A Csepeli Hírmondó legújabb száma egy sort sem írt Karácsony Gergely főpolgármester csepeli látogatásáról, arról, hogy miről tárgyalt vele Borbély Lénárd kerületi polgármester. Nem szólt erről egy szót sem közösségi oldalán Borbély úr sem. Hallgatott a Hírmondó a nagy vihart kavart, 45 milliós kábítószer lefoglalásához vezető csepeli drogfogásokról, a volt Csepel Művek területén lévő, „kábítószer gyárnak” elnevezett vegyi üzemben lezajlott többnapos razziáról, vagy a főváros legutóbbi közgyűléséről, ahol több Csepelt is érintő határozat született. Nem írt a csepeli hivatalos lap a 25 évig Csepelen dolgozó dr. Dulin Jenőnek, a volt munkalélektani laboratórium vezetőjének haláláról sem.
Ami a Csepeli Hírmondó április 9-én megjelent idei 7. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.
A CSH-ból csepeliek véleményét az őket is keményen érintő inflációról, a vagy a megélhetési gondjaikról, a közlekedési, környezetvédelmi témákról, a szaporodó bűnügyi és közlekedési, parkolási gondokról ebből a számból sem ismerhettük meg.
Véleményünk a lap néhány írásáról:
Ezt a képet Borbély úr, mint Csepel polgármestere nem merte vagy nem akarta vállalni a saját közösségi oldalán, és ki tudja miért, a kerületi önkormányzat is elhallgatta a Borbély Lénárd-Kiss Ambrus-Karácsony Gergely találkozó hírét, a megbeszélés témáját.
Az ország csúszik lefelé – korrupció, infláció, miegyebek -, mindeközben a szuverenitásra oly büszke Orbán parázsló szájjal mondja, milyen jó lóra tettük föl az országot tétként.
A két bozótharcos, Németh Szilárd és Borbély Lénárd áldatlan küzdelmének legújabb terepei a csepeli gyermekintézmények. Az óvodákat már "elintézték". (Öt óvodát még az idén, egyet majd később zárnak be.) Most az iskolák bezárásánál, összevonásánál, átszervezésénél folytatják az iszapbirkózást. A jelenlegi helyzet kusza, zavaros. Hiteles információk helyett pletykák, intrikák kapnak főszerepet.
2010 után az Orbán-rendszer szisztematikusan leépített minden intézményt, orvosi és civilkezdeményezést, ami a drogozás mgelőzéséért, mértékének csökkentéséért működött. De nem kell félni, ennyi semmittevés után megtalálták a mesterkulcsot. Orbán Viktornak 15 év után feltűnt, hogy nagy a gáz kábítószerfronton. Pedig ő mindent megtett, gondolhatta, hisz az unió egyik legszigorúbb jogrendszerét alakította ki erre vonatkozóan. Már azért is bíróság elé kerülhet valaki terjesztés miatt, mert egy haverjával spangliztak, a cigit pedig egymásnak adogatták. 
„Március 31-én, 89 éves korában örökre elhajózott dr. Dulin Jenő, a magyar vitorlázás egyik legnagyobb hatású személyisége, a Magyar Vitorlás Szövetség örökös tiszteletbeli tagja.” – közölte a hírt a szövetség saját honlapján. Dulin Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusa, 1963-88 között, 25 éven keresztül dolgozott Csepelen, az akkori Csepel Vas- és Fémművek Munkalélektani Laboratóriumának vezetőjeként. 
"Abban már nem vagyok biztos, hogy ugyanezek a derék lengyelek elnézik azt, hogy Orbánék látványosan odatették magukat Putyin mellé."
Az Orbán-rendszer, melyet perverz újraelosztásnak neveznek, akkor is végtelenül igazságtalan volna, ha egyébként demográfiai fordulatot eredményezne. De nem eredményez. Tizenöt évig semmiféle eredményt a születési arányszám növekedésében nem hozott.
Már az egész ország zeng, visszhangzik a volt Csepel Művek területén kialakított kábítószeripari nagyüzem leleplezésétől, de az önkormányzat hivatalos szócsöve, a csepel.hu erről egy szót sem szól, nem hajlandó tudomást venni róla. Hallgatnak a főpolgármester csepeli tárgyalásairól, és arról is, hogy elhunyt Csepel egyik nagy tudású, kiemelkedő szakmai személyisége. 
A mostani „program” csak arra jó, hogy szembeállítsa a vidéket a „túlságosan gazdag” fővárossal. (Sajnos még ez sem igaz, hiszen az elmúlt évtizedekben Budapest sem fejlődött a lehetőségei szerint, elveszítette a Közép-Kelet-Európában egykor betöltött meghatározó gazdasági erőközpont szerepét, amit mostanra már Bukarest is meghaladott.) Egy ország sorsáért felelős államférfiak vezette kormányzatnak túl kellene látnia a saját pártpolitikai érdekeinek korlátain. Ha csak a politikai hatalom megszerzése és mindenáron való megtartása a céljuk, akkor jobb esetben is csak a nemzet kufárjaiként emlékezik majd rájuk az utókor.
