Magyarország a „népvándorlás” tranzitállamainak egyike. Ebből következik, hogy nem tudunk begubózni, a drótkerítésekből szőtt illúziók szétfoszlanak. Nem tudunk kitérni a kihívás elől. Nem tudjuk „határvadász” erőszakszervezetekkel, zárt kényszertáborokkal elszeparálni magunkat a világtól. Nem tudjuk jogalkotási rögtönzésekkel, önkénnyel, elvadult militarizálással, a helyzet kriminalizálásával kezelni sem a külső, sem a belső folyamatokat.

A magyar kormány csak hatalmi önérdeke horizontjáig látja és láttatja a növekvő problémahalmazt. A magyar társadalom jogos biztonságigényével visszaélve a kormány módszeresen összemossa a migrációt, a menekülthullámot és a terrorizmust, az idegenellenesség felkorbácsolásával fedi el a magyar társadalom feszítő belső problémáit. Milliárdos manipulációs kampányokkal próbálja

rákényszeríteni a magyar társadalomra azt, amit „magyar álláspontként” jelenít meg. Szervilis, élősködő kiszolgálóinak segítségével, a lakájmédia manipulációs rendszerével hergeli az embereket, ködösíti a valóságot, militarizálja a társadalmat. Bennünket is közvetlenül fenyegető terrorveszéllyel riogat, naponta új ötletekkel hevíti a közhangulatot. Ördögi manipuláció.

A migránsügy folyamatos túladagolásával terelik el a figyelmet legsúlyosabb bajainkról, egyebek mellett a közbűnökről, a hatalmi elit történelmileg példátlan mértékű vagyonosodásáról, kolosszális és arcátlan gazemberkedéseiről, a Vajna–Mészáros–Garancsi–Csányi–Matolcsy-félék garázdálkodásáról, a milliárdos adócsalásokról, az új és újabb mutyikról, korrupciókról, a képtelenebbnél képtelenebb centralizációs akciókról, a magyar egészségügy teljesítménykalodáiról, a várakoztatási listákról, a kórházak újratermelődő adósságairól, az egészségügyi alap- és szakellátás válságáról, orvosi szakterületek elnéptelenedéséről, az oktatásügy központosított szétzüllesztéséről, a nélkülöző munkanélküliek kényszerközmunkáiról, a szegények millióinak nyomorúságáról.

Egy elszabadult, új, etatista gólem, egy kiszámíthatatlanul szeszélyes, önző, önkényes,  rögeszméktől hajszolt, megalomán, elidegenült hatalom tornyosul fölénk. Fosztogatja köz- és magánjavainkat, kisajátítja az Európai Uniótól érkező, gondjaink, elmaradottságunk csökkentésére hivatott forrásokat.

A hazánkon átbóklászó, Nyugatra tartó menekülteknél sokkal többen vannak a Nyugatra távozott magyar gazdasági menekültek. Gyerekeink, unokáink, akik a XXI. századi magyar exodusban elhagyták hazánkat, a nyugati országokat elárasztó gazdasági menekültek tömegét növelik. Ma már szinte nincs is olyan család, amely ne szakadt volna szét, amelynek ne lennének külföldre távozott, megélhetést, boldogulást ott kereső gyermekei, unokái, amelyben a különélés ne vezetne a családi kötelékek bomlásához, amelyben ne növekednének gyerekek apa vagy anya nélkül. Róluk bezzeg hallgat ez a megosztó nemzetieskedés,az európai szolidaritást kihasználó, de az Európai Uniót folytonosan ócsároló magyar kormánypolitika.

Szemérmetlenül bespejzolják, kezelési bankköltségekkel vámolják a gazdasági menekültek hazautalásait. Az európai integráció által nyújtott lehetőségek megadnák a történelmi nemzetegyesítés esélyét. Ehelyett van kuruckodás, ellenséges hangulatkeltés, nemzetmegosztás. Itthon és a szomszéd országok drámaian fogyatkozó magyar közösségeiben egyaránt.
Már két és fél év telt el az új uniós pénzügyi ciklusból, s nálunk csak az látszik fatalisztikus bizonyossággal, hogy felpörgetik az uniós források hatalmi eszközökkel történő kisajátítását. A kegyes és osztogató kormányzati gesztusok járatják be az új forráselosztást.

A magyar valóság elfedését szolgáló spanyolfalat azonban elfogja söpörni a valóság. Feltárulnak pél­dául az egészségügy tarthatatlan helyzetéből fakadó tragédiák. Áttörték a hallgatás falait az oktatási rendszer válsága miatti népmozgalmak is. Naponta jelentkeznek a társadalmi igazságtalanságból fakadó szociális feszültségek. Ország-világ előtt feltárul a közvagyon gáttalan és gátlástalan szétrablásának folyamata, a törvények felett álló rokonok és kegyenceik dáridója, az intézményesült korrupció, az úri muri, a Magyar Nemzeti Bank unortodox törvénytelenségei, a közbeszerzési anomáliák, az állami földek hatalmas bankhitelekkel ösztönzött szétrablása, a városi ingatlanvagyon csalárd, korrupt átjátszása a csókosoknak, a budapesti tömegközlekedés leromlása.

Azért mindezt egyre többen látják. Egyre több csoport, közösség, egyén, szakértő és laikus. Nem mehet így tovább.

Besenyi Sándor, szociológus (nol.hu)