Látjuk a főerdészektől az erdőt, az ordító fizetéskülönbségek metaforáját, amely demonstrál egy ügyet? Azt, hogy vannak állami cégek, amelyeknél negyvenötszörös a különbség a legrosszabbul s a legjobban fizetett munkavállaló között.

Nem jutunk el odáig, hogy megvitassuk, igazságos-e a differencia, nem lenne-e helyesebb, ha maximálnák a különbséget, mert a főerdészek takarják a kilátást. Nem csupán azért nincs közéleti beszéd az ilyen kérdésekről, mert az értelem elmenekült Magyarországról, hanem azért sem, mert ha véletlenül itt tartózkodna, tökéletes elnyomásban lenne.

Erre következtethetünk abból, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a Népszabadságnak azt válaszolta:

azért keres többet minden állami erdészet vezetője a kormányfőnél is, mert mindannyian a jövő nemzedékek örökségét védik. Azon le sem akadunk, hogy ha a következő generációk érdekeinek védelméért kétmilliós fizetés jár, akkor első körben az egészségügyben és az oktatásban kellene bért emelni.

Már ha nem radikalizálódunk addig, hogy a jogfosztottakat, megalázottakat védő aktivistának kétmilliós bérplafon feletti jövedelmet reklamáljunk. Pedig nyugodtan fejest ugorhatnánk a demagógiamedencébe, ha állami társaságok odáig süllyedhettek, hogy csúsztattak, amikor vezetői javadalmazásról kérdeztük őket. Így csak nyomozással deríthettük ki, minden főerdész fizetését kétmillió fölé tolták.