A Fidesz–KDNP beszűkült tudatállapotú kommunikációs igazgatója veszélyességi pótlékot kér a főnökétől, mert szerinte Magyar Péter személyében mindennap elmebeteggel harcol. Azt még nem tudja, tb-támogatás járna-e neki ezért, de ha beadja írásban, a kormányfő megvizsgálja az ügyet. Ilyen förgeteges mókákon göcögnek a kormányerők a masszív pénzromlás reparálása helyett, a fideszes luxuskullancsok kirakatsöprögetése mellett és két utcai garázdaság között.
Nem, nem Orbán és tettestársai az utcai garázdák, hanem a felhergelt nemzeti szuverenisták, akik néhány napon belül harmadszor támadnak Tisza-aktivistákra.
Természetesen senki sem gondolja, hogy a vezénylő tábornok személyesen adott jelet a hibbantak bevetésére, de az tény, hogy ahol szelet vetnek (vö.: széllelbélelt bolondlyukfelelős), ott
vihart köthetnek kövér kévékbe. Persze a Kicsi-igazgató szerint Magyar ütött először, amikor a putnoki ájtatot megzavarta, és még attól sem riadt vissza, hogy az őshonos hatvanpusztai zebrapopulációt megkérdőjelezze.
Az ékkomunikációs gurunak nyilván eszébe sem jutott, hogy egy kezdettől teljhatalmat gyakorló, és tetejébe háborús vészhelyzetesdit játszó kormány számára kizárólag az elegancia volna a vállalható habitus (netán a másik orca odatartása, de ez már biblikus misztikum)
Jó érzékkel e visszafogottságot erőlteti magára Orbán évek óta, és személyi kultuszba szorult mizantrópként ezt a türelmét látszik elveszíteni végleg: húsvétig, ígéri, eljár a keze. A nemzetegyesítés lehetőségét 2010-ben vetette el a Fidesz, megelégedve a megválasztásához elegendő tömeggel, amelyet az ország felének a lenézésével és immár kisöprésígéretével kovácsol (kivétel a tiszteletnek) gonosz és/vagy buta kavicsokká (vö.: Novaja Zemlja-i novicsok). Olyanokká, mint a templom előtt „megtámadott” putnoki ún. polgármester, aki szerint a választópolgár nagy tévedésében olykor olyanokat is a fazékhoz enged, akik „nem a fazékhoz valók, hanem a guillotine alá.” Béke, mi? Avagy a nemzeti fazékhitvallás. Ugyanitt gyermekláncfű-fonásminta unatkozó államfőben járó bűnnek eladó.
Forrás: Balassa Tamás (Népszava)
