Csepelen teljesen lejáratta saját magát az országos hírnévre vergődött rezsibiztos, de nem adta fel még hadállásait. Zsarol. Ha ő egyszer kinyitja a száját....., akkor  csontvázak hullanak ki a Szent Imre téri polgármesteri hivatal bugyraiból, amelyek őt is maguk alá temethetik.

Németh Szilárd a Pesti Srácok tévéstúdiójában beszélgetett. Ez a nyilvánosságot kedvelő ember, ezen a beszélgetésen is tudott újat mondani. Megerősítette, hogy ő a pártja jobboldalán elhelyezkedő csoport egyik megbízható eleme, akire lehet számítani. Ő a Fideszben valóban egy lojalista!

A fogalmakba kissé belezavarodva azonban sietett leszögezni, hogy legitimista is, ami köztudottan a királyság visszaállítását szorgalmazza. Az orbáni törekvéseket látva, bizony sokakban nem kelthetett feltűnést ez az előrelátása.

Sokat beszélt és egyben

újra definiálta a viszonyát a „komcsikkal”. A nácik, komcsik, libsik egy banda, akik belógtak ebbe a rendszerbe - mondta. Erre bizonyára csak azután jöhetett rá, miután otthagyta az SZDSZ-t, és kereste a helyét más pártokban. Korábban úgy hitte, hogy a „komcsikkal” lehet együttműködni, bizonyos célok mentén (lehet, hogy ezért lett bizottsági elnök, tanácsnok, majd iskolaigazgató) de ma már tudja, hogy semmiféle együttműködés nem lehetséges velük. A csepeli kereszténydemokratákról és a régi MDF-ről is igen neheztelően vélekedett. Ezek régi vezetőiről megfogalmazott zavaros megállapításában mintha a hatalom kiszolgálói, megalkuvói gondolatot próbálta volna körülírni. Egyértelműen leszögezte azonban, hogy a rendszerváltó pártokkal semmiféle együttműködés, vagy összedolgozás nem elképzelhető.

Mikor rátértek a csepeli diadalmenetre Németh Szilárd megemlítette, hogy mikor megnyerték a választásokat (2010) és bement az attól kezdve az ő polgármesteri irodájába, az félig tele volt márkás konyakokkal! (Mivel sokan ismerjük azt a szobát, és sokan, sok időt is töltöttünk benne, tudjuk, hogy elég nagy! Több mint érdekes, ha azt „félig telerakják” csak úgy spontán módon konyakokkal. Azt is tudjuk, mivel sok választás egyik központi helyszíne volt a hivatal és egyik helyisége a szóban forgó iroda, hogy oda sem a rendszerváltás előtt, sem a rendszerváltás alatt szeszes ital választáskor nem kerülhetett be. A választások tisztaságát rombolta volna, ha akkor italozásba torkolló orgiákat szerveződtek volna. Meglepő, Németh „virilista” férfias vallomása, ami alátámasztja a volt polgármester részegeskedéséről szóló ábeli állításokat. Másrészt viszont rámutat, hogy 278 emberrel vette át a hivatalt és 117-el adta át Borbélynak! Ezzel azt mutatta meg, hogy – eddigi állításaival ellentétben - 161 szakember egzisztenciáját tette tönkre azzal, hogy megszabadult tőlük!)

Ezt követően a Csepel Művekről kezdett végtelen sajátos értelmezésbe. Családja kapcsán lehettek fogalmai a gyárról, de ténylegesen ott nem dolgozott. Apját, a gyáriak közül sokan ismerték, róla kollegiális vélemények vannak, amik nem egyeznek Szilárd által felvázoltakkal. Nem ismeretes, hogy mire alapozta azt a kijelentését, hogy a Csepel Művekben „buta üzemvezetők” irányították az embereket! Ez nem csak sértő és megalázó, de aljas hazugság is!

Az interjú, amelyik nem mutatott semmit a szerénységről, annál jobban kitért Borbély Lénárdra is. Németh szerint még most is belőle él! Érdekes volt hallani, hogy Wittner Mária élete végén már nem is ment be Borbélyhoz. A Csepeli hírmondó 100 milliós finanszírozását is felhánytorgatta az utódainak, amit valójában ő hozott létre. Arról is beszéltek, hogy érdekesnek tartották, hogy a mostani polgármester nagy és igen szemrevaló házat (200 millió) építtetett éppen azzal a kivitelezővel, aki a kerületben a legtöbb önkormányzati megrendelést kapta. (Németh nem említett cég nevet, de a körülírásból sejthető, hogy a Gerulusra is gondolhatott) A beszélgetőtársai kérdésére, hogy miért nem megy bíróságra az általa ismert dologgal, igen sejtelmes és bonyolult választ fogalmazott meg. Később azonban megjegyezte, hogy az értékek mellé, oda kell tenni, az érdekeket is, amivel nem csak megkérdőjelezte, de egyben kibogozhatatlanná kis tette korábbi sejtelmes állításait és megfogalmazásait.

A végére azonban mintha elragadtatta volna magát. Elmondta, hogy a Fidesz éppen olyan bajtársias közösség, mint a Wittner Máriáék csapata volt ötvenhatban. Tetézve az előbbit arról elmélkedett, hogy nem tartja kizártnak, hogy az eutanáziával foglalkozó bizonyos körök célja az volt, hogy ne kelljen sokaknak nyugdíjat fizetni.

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala