A felcsúti foci csapatban 11-ből 10 külföldi. A magyar átlagkereset cirka 15-szörösét viszi haza egy NB I-es futballista, amiben nem a 15-szörösség az igazán bosszantó, hanem, hogy érdemtelenül keresnek 5 milliót a játékosok, ráadásul mi, átlagpolgárok fizetjük őket. Az 5 millió nemcsak ápolói és tanári minőségben vérlázító, hanem európai összevetésben is.

Az FTC már-már annyit fizet (havi 14 milliót), mintha a Ligue I-ben, a kontinens ötödik legrangosabb bajnokságában lenne érdekelt (egy olyan pontvadászatról beszélünk, ahonnan a Bajnokok Ligája friss uralkodója, a PSG is érkezik); profi futballal a szomszédos Ausztriában sem lehet olyan jól keresni, mint itt, holott arrafelé az átlagbér kb. háromszorosa a magyarnak. Párizsban, Londonban, Rómában a futballisták fizetését a piac, a közönség, a szponzorok és a klub gazdasági ereje határozza meg. Nálunk Orbán Viktor.

A kerületvezetők állítólag segíteni akarják a csepeli fiatalokat a lakáshoz jutásban. Hogyan? A várható lakbéremelési terheket nem bíró bérlők kiutálásával vagy részükre olcsóbb lakbérrendszer kidolgozásával, netán új önkormányzati lakások építésével? 

Társadalmi egyeztetés az önkormányzati bérlakásokról címmel közölt interjút a Csepeli Hírmondó. A lap munkatársa Torhosi Zsolt önkormányzati képviselővel, az önkormányzat ingatlanhasznosítási tanácsnokával, a Borbély csapat tagjával beszélgetett. A megjelent cikkben Torhosi Zsolt elővezeti, indokolja a lap 6-7-8.oldalain közölt Közösségi egyeztetés a csepeli önkormányzati bérlakások hasznosításáról című terjedelmes és erősen tendenciózus kérdőívet. Néhány észrevétel a leírtakhoz:

> Ezek szerint gondok vannak a közvagyon felelős gazdálkodása körül, leginkább az igazságosság érvényesülésével, az átláthatósággal, az alacsony bérleti díjakkal. A tanácsnok úr arról nem szólt, hogy

Nincs azzal semmi baj, ha a magyar miniszterelnök a múltját építgeti. Ebben az országban már megszoktuk az ilyesmit; ’45 után lendületesen nőtt a partizánok száma. Ha most Orbán Viktor arról beszél egy interjúban, hogy ő valójában az antikommunista ellenállásból származik, az illegális diákmozgalomban kezdte a politikát és a szabadságért harcolt, ez nyilván a történetmesélés új része.

Még azzal sincs baj, hogy szerinte a bírálói nem éltek diktatúrában, ezért nem is értik, mit jelent a demokráciáért küzdeni; vagyis azok a nyugatiak, akik beleszülettek a demokráciákba, nem értik, nem érthetik, mit jelent megharcolni a szabadságért.

Vonjuk le együtt a következtetést: mi, magyarok, már azok, akik a

Még egy csepeli cseppből is tud elvenni valamennyit a kerületvezetés. Megjelent a Csepeli Panelprogram 2025 pályázati felhívása. E szerint az idei pályázaton részt venni szándékozó társasházak és a szövetkezeti házak felújításának támogatására idén 100 milliót kíván fordítani az önkormányzat, szemben a tavalyi választási évben tervezett 150 millióval. Ismervén a magyar árakat és az inflációt kérdezzük: mire elég ez?

    Szerdán a csepel.hu-n nyilvánosságra hozták – a sokak által várt előterjesztések nélkül –, az önkormányzat június 26-i képviselő-testületi ülésének meghívóját. A meghívó egyelőre 16 napirendet tartalmaz, közülük, a lakosságot leginkább érdeklő téma – a lakások bérbeadási feltételeinek módosító javaslata –, egyelőre titkos vagy még el sem készült, reméljük, a testületi ülések előtt megismerhető lesz. 

