Menczer Tamás a sorrendben huszonharmadik posztjában magyarázta el a minapi dr. Csernus Imre-különdíjas alakítását, hogy a polgári politikus az bármikor képes agymosott módjára, üveges tekintettel kommunikációs zombitámadást végrehajtani, tíz percen át habzó szájjal fenyegetőzni egy előtte soha az életben nem látott vadidegennel, majd másnap sajtótájékoztatón azt magyarázni a pódiumról, hogy ő egy mindig győztes bulldózer, aki mindenkinél erősebb volt, van és lesz.
Az ember szinte hallja belülről az ismert pszichiáter orrhangú dünnyögését. „Drága uram. Mondja, hallott már maga arról, hogy személyiségzavar?” Menczer mentségére legyen mondva, a nálánál dimenziókkal nagyobb kvalitás Tarlós Istvánnak is sikerült 2019-ben mellényúlnia, amikor a kampányban egy megafonból közvetlen közelről lekiabálta Tordai Bence fejét. A végeredmény ismert.
Ki tudja, lehet, hogy Menczerrel most eredményt ér el a párt. Például ha a célcsoport az alkoholista, Tourette-szindrómás neonáci kegyencek közössége, akkor már most borítékolható a siker. Minden más esetben viszont kétséges.
Alighanem erre az úgy-ahogy még normális, minden más esetre fókuszált inkább Lázár János minap az ATV-n, amikor – hoppá!- két önkritikus állítást is tett. Szerinte ugyanis hibázott a párt a kegyelmi botránnyal, és hibázott azzal is, hogy alulbecsülte Magyar Pétert.
Féligazságok.
Lázár most azt próbálja elmagyarázni a híveknek, hogy nyugi, csak egyetlen rohadt alma miatt jön ilyen éktelen cefreszag a kosárból és azért zümmögnek rajokban a muslicák.
A kegyelmi botrányra való mutogatás erősen emlékeztet arra, ahogy a
Fidesz próbálta kizárólag Borkai-videóra kenni a 2019-es önkormányzati gatyázását. Bár a Borkai-videó sokakban az utolsó csepp lehetett, ám a pohár már jóval előtte megtelt, a nagyvárosi polgárság országszerte már jóval előtte nemet mondott a Fidesz döbrögizmusára. Most is ugyanez a helyzet, de most már a párt bázisnak számító vidéki kisvárosokban, sőt, kistelepüléseken is morzsolódik az állampárt. És ez sem csak a kegyelmi botránnyal magyarázható. Sokkal inkább azzal, hogy a Fidesz mindenféle jogi trükknek köszönhetően választásról-választásra túlnyerte magát, azaz valós társadalmi támogatottságához képest jóval nagyobb politikai befolyást ért el, amit olyan gátlástalan mohósággal kihasznált, mintha nem lett volna holnap.
Lázárnak abban is féligaza van, hogy Magyart a Fidesz hibái lökték elképesztően gyorsan magasra. Csak éppen a hiba, az maga a rendszer: Orbán beteg pszichéjéből fakadó állandó konliktuskényszer, a 14 évnyi hideg polgárháború után a nép zöme immáron a vak bányalóra is leszavaz,
ha esélyt lát arra, hogy az visszavontatja Magyarországot egy nyugatias, konszenzuskeresőbb irányba. Az öregedő, kapuzárási pánikjukat toxikus macsóizmussal kompenzáló, kisméretes pasikra épülő rendszernek pedig esélye sem volt, hogy helyesen diagnosztizálja a Magyar-féle kihívást.
Magyart alighanem azzal lehetett volna a partvonalon kívülre tolni, ha leülnek vele szakmai vitát folytatni. Például kiderült volna, hogy a slimfit titánnak harmatos elképzelései vannak az államvezetéséről. Láthatóan ez valakinek derengett a pártban, mivel nyáron még Orbán is valami szakmai viták lefolytatásáról beszélt. Aztán jött Orbán Balázs ötvenhatos fejtegetése és hamar kiderült, hogy még a párt második embere is egy két lábon járó kommunikációs katasztrófa.
Szegény ember vízzel főz: szakmai vita helyett így jobb híján lett TV2 riport Magyar péniszéről, jöttek a kémbarátnők bulvárbotrányai. A hétről-hétre kiporciózott lejárató kampányokkal sikeresen immunizálták karaktergyilkosságra a Tisza rajongótáborát Magyarból meg megszületett az új akcióhős Mr. TeflonMan. Menczer minapi akciója kapcsán annyi megjegyzeni való: van még út. Felfelé és lefelé egyaránt.
Ja, jut eszembe: anno a rogáni kampánymenedzsmentnek köszönhetően a választást elveszített Tarlós István utólag már úgy látta: talán mégis jobb ötlet lett volna leülni és szakmai vitát folytatni Karácsony Gergellyel.
Forrás: Batka Zoltán (Népszava)
