A kormány „a munka alapú társadalom” építése jegyében márciustól megkurtította a szociális segélyeket, és elvenné még a hajléktalanaktól is a járandóságukat. Áprilistól a legszegényebbek érezni fogják a bőrükön az intézkedés súlyosságát. De máris akadnak olyanok, akinek a számára ez a kormányzati politika végzetes lehet.
A szegedi Tibor élettársán most diagnosztizáltak méhnyakrákot. Miután az asszony vérzékeny is, nem műthető, csak kemoterápiával kezelhető, amelyet most kezdenek el. A párnak nincs pénze albérletre, papíron hajléktalannak számítanak. Bár a férfinak két jó szakmája is van, kőműves és tetőfedő, kénytelen visszautasítani a munkákat, hogy a beteg élettársa mellett lehessen. A pár most egy barátjuk által épített kicsi, hat négyzetméteres faházban lakik, ahol csak egy ágy és egy szekrény van. A lak nem fűthető, miközben az asszony ki van téve jelenlegi állapotában mindenfajta betegségnek. Nagyon le van gyengülve, ennek ellenére a férfival még eljárnak guberálni, hogy legyen valamijük.
A pár összjövedelme az a 26 ezer forintnál kevesebb rendszeres szociális segély, amelyet a nő kap. Ebből a pénzből a jelenlegi helyzetben létfontosságú gyógyszereket és tisztálkodó szereket sem tudják megvenni. A faházban a tisztálkodást egyébként nagyon nehéz megoldani, hiszen nincs hozzá sem helyiség, sem eszköz. A pár még élő rokonai is nagyon szegények és betegek, csak filléres gondjaikban tudják őket néhanapján támogatni. Máshonnan segítséget a két ember eddig nem kapott.
A pár attól fél, hogy az asszony számára végzetes lehet a jelenlegi helyzet. Ugyanis az orvosok szerint nem lehet meggyógyítani, jó esetben is csak az állapotát stabilizálni, amely azonban a hajléktalan létben szinte megoldhatatlan. Attól külön is rettegnek, hogy azt a kis segélyt is elveszítik, amit eddig kaptak.
Március 1-jével ugyanis átalakult a szociális támogatási rendszer; a változtatásokkal több segélyezési forma megszűnt, átalakult, új elnevezést kapott vagy máshonnan lesz igényelhető, mint eddig. A változtatások után szociális támogatásokat két helyről kérhetnek majd az érintettek: egyrészt a járásoktól, másrészt a helyi önkormányzatoktól; előbbiektől a jövedelemkompenzáló, míg utóbbiaktól a kiadáskompenzáló támogatások igényelhetők.
A járási – jövedelemkompenzáló – támogatásokat közvetlen állami költségvetési forrásból fizetik majd ki az a kormány szerint arra jogosultaknak. Ez azt is jelenti, hogy ezeknek a támogatásoknak a megállapításába az önkormányzatoknak nincs szemernyi beleszólásuk sem. Járási támogatás lesz a jövőben a rendszeres szociális segély helyébe lépő egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás is, amelyről egységes elvek alapján dönt az állam. A lakásfenntartási támogatás, az adósságkezelési támogatás, a méltányossági ápolási díj, a méltányossági közgyógyellátás, a helyi segély pedig megszűnik, és egységes elnevezést kap: települési támogatásnak hívják ezentúl. A felsoroltak azonban az „adható” kategóriába kerültek.
A helyi segélyekhez mintegy 3 ezer településen az állam forrást biztosít, a legtöbb, helyi adóbevételt beszedő 261 településnek azonban saját forrásból kell megoldania a segélyezést. A kevésbé gazdag önkormányzatoknak is részt kell vállalniuk a segélyezésből.
Bár Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint nem fordulhat elő, hogy egy település ne tudna támogatást adni az ott élőknek, több szakember szerint nagy valószínűséggel csak a nagyobb városok – mint például Szeged – engedhetik meg maguknak, hogy tovább folyósítsák a kezükben maradt segélyezési formákat. Arról pedig nem szól a fáma, hogy a kormányzat szerinti egységes elv mit jelent a szegények és a legszegényebbek számára, de az ismert előjelek nem sok jóval biztatnak. Sőt. Leginkább úgy látszik, a szaknyelven leggyengébb érdekérvényesítő képességű csoportoktól, a legelesettebbektől vesz el pénzt a kormányzat. A szociális bomba tehát már ketyeg. Kérdés, hogy áprilisban mekkorát robban, és milyen következményekkel jár majd a legszegényebbekre nézve.
TÓTH ANDREA
Forrás: GALAMUS
