Egy remélt és várt ellenzéki győzelem azt is elhozhatja, hogy az országgyűlés megint értelmes hely lesz, ahol normális jogszabályokat hoznak, amelyeket beterjesztenek idejében, megvitatnak és nem statáriálisan hozzák a törvényeket. Addig  már szót se nagyon érdemes  rájuk vesztegetni. A védőnők ügye, az igen, de azt is csak egy új rendszerváltás oldhatja meg.

Egy országban, ahol a maradék védőnőket arra kötelezik, hogy saját autójukon, saját költségükön lássák el a pácienseiket, ahol egy egyszerű vizsgálatra egy hetek óta lázas betegnek két hónapos terminust adnak, ahol egy sérvműtétre másfél-két évet kell várni, az viszont az ellenzék áskálódása, ha szóvá teszik, pénzért azonnal a sor elejére lehet kerülni egy kórházban – igaz, egy fideszes politikusnál kell a milliókat befizetni – ott érdemes egyáltalán beszélni arról, hogy mi történik a parlamentben?

Nem teljesen mindegy, hogy ki és mit mond ott, ahol a fideszes szavazógépen lelkiismeretlenül minden keresztülmegy?

Régi kérdés, hogy az

ellenzéknek érdemes-e olyan nagyon vitézkednie a parlamentben, vagy sem? Otthagyni az egészet? Értem az ottmaradni érveket is. Végülis, mégiscsak egy fórum, ahol azért ezt azt el lehet mondani. Más kérdés, ki hallja meg a mégoly remek filippikákat is.

Igen, a rendszerváltáskor, ami olyan régen volt, hogy akkor még a Fidesz is liberálisnak és nyugatbarátnak tűnt, fontos helyszín volt az országgyűlés, csak azóta teljesen más lett a világ. Azóta rengeteg minden változott. Például kiderült, hogy egy parlamentben nem lévő párt, a Tisza a legnépszerűbb az országban. Nincsenek frappáns napirend előtti felszólalásai, remekbeszabott interpellációi, nagyszerű bizottsági hozzászólásai, és tessék támogatói meg nagy számban akadnak.

Aztán az is kiderült, hogy parlamentáris eszközökkel nem sok mindent lehet elérni a Fidesz uralta világban. Egészen pontosan, szinte semmit. Hadházy Ákos erre már régen rájött, és más eszközökkel igyekszik bemutatni a Fidesz galádságait.

Most néhány képviselőt eltiltottak a parlamenti munkában való részvételből. (Főpróba, netán egy egész esélyes pártot is ki lehet ebrudalni a választásból? Török-magyar két jóbarát.) Mindenesetre most ki lehet próbálni esetleg, hogy kívül tágasabb-e. És azt se felejtsük el, hogy maga a kitiltást eredményező akció is, csak azt mutatta, hogy a parlamentben hagyományos eszközökkel az égvilágon semmit, de semmit nem lehet elérni. A gyalázatos, gyülekezési jogot csorbító, pride-ellenes törvény megszavazásakor lejátszották a szovjet himnuszt, (kovácsolta friiiigy) füstgyertyákat gyújtottak. Látványos dolog, de közel sem a hagyományos parlamentáris megoldás. Inkább nyílt beismerése annak, hogy a szavak, a szép szónoklatok úgyis a semmibe hullanak. Látványosság kell, cirkusz, olyasmi, amit a kétmondatos Facebook-posztokhoz szokott közönség is megért. Mindez jó alkalom arra, hogy a házelnök megmutassa a rendpárti támogatóiknak, hogy itt nincs ugribugri. Rend, csend, fegyelem. És csak hódolat illeti a legfőbb méltóságot, nem bírálat.

A parlament megint semmire sem jó, kínos intézmény, kétségtelen, az anyagi alapjait megteremtheti néhány ellenzéki politikusnak, és ez azért lényeges szempont. És talán még mindig van finom roppanós virsli a büfében, jó erős mustárral, mint a szocializmus idején. Nagyjából az előnyök és hasznok felsorolásának ezzel a végére is értünk.

Egy remélt és várt ellenzéki győzelem azt is elhozhatja, hogy az országgyűlés megint értelmes hely lesz, ahol normális jogszabályokat hoznak, amelyeket beterjesztenek idejében, megvitatnak és a többi, s nem statáriálisan hozzák a jogszabályokat. Addig fájdalom, de szót se nagyon érdemes többet rájuk vesztegetni. A védőnők ügye, az igen, de azt is csak egy új rendszerváltás oldhatja meg.

Forrás: Dési János (Szabadság Klub)