Ki tudja ma már Csepelen, hogy egy kohászati üzembe mit jelentett a buga? Milyen volt a görgősor, az adagoló, a menetvágó, és ezek használatához milyen szakmai tudásra, milyen kondira volt szükség? Egyáltalán: 1965. tavaszán mit jelentett a munka a százszor elátkozott, de ezerszer szeretett veszélyes üzemben? E kérdések megválaszolását segíthetik a 60 évvel ezelőtti képkockák a kor hangulatát idéző tudósítás változatlan szövegével.
„A Csepeli Csőgyár dolgozói két hónappal ezelőtt, felszabadulásunk 20. évfordulójára, szocialista munkaversenyt kezdeményeztek. Vállalásukban többek között a termelékenység növelését és a minőség javítását tűzték ki célul. Azóta már jelentős eredményeket értek el és
Ma folyamatos provokáció alatt állnak a normális emberek. Elég, ha csak egy pillantást vetnek a hatvanpusztai birtokra, mert az amolyan állatorvosi lóként mutatja be azt a mélységes korrupciót és úrhatnámságot, ami a NER-lovagokat úgy jellemzi. Ha csak a harmada igaz annak, amit Magyar Péter vagy Hadházy Ákos oszt meg erről, már az is olyan mértékű provokáció, ami hatóság után kiáltana. Már ha lenne megfelelő hatóság, de az sincs. Ami egy újabb provokáció a magunkfajta normális embereknek.
„Embertelen, megalázó és rendkívül kegyetlen kínzások színhelye volt a csepeli Weiss Manfréd Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium …” írta meg több internetes hírportál. Csepeli volt az anyagyilkos nő, az eltűnt két kislány, itt volt tűz egy oktatási intézményben, itt törték fel a betörők az egyik végrehajtói irodát. Egy csendes csepeli utca volt a helyszíne a lövöldözéssel fűszerezett vadnyugati verekedésnek…..
Nem tudni, hogy a mai Fidesz-propaganda korifeusainak hogyan sikerült rátalálnia harminc évvel egy évnyi minisztersége után Bokros Lajosra? És ha már rátaláltak, hogyan jutott eszükbe éppen a magyar anyák alacsony szülési rátáját ráverni erre a talpig becsületes, tudását a haza szolgálatába állító, szerényen élő emberre? Talán azért, mert ilyen, - de még megközelítőleg hasonló - sincs közöttük! Mert önzők, igaztalanok, és sarlatánok!
Amennyiben a kedves olvasóban – mondjuk két kampánykrumpliosztás közben – felmerül, hogy mennyire értékelheti őt a kormány(fő), gondoljon Sulyok Tamásra (képünkön). A név valószínűleg nem fog elsőre eszébe jutni (arra mindenképp jó volt a Novák-ügy, hogy megtanuljuk: fölösleges megjegyezni ezeket az eldobható NER-alkatrészeket – állampolgári szempontból indokolatlan több tiszteletet és empátiát mutatni irántuk, mint az, aki a függöny mögül a színpadra taszigálja őket; a szánalom nem politikai kategória), de hosszas gondolkodás után esetleg felrémlik, hogy van az a jellegzetesen káderarcú figura, aki mostanában rendszeresen Orbán Viktor helyett magyarázkodik.
A 400 (négyszáz) százalékos emelés a csepeli zárt parkolók bérleti díjánál egyrészt tisztességtelen, másrészt az erről szóló rendelethez készült hatásvizsgálat egyik megállapítása finoman szólva is cinikus: „…az emelés mértéke gazdaságilag nem releváns.” Magyarul jelentéktelen, lényegtelen. Azért ehhez vastag bőrű arc kell
A Fidesz–KDNP beszűkült tudatállapotú kommunikációs igazgatója veszélyességi pótlékot kér a főnökétől, mert szerinte Magyar Péter személyében mindennap elmebeteggel harcol. Azt még nem tudja, tb-támogatás járna-e neki ezért, de ha beadja írásban, a kormányfő megvizsgálja az ügyet. Ilyen förgeteges mókákon göcögnek a kormányerők a masszív pénzromlás reparálása helyett, a fideszes luxuskullancsok kirakatsöprögetése mellett és két utcai garázdaság között. 
A Kis-Dunánál, a Gubacsi hídtól nem messze, a rendkívül szennyezett Francia-öböl mellé akar egy vállalkozó lepárló üzemet, panziót, éttermet, sporttelepet építeni. A tervről a csepeli képviselő-testület az első félévben fog dönteni. Itt a tavasz, de a hírek befagytak a beruházás részleteiről