Magyarország minden esetben gondoskodik a külföldön bajba került magyarokról”. Ezt 2012-ben, még szóvivőként mondta Szijjártó Péter, aki most abban a pozícióban ül, ahol tehetné is.
Akkoriban Szíriából több - emberrablók fogságából szabadult - magyart hozott haza a TEK. Azt sem feledjük, amint Hajdu terrorfőigazgatóval kamugyanús sajtótájékoztatón jelentették be hőstetteiket. Bekapcsolt mikrofonba "súgta” az egyik túsznak: „mondjál kevesebbet, akkor nem tudnak beléd kötni”. Arra pedig a nyakamat tenném, hogy az érintettek nem feltétlenül érvényes útiokmányokkal a zsebükben raboskodtak végig több mint egy évet. És aligha csak szigorú útlevél-, és vámvizsgálat után jöhettek el. Abból a Szíriából, ahonnan a háború elől „migrál”, aki csak teheti. Például a magyar követség dolgozói, már 2012-ben.
Mindezt azért említem, mert olvasom a hírt, ami már cseppet sem vicces: egy magyar anya a három gyermekével nem tud hazatérni Szíriából.
Az oda házasodott asszony 16 éve él egy - épp ostrom alá vett - korábban békés szír városban, ahol ma már az életük a tét. Az apa azonban 3 éve koccolt valamelyik helyi hadúr autójával, és összevitatkozott vele. Elhurcolták, börtönbe vetették, azt sem tudni, él-e még.
Magyar útleveleik lejártak, de a gyerekek csak akkor kaphatnak újat, ha mindkét szülő megjelenik egy másik ország(!) magyar követségén, és aláír. Ez a mi törvényünk, így Szijjártó, lám tehetetlen, pedig úgy szeretne segíteni... (Miközben tárcája "nyomatékosan felhívja a magyar állampolgárokat az ország mielőbbi elhagyására".)
Elvégre ez nem Bahrein, ahol egy tiszteletbeli konzul is mindent elintéz.
Veress Jenő (Népszava)
