A tavalyi év végével az Orbán-rendszer meghaladta a szocializmus formavilágát. Míg a hetvenes nyolcvanas években Losonczi Pál szólóban elhangzó sablonos év végi beszédét néztük, hallgathattuk minden év szilveszter éjjelenén, addig 2026 hajnalán Sulyok Tamás duettben a tavalyi év magyar űrhajósával, Kapu Tiborral közösen lépett fel. Ezzel aztán nem csak unalmas, de gusztustalan is lett az egész! Mindenki tudta, hogy Kapu Tibi nem saját jószántából állt a népszerűsége legmélyén álló elnök mellé, hanem azért, mert „szóltak neki”.
Az a „kifutó csepeli generáció”, - amibe magam is tartozom – volt szerencséje az élete folyamán választásokból is sokfélét, és kampányokból is különbözőket megélni. Voltak semmitmondóak, voltak formálisak, és voltak túlfeszítettek is.
E sorok írója a szocializmusban, katonaként esett át az első választásán a budapesti Petőfi Laktanyában. Alakzatba rendezve, lépést tartva menetelt a szakasz a zászlóalj kultúrtermébe. Ott egyes oszlopba fejlődve, járultunk a választási bizottság elé, és miután ellenőrizték iratainkat, egyenként szavazhattunk. Képzelhetik, hogy milyen népakarat sugárzott e szavazatokból!
Sokszor tapasztalom, - de idáig még leírni se nagyon mertem - hogy a mostani orbáni illiberális rendszer és a szocializmus kezdeti (Rákosi) szakasza közt egyre több hasonlóság észlelhető. Sajnos a
Azt állította Orbán Viktor a Kossuth rádióban, hogy az áprilisi választás egyik tétje, hogy marad-e a rezsicsökkentés. Szerinte ennek alapja az olcsóbb orosz energia; ha az nincs, akkor nincs rezsicsökkentés sem, márpedig Brüsszel meg akarja tiltani az orosz importot.
Kétmillió forintért árverezték el azt a lézernyomtatóval készült érett narancshangulatú vécékefeszettet, amely Lázár János fizimiskáját formázza. Nevezzük nevén: kiáll a fejéből, ami egy definitíve vécékefetartó, egy vécékefe. A neo-pop art és a kitsch határmezsgyéjén remeklő funkcionális szobrász-asszociáció könyörtelen, ízléstelen, borzalmas, és ennyiben végtelenül adekvát az Orbán-kormány miniszterének munkásságával. Lázár János politikus könyörtelen, ízléstelen és borzalmas ember, szemben Lázár János civillel, aki a közéleti minőségénél csak klasszissal jobb fej lehet.
Az Iványi Gábor elleni eljárás nem véletlen, és annyiban mindenképpen koncepciós, hogy hatalmi erőfitogtatás. Iványi Gábor az antitézise a Fidesznek. Amíg a Fidesz maffiarendszere, az Orbán-kormány rombol és rabol, addig Iványi Gábor nyilvánvalóan egy olyan eszmét jelenít meg, amelyet a fideszesek hírből sem ismernek.
Még gombócból is sok a 16, nemhogy az évek számából, abból a 16-ból, amit az Orbán-rendszerben kellett eltölteni (eddig). Egy minapi közvéleménykutatás kérdéseire válaszolva a Fidesz szavazók 39 százaléka meg is nevezte az utódot; Szíjjártó Pétert látnák legszívesebben a miniszterelnöki trónuson, amennyiben Orbán lelépne. Szép, új világ, szép kilátással! Hacsak ezt is el nem mossa a tavaszi áradat.
Javítóintézetek Magyarországon nincsenek, csak gyerekeket kizsákmányoló, rabszolgasorba döntő, megalázó intézetek vannak, és erről jóformán mindenki tudott, kivéve a nyájas olvasót meg méltatlan személyünket, akik most bambán nézünk, nem lévén képesek felfogni, hogy egy európai vagy messziről annak látszó országban ily dolgok történhetnek. Hogy aztán közelebbről mely dolgokról van szó, azt jobb nem tudni, a legeslegjobb pedig, ha a mafla képű állampolgár a törzskocsmájában is füldugót visel, és bárgyún mered maga elé. Ha elsőre nem megy, tessék szorgalmasan gyakorolni, és szaporábban ürítgetni a korsókat vagy poharakat, pár nap, és sikerülni fog.
"Nem feltétlenül az a baj, hogy korábbi válogatott focisták anyagi segítséget kapnak, hanem az, hogy mások nem. Én például támogatnám, hogy kapjanak ilyen járadékot a mentősök, tűzoltók, orvosok, akik naponta mentenek emberéleteket, a tanárok, akik abnormális viszonyok között próbálnak normális felnőtteket nevelni a gyerekekből. A sor folytatható."
