Emlékezünk, hogy a 2002-es választások előtt mit művelt a Fidesz a kokárdával. Tudniillik, hogy március 15. után is viselni kell - mert hát viselni kell.
Az az orbáni felhívás akkor, és ott durván pártpolitikai jelképpé degradálta a trikolór szalagrózsáját – ami pedig a liberális francia forradalomból eredez.
Meg is bosszulta magát a kisajátított kokárda, csúnyán megbukott a kormány.
Bizony, történelmi jelképeket nem lehet büntetlenül megerőszakolni, bármekkora is a hatalomvágy.
Sorsdöntő szimbólumok az utóbbi napokban, hónapokban a gardróbból származnak:
Nem rég, február 19-én, Kossuth Zsuzsanna születésnapján ünnepeltük a Magyar Ápolók Napját - 2014-ben ez a hatalom vezette be. Idén viszont kussolt erről szinte a teljes – de legfőképpen az állami – média. Az ápolók ma – minden méz-máz-duma ellenére - ellenségek, különösképpen azóta, hogy Sándor Mária nővér felvette fekete ruháját, és kitette magát a kormányzati-jobboldali-kommentelői gyűlöletnek.
A fekete ruhások mára a NER hivatásos ellenségeinek számítanak a maguk minimalista „mohóságukkal”. Értsd: hogy bennünket, betegeket megfelelően elláthassanak.
Erre meg itt a ruhásszekrényből a kockás ing, ami az egykori oktatási államtitkár professzori csőrét csípi, így lehetett jelképe a visszavágyott tanszabadságnak, az elnyomás alól szépen felkelő pedagógusoknak. Akiket új erővel igyekeznek hitelteleníteni.
Veszélyes hely a gardrób, kivált, ha onnan más megalázottak (egyen)ruhái is előkerülnek.
A békemenet meg majd – nem kell soká várni – előkapja ízléses fehér zokniját, szandálját. És kokárdáját.
Kell még itt lennie egy belső ruhatárnak...
Veress Jenő
