A beígért új Gubacsi vasúti híd megépítése tovább növelheti majd a Szabad Kikötő és a Metrans forgalmát, ezzel a kerület észak-déli közlekedési rendszerét adó úthálózat zsúfoltságát, ami emelheti a kerület, ezen belül a városközpont légszennyezettségi mutatóit. Különösen abban az esetben, ha addigra nem lesz kétszintes a Corvin-csomópont, nem valósul meg a 15 éve folyamatosan tervezett és ígérgetett gerincút második szakasza, a csepeli gyártelepen átvezető Központi út önkormányzat által megígért teljeskörű felújítása.
Mint április 6-án megírtuk, március 31-ével elindult az EU-s eljárási rend követelményei szerinti közbeszerzési eljárás a Gubacsi vasúti híd vállalkozási szerződés keretében való megvalósítása. Április 8-án írta meg az iho.hu, milyen lesz az új Gubacsi vasúti híd.
https://iho.hu/hirek/ilyen-lesz-az-uj-gubacsi-vasuti-hid-250408
Mostani írásunkat azonban az is indokolja, hogy a héten a csepeli közösségi oldalakon több olvasói vélemény foglalkozott, negatív éllel, a valamikor megvalósuló beruházásnak a csepeli közlekedési rendszert várhatóan negatívan érintő hatásaival…
Idézünk az iho.hu cikkéből:
„…A műtárgy kiemelt jelentőséggel bír a vasúti árufuvarozás szempontjából: jelenleg a magyarországi kombinált árufuvarozás hozzávetőlegesen kilencven százalékát három budapesti terminál (BILK, Mahart Container Center, Metrans) kezeli, ebből a Mahartot és Metranst a Gubacsi vasúti híd szolgálja ki. Ezen felül a hazánkban működő autó- és akkumulátorgyárak számos beszállítója a Szabadkikötőből ezen a hídon juttatja ki a gyártáshoz szükséges alkatrészeit a gyárakhoz.”
A cikkből levonható következtetés:
Laikusként nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a Matolcsy György elnök vezette Magyar Nemzeti Bank sokmilliárdos veszteséget okozó, rossz befektetéseket csinált az alapítványainál. Sokkal életszerűbb, hogy Orbán Viktor jobbkezének családi és baráti körében landolt ez a hatalmas pénzösszeg.
1959 végétől a csepeli gyorsvasút végállomásától a hárosi iskoláig, a meglévő három kilométeres ipari vágányon, HÉV-vonalat is létesítettek, a reggeli csúcsforgalomban 10 perces, azon kívül negyedórás követésekkel. (A járat néhány év múlva megszűnt). Ám ezt követően leálltak a fejlesztésekkel, Háros jelentős részét nem is nyilvánították belterületté, bár ennek legfeljebb horgászok örülhettek.
Tipikus példát nyújt a rezsidémon. A rezsicsökkentésnek nevezett általános állami árbeavatkozás nyolc évéből hétben a piaci energiaár alacsonyabb lett volna, mint amennyit a rezsicsökkentett számlákért fizettünk. Tizenöt éve tudjuk: a rendszernek üzembiztosan legyőzhető ellenségre van szüksége - ha nem talál ilyet, akkor csinál. Fő hivatása, a közpénz-eltüntetés után valószínűleg ebben, vagyis az ellenségrajzolásban a legkreatívabb az Orbán-rendszer. A legjobban a kitalált ellenségek ellen szeret harcolni.
A Csepeli Hírmondó legújabb száma egy sort sem írt Karácsony Gergely főpolgármester csepeli látogatásáról, arról, hogy miről tárgyalt vele Borbély Lénárd kerületi polgármester. Nem szólt erről egy szót sem közösségi oldalán Borbély úr sem. Hallgatott a Hírmondó a nagy vihart kavart, 45 milliós kábítószer lefoglalásához vezető csepeli drogfogásokról, a volt Csepel Művek területén lévő, „kábítószer gyárnak” elnevezett vegyi üzemben lezajlott többnapos razziáról, vagy a főváros legutóbbi közgyűléséről, ahol több Csepelt is érintő határozat született. Nem írt a csepeli hivatalos lap a 25 évig Csepelen dolgozó dr. Dulin Jenőnek, a volt munkalélektani laboratórium vezetőjének haláláról sem.
Ezt a képet Borbély úr, mint Csepel polgármestere nem merte vagy nem akarta vállalni a saját közösségi oldalán, és ki tudja miért, a kerületi önkormányzat is elhallgatta a Borbély Lénárd-Kiss Ambrus-Karácsony Gergely találkozó hírét, a megbeszélés témáját.
Az ország csúszik lefelé – korrupció, infláció, miegyebek -, mindeközben a szuverenitásra oly büszke Orbán parázsló szájjal mondja, milyen jó lóra tettük föl az országot tétként.
A két bozótharcos, Németh Szilárd és Borbély Lénárd áldatlan küzdelmének legújabb terepei a csepeli gyermekintézmények. Az óvodákat már "elintézték". (Öt óvodát még az idén, egyet majd később zárnak be.) Most az iskolák bezárásánál, összevonásánál, átszervezésénél folytatják az iszapbirkózást. A jelenlegi helyzet kusza, zavaros. Hiteles információk helyett pletykák, intrikák kapnak főszerepet.