A múlt nyáron több százezren vonultak Budapest utcáin a király akarata ellenére. Meg nem botozhatják nyilvánosan Karácsonyt, ezért hoznak hát egy rendeletet. Arról, hogy nincs törvény többé. Mindent lehet.
Még a végén az is kiderülhet, hogy alias Rezsi Szilárd alelnök alkotta a legmaradandóbbat pártjában. No nem a rezsivel, akarom mondani rizsával, hanem a kötcsei pikniken bemutatott főzőtudományával.
Tudtukkal, így beleegyezésükkel gyerekeket aláztak, gyaláztak, vertek, erőszakoltak egy állami intézményben, de a felelősségvállalás helyett ők inkább eltüntetik azt, a következményeket meg a gyerekek viselik. Ez, és a gyermekvédelmi intézményeket érintő sorozatos dilettáns keménykedéseik világosan megmutatták, hogy politikusként, szakemberként megbuktak, alkalmatlanok az ország felelős vezetésére. Ez nem vélemény, ez erkölcsi ítélet.
Sokak szerint kár párhuzamot vonni a jelenkor és a régmúlt diplomáciai eseményei közt, de nincs igazuk. Orbán és Szijjártó parányi hangyaként nagy elődök – természetesen Trump és Putyin – nyomdokán haladva ráérzett az új időknek új dalaira és a békepolitika jövőjére. Ezek a kiváló férfiúk mindent elkövetnek, hogy visszahozzák a kelet-európai hercegek kegyetlen, ámde nemes gyakorlatát. Igaz, mindezek iránt az EU-ban még kevés a megértés, de Verecke híres útján már közeleg a felmentő sereg.
Szabados Gábor sportközgazdász szerint A magyar NB1-ben nagyjából havi 5 millió forint lehet a focisták átlagbére, de ezt felfelé húzzák a nagyon jól keresők. A jellemzőbb fizetések inkább 2-3 millió forint körül alakulhatnak. A 90-es évektől sportolókkal két szerződést kötöttek, az egyik egy minimális összegről szólt, a másik pedig egyfajta vállalkozói megállapodás volt. Az utóbbi jóval több pénzt jelentett volna a focistáknak, de ezt az összeget már sokszor nem kapták meg, ráadásul gyakoriak voltak a zsebbe adott, adózatlan összegek is.
Orbán Viktor előbb-utóbb a történelem szemétdombjára kerül, az általa kiképzett gyűlölködő tömeg viszont itt marad
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Hetven éve annak, hogy a csepeli Tanácsház térről (az egykori Imre és a mai Szent Imre térről) a II. Rákóczi Ferenc általános iskola felsős diákjai vasgyűjtésre indultak. Akciójukat a filmhíradó operatőre és riportere is elkísérte.
Így aztán 1956 elején az egész ország megtudhatta, hogy Rákosi Mátyás nevének árnyékában, a róla ideiglenesen elnevezett Művek közelében hol és milyen „kincseket” találtak az akkori 10-14 éves csepeli gyerek.
Fát lopni tilos, de megfagyni, szabad? Randa egy ügy ez a mostani kormányzati tüzelőakció. Mert midőn úgy tényleg beütött a januári fagy, Orbán Viktor iziben feltárcsázta Pintér Sándort, hogy akkor most azonnal vigyünk fát a rászorulóknak. Meglesz, értettem. És tényleg, nem azt nézik, mit miért nem lehet. A belügyminiszter – akinek szervezetileg már semmi köze a szociális tűzelőosztáshoz, de hát ezen ki akad fenn – izzít rendőrt, tűzoltót, polgárőrt és ahogy látom katonák, sőt, rabok is segítenek.
Király Nóra egész oldalas interjúját olvasva a Csepeli Hírmondó új számában jogos a kérdés: az ellenzéki képviselő-jelöltekkel mikor készül már interjú? Mikor felel meg végre a csepeli közpénzt emésztő lap csepeli közéleti feladatának, a csepeliek korrekt tájékoztatásának?
Az egyik olvasat szerint ez egy Mesterterv. Tudatos túlzás, direkt odadobott mondatok, politikai aknamezőre kiküldött nehézgyalogos. Lázár bemondja a cigányozós, WC-pucolós szöveget, amit kell, elviszi a balhét, leteszteli a közvéleményt. Ha működik, megtartjuk. Ha nem, sosem gondoltuk komolyan. Ebben a verzióban Lázár nem elszabadult hajóágyú, hanem a rendszer egyik legprecízebbre állított fegyvere.
Lehet, hogy a főváros ostorozása, a zöld területek csepeli kezelésbe vétele helyett inkább a már meglévő zöldterületek felújítására, locsolási lehetőségeinek fejlesztésére, illetve a zöldterülettel nem rendelkező kerületrészek (Nagy-Duna melletti területek, volt Csepel Művek, gyárterületek stb) megközelítését biztosító útvonalak kiépítésére, fejújítására kellene a következő néhány évben koncentrálni.