    Amit viszont már most olvashattunk, az a belváros területét érintő várakozási övezetek kialakítását célzó elvi javaslat. A főváros egységes parkolási rendeltét még 2019-ben fogadta el Budapest közgyűlése, amelyről a héten ezt írtuk:  

„Mint ismeretes, néhány éve döntött a Fővárosi Közgyűlés a főváros egységes parkolási rendeletéről, a parkolási díjak kerületekben történő bevezetéséről, amelyet, az akkor még közgyűlési tag, Borbély Lénárd is megszavazott. Megszavazott, de azóta sem tett semmit a helyi városközpontban, a parkolási gondok enyhítése, a

Gyorsvasútnak épült, HÉV lett belőle. A csepeli gyorsvasút ötlete a 2. világháború befejezése után, már a hároméves terv időszakában (1947-1949) felmerült, de akkor a tervezésig sem jutottak el. Ezt csak 1949 végén kezdték meg. Néhány hónappal később, 1950 februárjában hozzákezdtek a 6,7 kilométeres pálya építéséhez is, amely alig egy évig tartott. A munkálatok során teljesen átrendezték Boráros téren elterülő MÁV-teherpályaudvart, illetve a Szabadkikötő környékét, Csepelen az út szélén futó, már meglévő vágányokat helyezték középre.

A munkát nehezítette, hogy az összekötő vasúti híd és a Szabadkikötő között töltést kellett építeni, ehhez pedig 200 ezer köbméter földet kellett mozgatni

– megfelelő munkagépek és teherautók híján – kézi erővel, szekerekkel. Munkások ezreit rendelték az építkezésre, hogy határidő előtt, 1951. május elsejére átadhassák a vonalat, így olyan apróságokkal már nem törődtek, mint például,

Nagy Márton gondolkodik. Kicsit aggasztó a dolog. Most az a fejtörés oka, hogy fellebbezzenek-e a Fővárosi Törvényszék döntése ellen, miszerint azonnali jogvédelmet ítélt meg a fővárosi önkormányzatnak négy hónapra, sőt a májusban inkasszált 10,2 milliárd visszafizetését is előírta, méghozzá kamatostól. Az indoklás egyértelmű: a kormány által kiszabott 89 milliárdos szolidaritási hozzájárulás következő részleteinek levonása veszélyezteti a több millió embernek nyújtott közszolgáltatások teljesítését. A további inkasszózások helyrehozhatatlan pénzügyi, gazdasági helyzetbe löknék a várost. Nem olyan bonyolult.

Nagy Márton bonyolítaná: a főváros szerinte megtévesztette a bíróságot, mert hibásan mutatták be az iparűzési adó bevétel emelkedését, mivel az kétszeresére nőtt 2019 óta. A szolidaritási hozzájárulás összege meg uszkve a kilencszeresére. Ja, ezt már nem tette hozzá. De azt igen, hogy az állami támogatás is kétszeresére nőtt. Itt már van némi gond a matekkal, lévén a 43,5 milliárd nem a kétszerese a 26 milliárdnak. De legalább az előjelet eltalálta. A tárcavezető szerint

Egyhamar nem folytatódik a fővárost elkerülő M0-ás körgyűrű építése. Ezt maga Lázár János tudatta

 Lázár János építési és közlekedési miniszter Leidinger István  pomázi polgármesternek, megerősítette, hogy „a mi életünkben nem folytatódik" az M0-s meghosszabbítása. 

"„Amikor bent jártunk miniszter úrnál, rákérdeztem nála az M0-ásra, hogy körülbelül lőjük be, mikor lesz belőle valami. Azt az információt adta, hogy 'az már nem a mi életünkben fog megvalósulni" - - számolt be Leidinger István az Index Kibeszélő című műsorában. 

A polgármester mindehhez fanyar megjegyzést fűzött, mondván: 

„ez azt jelenti, hogy az elkövetkező 40-50 évben olyan problémánk nem lesz, hogy az M0-ás építése miatt mondjuk forgalomkorlátozást vezetnének be."

Az M0-ás jelenleg Budakalásznál ér véget. Ha ezt

Vasvári Vivien egykori „luxusfeleség” Instagram-oldalát böngészve megtudhatjuk, milyen kozmetikai csomagot érdemes vásárolni, nézhetjük, ahogy rózsaszín fürdőruhában síel a hegyekben, és hopp, azt is, hogy mi történik szerinte (a Fidesz szerint), ha Ukrajna csatlakozik az Unióhoz. Sőt mi több, arra buzdítja egymilliós követőtáborát, hogy szavazzon a kérdésről, mert „ez a jövőnket határozza meg”. Érdekes, hogy Vasvári Vivien véleményt mondott ebben a kérdésben, mert eddig semmiféle közéleti témában nem hallottuk megszólalni. (Talán azzal a kivétellel, mikor kiakadt, hogy egy anya az okmányirodában mellette szoptatta meg a gyerekét. Szörnyű lehetett, de tényleg.)

