A most benyújtott törvényből a történelemből ismerős, Moszkvától Nürnbergig a totalitárius rendszerekre jellemző ördögi szisztéma rajzolódik ki. A diktátor mindenre feljogosító, szubjektív gumiparagrafusokat alkot, nyomorult senkiket ruház fel teljhatalommal, majd hátradől, és mossa a kezét. Az elnyomó gépezet innentől magától is üzemelni fog, mint a bekapcsolva hagyott ütvefúró. A magas polcra tett nímandot folyamatosan gyötri a saját silányságából fakadó bizonytalanság és bizonyítási illetve önigazolási kényszer, így folyamatosan újabb és újabb célpontokat fog keresni. Magyarországon egyetlen civil szervezet, cég, egyház sem alhat nyugodtan. Örökké ott lesz a fejük felett, hogy a vértelen pártcsinovnyik NER-sintér egy Facebook-like vagy bármilyen megnyilvánulás esetén rájuk süti a „szuverenitásellenességet”, és egy gombnyomással lenullázza életük munkáját.
Van egy jó és egy rossz hírem: a jó, hogy a most benyújtott diktatúratörvény egy végtelenül kétségbeesett lépés, egy vesztét érző autokrata rezsim elkeseredett csapkodása. A rossz, hogy az ilyen rezsimek pontosan ilyenkor a legveszélyesebbek. Ez már nem gumicsont. Vagy ha eredetileg annak is szánták, végül betonból öntötték ki.
A húsvétra beígért nagy poloskairtás azért maradt el, mivel a NER arra számított, hogy a rendszer megáll a lejtőn.
Azonban kurta egy hónap alatt lényegében minden ponton kudarcot vallott a rezsim. Gazdasági álmaik látványosan összeomlottak, külpolitikailag egyetlen prognózisuk sem jött be, futószalagon jöttek a balhék,
Kuszák a viszonyok, ellentmondásos a helyzet az egykor szebb napokat is látott, viharos sorsú, a Vermes utca és a Kiss János altábornagy utca sarkán lévő ingatlan hasznosítása körül.
A határon túli kisebbség bőrére alkudozik Orbán Viktor, amikor a fejük felett egyezkedik – most például a szélsőséges román elnökjelölttel. Végre! – sóhajthatott fel Orbán Viktor, amikor megtudta a román elnökválasztás első fordulójának eredményét. A jelentősebb magyar kisebbséggel rendelkező országok közül Szlovákiában és Szerbiában már olyan nacionalista-populista erők vannak hatalmon, amelyekkel Orbán szót ért. Romániában eddig más volt a helyzet. A hétvégén azonban George Simionnak nagy esélye van Románia elnöki székébe ülni, s Orbán már meg is érezte a lehetőséget, teljes egyetértéséről biztosítva a magát nemzeti-szuverénnek mondó román politikust.
Csak új VASÚTI híd fog épülni VALAMIKOR, de attól még a régi, ki tudja meddig, rozsdásodhat?
Kiszámíthatatlan, aránytalan, szakmaiatlan, jogsértő és embertelen. Noha sokszor és sokan jellemezték már hasonlóan a gyermekvédelemben zajló folyamatokat, a kormány véget nem érő, emberjogi szempontból is értelmezhetetlen, elvtelen korlátozásait, most egy újabb bizonyíték arra: a Fidesznek a területen dolgozók értéktelenek, bármikor eldobják őket, mint egy rongyot. Mindezt persze a gyerekek mögé bújva.
A közbiztonság erősítésében a kerületvezetőknek meghatározó szerepük volna. Jelzi ezt az is, hogy a legutóbbi csepeli képviselő-testületi ülésen megtárgyalt 28 napirendből 4 foglalkozott valamilyen formában a kerületi közbiztonság témakörével. 
Nem lepődtem meg, amikor Orbán Viktor szövetséget ígért az újfasiszta román elnökjelöltnek, aki ellen egy emberként mozgósít az erdélyi magyar politika és az egyházak. Inkább azon csodálkoztam, hogy mindeddig várt ezzel, holott George Simion már rég kifejtette, hogy a román Orbán Viktor kíván lenni. „A nemzet miniszterelnöke” nem először cselekszik a nemzet érdekei ellen, amikor az ő személyes és pártérdekei így kívánják. A szerbiai magyarságot már sikeresen Vučić karjaiba terelte, Szlovákiában is sok magyart sikerült rávennie, hogy Robert Ficóra, majd az általa támogatott elnökjelöltre voksoljon.
Az ország gazdasági válsága, az önkormányzatok orbáni, fideszes kifosztása komoly pénzügyi gondokat jelez a 21. kerületben is. Németh Szilárd étvágyát sem lehet kielégíteni. Ennek ellenére a látványköltekezés újabb lendületet vett Csepelen.