2010 után az Orbán-rendszer szisztematikusan leépített minden intézményt, orvosi és civilkezdeményezést, ami a drogozás mgelőzéséért, mértékének csökkentéséért működött. De nem kell félni, ennyi semmittevés után megtalálták a mesterkulcsot. Orbán Viktornak 15 év után feltűnt, hogy nagy a gáz kábítószerfronton. Pedig ő mindent megtett, gondolhatta, hisz az unió egyik legszigorúbb jogrendszerét alakította ki erre vonatkozóan. Már azért is bíróság elé kerülhet valaki terjesztés miatt, mert egy haverjával spangliztak, a cigit pedig egymásnak adogatták.
„Március 31-én, 89 éves korában örökre elhajózott dr. Dulin Jenő, a magyar vitorlázás egyik legnagyobb hatású személyisége, a Magyar Vitorlás Szövetség örökös tiszteletbeli tagja.” – közölte a hírt a szövetség saját honlapján. Dulin Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusa, 1963-88 között, 25 éven keresztül dolgozott Csepelen, az akkori Csepel Vas- és Fémművek Munkalélektani Laboratóriumának vezetőjeként.
"Abban már nem vagyok biztos, hogy ugyanezek a derék lengyelek elnézik azt, hogy Orbánék látványosan odatették magukat Putyin mellé."

Az Orbán-rendszer, melyet perverz újraelosztásnak neveznek, akkor is végtelenül igazságtalan volna, ha egyébként demográfiai fordulatot eredményezne. De nem eredményez. Tizenöt évig semmiféle eredményt a születési arányszám növekedésében nem hozott.
Már az egész ország zeng, visszhangzik a volt Csepel Művek területén kialakított kábítószeripari nagyüzem leleplezésétől, de az önkormányzat hivatalos szócsöve, a csepel.hu erről egy szót sem szól, nem hajlandó tudomást venni róla. Hallgatnak a főpolgármester csepeli tárgyalásairól, és arról is, hogy elhunyt Csepel egyik nagy tudású, kiemelkedő szakmai személyisége.
A mostani „program” csak arra jó, hogy szembeállítsa a vidéket a „túlságosan gazdag” fővárossal. (Sajnos még ez sem igaz, hiszen az elmúlt évtizedekben Budapest sem fejlődött a lehetőségei szerint, elveszítette a Közép-Kelet-Európában egykor betöltött meghatározó gazdasági erőközpont szerepét, amit mostanra már Bukarest is meghaladott.) Egy ország sorsáért felelős államférfiak vezette kormányzatnak túl kellene látnia a saját pártpolitikai érdekeinek korlátain. Ha csak a politikai hatalom megszerzése és mindenáron való megtartása a céljuk, akkor jobb esetben is csak a nemzet kufárjaiként emlékezik majd rájuk az utókor.
Ki tudja ma már Csepelen, hogy egy kohászati üzembe mit jelentett a buga? Milyen volt a görgősor, az adagoló, a menetvágó, és ezek használatához milyen szakmai tudásra, milyen kondira volt szükség? Egyáltalán: 1965. tavaszán mit jelentett a munka a százszor elátkozott, de ezerszer szeretett veszélyes üzemben? E kérdések megválaszolását segíthetik a 60 évvel ezelőtti képkockák a kor hangulatát idéző tudósítás változatlan szövegével.
„A Csepeli Csőgyár dolgozói két hónappal ezelőtt, felszabadulásunk 20. évfordulójára, szocialista munkaversenyt kezdeményeztek. Vállalásukban többek között a termelékenység növelését és a minőség javítását tűzték ki célul. Azóta már jelentős eredményeket értek el és
Ma folyamatos provokáció alatt állnak a normális emberek. Elég, ha csak egy pillantást vetnek a hatvanpusztai birtokra, mert az amolyan állatorvosi lóként mutatja be azt a mélységes korrupciót és úrhatnámságot, ami a NER-lovagokat úgy jellemzi. Ha csak a harmada igaz annak, amit Magyar Péter vagy Hadházy Ákos oszt meg erről, már az is olyan mértékű provokáció, ami hatóság után kiáltana. Már ha lenne megfelelő hatóság, de az sincs. Ami egy újabb provokáció a magunkfajta normális embereknek.
„Embertelen, megalázó és rendkívül kegyetlen kínzások színhelye volt a csepeli Weiss Manfréd Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium …” írta meg több internetes hírportál. Csepeli volt az anyagyilkos nő, az eltűnt két kislány, itt volt tűz egy oktatási intézményben, itt törték fel a betörők az egyik végrehajtói irodát. Egy csendes csepeli utca volt a helyszíne a lövöldözéssel fűszerezett vadnyugati verekedésnek…..
Nem tudni, hogy a mai Fidesz-propaganda korifeusainak hogyan sikerült rátalálnia harminc évvel egy évnyi minisztersége után Bokros Lajosra? És ha már rátaláltak, hogyan jutott eszükbe éppen a magyar anyák alacsony szülési rátáját ráverni erre a talpig becsületes, tudását a haza szolgálatába állító, szerényen élő emberre? Talán azért, mert ilyen, - de még megközelítőleg hasonló - sincs közöttük! Mert önzők, igaztalanok, és sarlatánok!