Az ügy attól válik még inkább izgalmassá, hogy Vivien semmilyen módon nem szorul anyagi „támogatásra”, nem egy Tóth Gabi, akinek bevallottan anyagi gondjai vannak, és nem is Győzike, akinek volt pár összetűzése már a NAV-val. Vasvári Vivien férje a NER egyik vállalkozója, aki épp az arcfelismerő szoftver fejlesztésén ügyködik a mindenhez is értő Tiborcz Istvánnal karöltve. Tehát az egykori luxusfeleség vélhetőleg nem szorul rá az

Polgármester, alpolgármester, vízi polgárőrök, 3 motoros hajó, drón, városrendészet, rendőrkapitányság, civil szervezetek, sajtó, média a Francia-öböl helyzetének felderítése céljából a Kis-Dunán. A Nagy-Dunára szervezett ingyenes hajóútnál már zenekar, büfészolgáltatás is volt

Ami a Csepeli Hírmondó június 18-án megjelent idei 12. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

     Új ápolási igazgató a kerületi egészségügyben, trianoni megemlékezés, klímák az óvodáknak, tanösvény, hajókirándulások, online csalások csepeli áldozatai, elismerések, kitüntetések, Francia-öböl, sok sport és még több reklám – ennyi a lap újabb száma. 

    Az eddigi gyakorlat most is folytatódott: a kerületi közélet, közlekedés utóbbi eseményeivel, a csepeliek mindennapi gondjaival, a kerület fejlődését meghatározó kérdések feldolgozásával, az önkormányzat ezzel kapcsolatos tennivalóival, azonban most sem foglalkozott a szerkesztőség.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

A kormány nincs abban a helyzetben, hogy visszavonja az „átláthatósági” ( köznyelven kussoltatási)törvényjavaslatot, mert az egyéni képviselői indítvány révén került a parlament elé – közölte Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter Brüsszelben. Az Euró­pai Bizottság két biztosa a javaslat visszavonását kérte, mert a belső piaci szabályok és az Alapjogi Charta rendelkezéseinek megsértését olvasták ki a tervezetből 

Bóka állításáról jut eszembe egykori történelemtanárom: „Eltaláltad szarva közt a tőgyét!” Ezt olyankor mondta, amikor valamelyikünk nagy baromságot válaszolt a kérdésére.

Itt van ez a negyvenhat éves, jobb sorsra érdemes miniszter, aki többek között tanított a Szegedi Tudományegyetemen és a Közszolgálati Egyetemen, főtanácsadó volt a Kúrián, majd

Mint ismeretes, néhány éve döntött a Fővárosi Közgyűlés a főváros egységes parkolási rendeletéről, a parkolási díjak kerületekben történő bevezetéséről, amelyet, az akkor még közgyűlési tag, Borbély Lénárd is megszavazott. Megszavazott, de azóta sem tett semmit a helyi városközpontban, a parkolási gondok enyhítése, a fővárosi rendelet kerületi bevezetése és alkalmazása érdekében.

Annak ellenére, hogy a Burger King napokban elindult építkezése miatt a parkolási feszültségek várható növekedésével kell számolnunk a Kossuth Lajosutcában és környékén, pl. a csepeli piacnál, azaz a városközpont egész területén.

Borbélyék, szokásukhoz híven hallgatnak, miközben a főváros több kerülete a parkolási díjak ügyében már korábban lépett, a napokban pedig

Ellentétben a hivatalos Fidesz-párttörténettel, a szovjet csapatok kivonásának a lehetősége 1989-ben Orbán június 16-i  szónoklata előtt már jó párszor szóba került a korábbi hónapokban is. Hogy egy olyan médiumot idézzek, amit akár a Fejér megyei Orbán is olvashatott, a Fejér Megyei Hírlap címlapján hozta, 1989. február 1-jén: “Elsőként májusban-júniusban: Szovjet csapatkivonások hazánkból”. És aztán részletesen a hír, hosszan, alaposan. (A Fejér Megyei Hírlap ma az orbáni állam propagandagépezetének egyik gyártósora, a KESMA nevű pénznyelő és hazudozó kombinát része.)

 A magyar történelemben június 16. többször is fontos nap volt. 1958-ban ezen a napon végeztette ki Kádár János Nagy Imrét. Hogy aztán évtizedekig a rendszer legnagyobb titka legyen ez a bűn. Az államterrorista rezsim persze az évek alatt egyre több mindent engedett meg, fridzsider, kis utazás, rántott hús-ubisali, háztájiban meggebedés, de erről a gyilkosság-sorozatról, ahogy a szovjet csapatok jelenlétéről, az úgynevezett első nyilvánosságban, nem lehetett beszélni.

