A hatalom tétlenül nézte, hogy az ebek harmincadjára hagyott Csepel Művek gyártelepét miként hordják szét, teszik tönkre, csinálnak belőle szeméthegyet a lelketlen szerencselovagok! Ezen a helyen sötétedés után nem csak a madár se jár, de a rendőr se mer bemenni! Nem csak azért, mert félti a testi épségét, de félti a kocsija épségét és abban sem biztos, hogy kitalál az elátkozott rengetegből. Kell-e alkalmasabb terep arra, hogy egy drogtanya és droglabor gyökeret verjen?

A rendszerváltás után igen kevés pénz, és még kevesebb akarat állt az országos döntéshozók rendelkezésére a nagy múltú Csepel Művek tervszerű rendezésére. Meghallgatások, tárgyalások még csak-csak voltak, de érdemi előrelépés sem az ipari parkká való fejlesztés, sem a globális feltételek javítása, sem nagyvállalkozások ide telepítése érdekében nem történtek.

Az akkor már és még itt dolgozó vállalkozókat, cégeket 2010-ig mérsékelten, azt követően, meg egyáltalán nem támogatták. Egy jó évtizede oda jutott a térség, hogy Németh Szilárd

„komcsi” fészeknek nyilvánította, ami hasonló volt, mint egy halálos ítélet. A hatalom tétlenül nézte, hogy az ebek harmincadjára hagyott gyártelepet miként hordják szét, teszik tönkre, csinálnak belőle szeméthegyet a lelketlen szerencselovagok!

A még romjaiban megmaradt és átalakult iparágak (energiatermelés, kohászat, szerszámgép gyártás, kerékpár gyártás és kisipar) is inkább menekülésre fogták a dolgot. Az elhanyagolt utak, - az eső utáni tenger méretű pocsolyák, a rendezetlen és ellenőrizetlen viszonyok, valamint a züllés eszközei és emberei - elüldözték őket. A Csepel Művek egykor példaszerűen rendezett és szervezett helyein az országos és a helyi hatalom képviselői a „lovak közé dobták a gyeplőt”!

 Ahogy koptak a tradicionális iparágak, úgy töltötték fel ezek megüresedett helyeit az illegális, fél legális és rendezetlen hátterű „vállalkozások”. Mind a hatalom, mind a vállalkozások tudták, hogy az a legjobb ebben a helyzetben, ha senki nem hall, nem lát és nem szól semmit! Ezért lehettek embertelen lakáskörülmények, veszélyes munkafolyamatok, botrányok és tragédiák ezen a területen. Mondvacsinált „után lövések”, (mű)felháborodások, erőltetett hatósági intézkedések ugyan történtek, de a züllést, a szlömösödést megállító és azt megfordítani akaró elképzelésekkel senki nem állt elő. Nem csoda, hogy sok vállalkozó elhagyta Csepelt.

A keletkezett űrbe beléptek olyan haszonlesők, akiknek a térség semmit sem jelentett, de a profit volt a mindenük. A közelmúltban leleplezett droglabor is ebbe a sorba csatolható. Szinte kínálta magát a hely arra, hogy az illegális műveletek, termék előállítások színtere legyen. Ezen a helyen sötétedés után nem csak a madár se jár, de a rendőr se mer bemenni! Nem csak azért, mert félti a testi épségét, de félti a kocsija épségét és abba se biztos, hogy kitalál az elátkozott rengetegből. Kell-e alkalmasabb terep arra, hogy egy drogtanya és labor gyökeret verjen?

A droglabor csepeli gyári megjelenése tehát nem véletlen, hanem kiszámítható törvényszerűség volt! Csak az lehetett kérdés, hogy mikor ismeri fel egy haszonleső a kínálkozó a helyzet előnyét. A hatalom által itt megteremtett lehetőségek, nem azt a kérdést vetették fel, hogy jönnek e a drogosok és más tiltott konglomerátumok Csepelre, hanem azt, hogy mikor? A tévében mutatott rendőri intézkedések nagy valószínűséggel csak a lakosság megbotránkoztatására jók, arra semmiképpen, hogy megállítsák a folyamatot.

Mára nem csak a gyárosok, de a kerületi közélet szereplői közül is sokan belefáradtak a sok évtizedes harcba! Egyre kevesebben maradtak azok, akik ezt a gyártelepet a városi élet szerves részévé, az urbanizált élet, a termelés, a szolgáltatások és a szabadidő eltöltés minőségi feltételeinek megteremtés meghonosításának új és modern terepévé kívánnák tenni!  

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldalának Elátkozott Művek című írása