, mert a patkány közismerten nagyon okos, csak rosszabb a PR-ja, mint a mókusnak. Ha a patkányoknak lenne egy magyar televíziója hozzá hírügynökséggel, meg rádióval, akkor az óvodások ilyenkor farsang táján előszeretettel öltöznének patkánynak és a patkányos plüssöket vinnék, mint a cukrot. A mókusokkal pedig riogatnák a rossz gyerekeket és a politikusok folyton csak lemókusoznák egymást. De a patkányoknak nincs tévéje.

Vannak szép átállások és akadnak felettébb undorítóak. Például

Bajcsy-Zsilinszky fajvédőből lett a nemzet hőse, Nagy Imre KGB-sből a forradalom mártírja és hosszan sorolhatnánk. A nyolcvanas évek végén külön közlekedési rendőröket kellett állítani a damaszkuszi útra, akkora volt ott a forgás sebessége. Esterházy Péter volt az, aki a történtek leírására alkalmazta a hasonlatot.

Szakirodalma is van már ennek. Bencze Lóránt egy tanulmányában ki is fejti, mi a különbség a megtérők és a köpönyegforgatók között, hogy ilyen szép kifejezésekkel írjuk le azt, aminek remélhetőleg nagy számban leszünk tanúi. Idézem:

„Úgy látszik, örök emberi magatartás, hogy a megtérőt összekeverik a divatos szélre ráfordulóval, köpönyegforgatóval, mint a legutóbb is így, alaposan félrecsámpítva a bibliai történetet, hivatkozott a damaszkuszi útra egy sokat idézett magyar író [...] A köpönyegforgatás és a megtérés könnyen elválasztható elvekkel, értelmezéssel. A köpönyegforgató letagadja a múltját. A megtérő Saulus-Pál nem. Üldöztem Isten egyházát – írta, és szívbéli töredelemmel bánta. A köpönyegforgató semmit sem tanul, semmit sem felejt és semmit sem bán meg. A megtérés, a [...] conversio... új ismeretet jelent, a korábbi ismereten túlit, amely a világot számára újraírja, újraértelmezi. Nem törli el a régit, meghagyja réginek, de mellé rakja az újat. Az új tudással, az új értelem ráépül a régire, új gazdagságként árnyékolja be a régit, nem takarja el hazudva, megátalkodottan és cinikusan”. Azt persze lehet találgatni, megtérők vagy ügyes köpönyegforgatók azok, akik egy-egy sikeresebbnek remélt politikai alakzat körül feltűnnek.