Teltek-múltak az évek és 1989. június 16-ra eljutottunk oda, hogy a pesti Hősök terén, nagy nyilvánosság előtt lehetett megemlékezni az áldozatokról, s ezzel a morális igazságszolgáltatással indult a nagyközönség számára a rendszerváltás. Akár jól is alakulhatott volna.

Amikor az orbáni hatalomnak már nincs új ötlete, akkor megelégszik a több ezer éves római mintával is: oszd meg és uralkodj! Az elv és a sokszor bevált gyakorlat alkalmazása Csepelt sem kerülhette el, amikor elindult az állami osztogatás újabb fordulója. Most a civil szervezetek között osztottak ki országosan 4,8 milliárd forintot. A kerületben is kaptak belőle, de hogyan?

A kormány által 2021-ben létrehozott Városi Civil Alapból eddig évente 4,8 milliárd forint került kiosztásra, ami 2025-ben sem változott. A válaszonline.hu pedig megírta, hogy az eddigi három pályázaton a legsikeresebb civil szervezetek majdnem 90 százaléka, közvetlenül vagy közvetetten, köthető a Fideszhez.

      Közülük 12 olyan szervezet volt, amelyik az előző három körben összesen magkapta a maximális 37 milliós támogatást, közöttük a

Interjút adott Takács Péter egészségügyi államtitkár a Hetek című lapnak, ahol azt is bejelentette, hogy sem 2025-ben, sem pedig 2026-ban nincs beütemezve béremelés az ágazatban.  Mielőtt bárki arra gondolna, hogy a kormány, ígéretei ellenére, ott hagyja az embereket az út szélén, az államtitkár jó hírként közölte, hogy a baj nem akkora, mint amilyennek látszik: „Mivel a kollégáink túlnyomó többsége hölgy az egészségügyben – szakdolgozóknál abszolút többségben vannak, és az orvosoknál is, főleg a fiatalok körében –, azt se felejtsük el, hogy hamarosan megduplázódik a családi adókedvezmény és a háromgyerekes édesanyák, januártól pedig a 40 év alatti édesanyák válnak adómentessé. Szóval lesz keresletnövekmény az egészségügyben, csak nem pántlikázottan, hanem a családpolitika keretein belül.”

Vagyis, a kormányzat legújabb bűvésztrükkje azzal próbálja elvarázsolni a közönséget, hogy akkor is több pénzük lesz, ha nem emelik a béreket.

A bérnövekményt „keresletnövekménnyel” kiváltó megoldás nem fog beleszámítani a majdani nyugdíjba, ráadásul ez egy diszkriminatív megkülönböztetés, mert bár az egészségügyi ágazatban dolgozók többsége valóban nő, azért férfiak is dolgoznak a kórházakban és a rendelőkben. Ők ezek szerint csak akkor érezhetik a kormány áldásos tevékenységét, ha van feleségük, akiket

Csepel és a Kis-Duna életében meghatározó szerepe van a Kvassay zsilipnek, ahol nemrég lezárult az elmúlt évtizedek legjelentősebb vízügyi beruházása. Az átadó ünnepségen Németh Szilárd rezsibiztos ott volt, de nincs nyoma Csepel polgármeserének, Borbély Lénárdnak. A hiány okáról azóta is nagy a csend.

 A három éve indult beruházás a Colas Alterra Zrt. és a Strabag Generálépítő Kft kivitelezésében valósult meg. A Magyar Építők információja szerint az éghajlatváltozás, a korábbi műtárgy technológiai elavultsága és a Duna alacsony vízállás tette indokolttá. 

    A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág építéstörténeti eseményéről szóló hírt blogunk is közölte. A csepeli önkormányzati média, illetve a polgármester hivatalos közösségi oldala viszont egy szót sem szólt a Kis-Duna sorsát meghatározó munka befejezéséről. Talán azért, mert a

Az 1956-ot követő koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja,  Nagy Imre és mártírtársainak  újratemetése az 1989-es rendszerváltó időszak hatalmas, megrázó és meghatározó jelentőségű fejezete, szimbolikus eseménye volt.

Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökét és mártírtársait – Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót – a forradalom leverése után koncepciós perben halálra ítélték. 1958. június 16-án hajnalban kivégezték, később pedig titokban eltemették őket a rákoskeresztúri Új köztemetőben. Újratemetésükre (képünkön)   1989. június 16-án került sor az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józseffel, Nagy Imre titkárságvezetőjével és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézával, a Nagy Imre-kormány államminiszterével együtt. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án – azon a napon, amikor Kádár János, az MSZMP főtitkára meghalt – a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket - posztumusz, 31 évvel kivégzésük után - bűncselekmény hiányában felmentette. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak hatalmas, meghatározó jelentőségű fejezete, szimbolikus eseménye volt.

