14 éve egy olyan alak ígérget itt aranykort, aki alatt Magyarország újkori történetének messze legkedvezőbb gazdasági időszakából az EU legszegényebb államaként jött ki, ahonnan több fiatal menekült el, mint a XX. század világégései után összevéve. Az Orbán-rendszer örök tanulságát a névadó és az ő hűbéresei így látják: az egykori kommunista állampárt végét is az hozta, hogy óriási néptömegeket iskoláztak be az ekeszarva mellől, mire a tanultabbá lett jónép utána elkergette őket.
Volt szomszédom, Béla bácsi – Isten nyugosztalja – télen-nyáron klottgatyában cigizve a gangon bármikor el tudta magyarázni két slukk között, mi kell ahhoz, hogy – Kölcsey és Zrínyi után szabadon - a haza fényre dűljön, illetve senki se baszakodjon a magyarral. Egy igazi magyar nagystratégia megalkotása ennél azért összetettebb tevékenység. De nem sokkal.
Ha abból indulunk ki, melyek a magyarságot érintő valódi sorskérdések, tíz perc alatt meglenne egy minimum évszázados Magyar Nemzeti Mesterterv. Íme: a tisztelt magyar nép ne zabáljon annyi zsírosat (az EU második legelhízottabb népe vagyunk), ne piázzon annyit (lassan többet iszunk mint az oroszok), stadionok helyett a pénzt a tömegsportba öntsük (az EU egyik legkevesebbet mozgó népe a magyar), kőkeményen támogassuk a nyelvtanulást és a rohamosan sivatagosodó Alföldön a vízmegtartó környezetvédelmet.
Csodaszarvasos forradalom