Az Orbán-rendszer vezérkarának tábora úgy fog járni, mint a második világháború elvesztése után azok a fiatal német katonák, akik értetlenül néztek idősebb társaikra, mert éveken keresztül csak azt hallották, hogy őket nem lehet legyőzni. 
A lakhatási válság komplex kezelésére nem lesz alkalmas, de jó szolgálatot tehet látványos szépségtapaszként. Ráadásul meg lehetett szerezni vele a Fudan-beruházást megakasztó fővárosi és ferencvárosi önkormányzati ingatlanokat is. Már ki is sajátították. 
Azt állította a miniszterelnök, hogy az elmúlt 15 évben nem látott semmilyen kudarcot az Orbán- kormány tevékenységében, mert – mint mondta – „az abszolút kudarc azt jelentené, hogy amikor látsz egy kihívást, egy problémát, nem vágsz bele, hogy megoldd. Mi nem ilyen csávók vagyunk, ez nem egy ilyen kormány.”
Nagy felfordulás van az önkormányzatban. Egy 2018-as kormánydöntés után csak 2020-ban kezdődött el a képünkön látható Vermes utcai létesítménybe tervezett Csepeli Egészségház (Vermes 12 projekt) terveinek előkészítése. Elmúlt öt év, de semmi sem valósult meg belőle. Milliókért készült tervek lettek kidobva. Új "gazda" van a láthatáron. Hét év után próbálják menteni a menthetőt. Mindez a tervszerű, felelős csepeli (borbélyi) pénzügyi és vagyongazdálkodás jegyében
Nagy bajba kerülhetnek, akik tartanak otthon készpénzt – írta nemrég az orbáni sajtó. Pedig most a készpénzhasználat állampolgári jog lett, de lám, aki otthon tartja a pénzét, ráfizethet. Még szerencse, hogy azonnal kaptuk is a megoldást az Orbán-kormánytól: ugyan, adjátok már oda a cihában tartott kis maradékot, jobb helyen lesz ebben meg abban.
Felsorolni is lehetetlenség, hogy a körömreszelőtől a tüzérségi ágyúig mi mindent készítettek a csepeli Weiss Manfréd Művekben, és még nem is ejtettünk szót a kohóról, vagy az acélgyártásról... A gyáróriás legismertebb terméke mégis a kerékpár lett. 
A totális önellentmondás eddig is kitermelte a totális hülyeséget. Most Szalay-Bobrovniczky Kristóf (képünkön) honvédelmi miniszter magyarázhatja az olyan fárasztó bárgyúságokat, hogy a békepártiság alapja a háborús mentalitás. Hja, ez van: aki mindenkit hülyének néz, abból lehet egy nap a legnagyobb sügér.
Lakbérügyben mit akar a csepeli polgármester és csapata? A közvéleménykutatásnak álcázott irányított, átlátszó kérdezősködés helyett nem kellene inkább őszintén beszélni, valódi társadalmi párbeszédet folytatni a csepeliekkel? Azt olvashatjuk a CSH-ban, hogy „Konszenzusra kell jutni a lakbérek mértékében!” De kivel? Ez itt a kérdés! A gazdagabbakkal, akiknek nem lesz gond az emelés, vagy a szegényebbekkel, akiknek az elmúlt évek hallatlan mértékű inflációja miatt a jelenlegi lakbérek kifizetése és a többszörösére növekedett megélhetési költségek is komoly gondokat okoznak?
Kórházaink egy részének állapota lepusztult, a vezetésben káosz uralkodik. Az Orbán-kormány egészségügyi államtitkára, Takács Péter (képünkön) már többször bebizonyította alkalmatlanságát.
A csepeli városvezetők eddigi magyarázkodása, nyilatkozatai szerint a kerületi pénzügyi gondokat enyhítené az általuk már korábban is megszellőztetett lakbéremelés. A felelősséget azonban nem merik vállalni, azt a csepeliek nyakába akarják varrni egy álcázott közvéleménykutatással. Borbély úr, hol volt Ön az elmúlt 15 évben, amelyből 11 éve már polgármester? A felelősség vállalása nincs benne a fizetésében?
Elindult az EU-s eljárási rend követelményei szerinti közbeszerzési eljárás a Gubacsi vasúti híd vállalkozási szerződés keretében való megvalósítása. Az az iho.hu, szakportál írta meg, hogy milyen lesz az új Gubacsi vasúti híd. Nekünk még a sorsára hagyott mostaniról van egy realista fotónk.
Nehéz megmondani, mi kell ma ahhoz, hogy egy magyar politikus lemondjon a tisztségéről. Leginkább arról lehet fogalmunk, hogy mi nem elég hozzá. A Publicus Népszava számára készített kutatásából az derült ki, hogy az emberek 49 százaléka szerint Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszternek le kellene mondania a kormánytisztviselők számára szervezett kiképzésen történt baleset miatt, amelynek következtében egy 29 éves nő mindkét kezét elvesztette.