Nagy Imre, Magyarország kommunista miniszterelnöke hatvanhét évvel ezelőtti meggyilkolása a magyar történelem egyik legnagyobb szégyene. A politikai moralitás – van ilyen – megcsúfolása. A napi politikai taktika és hatalmi praktika sámlijáról nézve magyarázható, de onnan felegyenesedve már teljesen értelmetlen, elfogadhatatlan barbár tett. 

Akkor is az, ha

A kínai konténerek tömeges érkezése, a szabadkikötői konténerszállítás mennyiségi és minőségi fejlesztése előtt csak az a kérdés, van-e valamilyen kerületi önkormányzati elképzelés a csepeli közlekedési rendszer helyzetének és jövőjének alakítására? Nincsenek illúzióink! A kerület észak-déli közlekedési úthálózata zsúfoltságának további növekedésével kell számolnunk.

Pénteken írta meg a novekedes.hu, hogy megérkezett a MAHART Container Center csepeli telephelyére az első kínai gyártmányú trimodális bakdaru.

https://novekedes.hu/elemzesek/magyarorszagon-helyezik-eloszor-uzembe-a-kinaiak-hatalmas-geporiasat

    A világ egyik legnagyobb nehézgépgyártó vállalata, a kínai Sony és a csepeli cég között 2023-ban kötött szerződés szerint készült berendezés az első Sony RMG típusú daru, amit Európában üzembe helyeznek.

A hivatalos átadásra július 31-én kerül sor. Üzembehelyezése jelentős mérföldkő a magyar cég évek óta folyó logisztikai infrastruktúra fejlesztésében. Tovább erősíti a

Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter  egyetlen prognózisa sem vált be eddig. A különféle stopok ellenére például a tojás, az étolaj, vagy a liszt több mint 25 százalékkal kerül többe, mint egy éve

Mindennek ellenére idén március elején reálisan mérte fel, hogy a „legnagyobb kihívás rövidtávon az infláció”. A gondolatsor folytatásában azonban már nem volt köszönet, ugyanis arra kérdésre, hogy vissza tudta-e adni a lakosságnak a kormány azt, amit a pénzromlás elvett tőle, határozottan igennel felelt. Bár hozzátette, hogy az infláció sose nyugszik.

Ez a „megvilágosodás” három hónappal ezelőtt egyértelműen taktikai jellegű volt. Egyrészt azt mutatta, hogy a gondoskodó kormány rendületlenül figyelő szemekkel áll a vártán, illetve

Mai szemmel nézve fantasztikus dolgok történtek Csepelen 75 éve. Miközben az itt élők és dolgozók sokszor ember feletti munkával vettek részt az ország második világháború utáni újjáépítésében, nem csak ipari termékek, de művészi alkotások is születtek itt. Virágoztak az úgynevezett kultúrcsoportok, amelyek többek között drámákat vittek színpadra. A munka után próbáló és fellépő munkások, alkalmazottak soraiból néhányan, mint például a képeinken látható Suka Sándor és Donáth Lili, később országosan ismert és szeretett színészek lettek. A Színház és Mozi című hetente megjelenő újság, a Film, Színház, Muzsika elődje – a korabeli nyelvezettel és stílussal - így számolt be a legendás csepeli csoport különleges fellépéséről:

Terrortámadás képe kezd kibontakozni Jeszenszky Géza volt külügyminisztert és feleségét ért kalapácsos merényletből. Az elkövető G. Ferenc ugyan azt állította, hogy valami belső késztetésre, találomra esett neki kalapáccsal áldozatainak. A részletekből azonban cseppet sem egy pillanatnyi tudatbeszűkülés alatt cselekvő képe rajzolódik ki.

G. alaposan eltervezte a támadását, ahhoz munkaeszközöket – kalapács, csavarhúzó – vett magához, ami az alvilág mackósainak ismert trükkje: ha elkapják, arra hivatkozhat, hogy csak melózni indult velük.

Bár G. szerint ő a tett elkövetése után öngyilkos akart lenni, de cseppet sem erre utal, hogy G. a merénylethez kesztyűt, szemüveget, maszkot viselt, azaz meg akarta úszni a lebukást. Az ügyészség szerint G. Jeszenszky ismert lakcíme előtt várakozott, egy darabig követte az idős volt államférfit és nejét, majd lecsapott. Az elkövetés helye is árulkodó: