A Népszabadság megszüntetése nem racionális gazdasági döntés volt, hanem egy fokozatosan egyre autoriterebb, minden ellenvéleménytől rettegő, primitív és bosszúálló hatalom legújabb húzása. Egyben újabb súlyos csapás az egyébként is egyre szűkebb sarokba szoruló magyar sajtószabadságnak.

Az, hogy a Népszabadság, akárcsak a világ szinte valamennyi nyomtatott napilapja súlyos gazdasági és egzisztenciális gondokkal küzd évek óta, nem kérdés. Mint ahogy az sem, hogy akármilyen gondok is vannak egy gazdasági vállalkozásnál, ha a tulajdonos annak bezárása mellett dönt, azt nem úgy teszi, ahogy most a Népszabadsággal tették: puccsszerűen, az alkalmazottakat becsapva, irodájukból és levelezésükből kizárva. És persze civilizált országban egy lap olvasóival sem így bánnak.

Hogy ezt a gyalázatos puccsot ki vezényelte le,

még nem tudjuk. A magyar gazdaság, különösen pedig a magyar sajtó tulajdonosi szerkezete olyan, hogy soha nem tudni, valójában kinek a kezében futnak össze a szálak. Ez a jellegezetesen magyar strómangazdaság. A Népszabadság tulajdonosa papíron a Mediaworks nevű cég, amely mögött egy rejtélyes osztrák üzletember, Heinrich Pecina áll. Hogy őt ki irányítja, arról az évek során egészen különböző elméletek születtek, de ezek valójában mind ugyanabba az irányba mutattak: Pecinának az parancsol, aki éppen a legtöbbet fizeti.

Ma Magyarországon nem kérdés, hogy ki tud a legtöbbet fizetni. Az az Orbán Viktor által vezetett, elég szűk politikai-gazdasági-szellemi kör, amely már csak Magyarország egészen kis darabjai felett nem gyakorol totális politikai, gazdasági és szellemi kontrollt. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a Népszabadság kurta-furcsa megszüntetése ennek a körnek a parancsára történt.

Ha itt gazdasági döntés született volna, akkor minden bizonnyal életben maradt volna legalább a Népszabadság internetes portálja, a Nol.hu. Nem ez lett volna az első politikai napilap az utóbbi években, amely lemond a papíralapú hírekről. Hogy ez nem így történt, az gyakorlatilag bombabiztos jele annak, hogy itt nem gazdasági racionalizálás volt a cél, hanem egy olyan lap elhallgattatása, amely az utóbbi hetekben a hatalom számára két legkínosabb ügyet kirobbantotta.

Rogán Antal családi helikoptertúrája valamint a Matolcsy György szeretőjének juttatott közpénz ügye egyaránt olyan történetek, amelyek a legjobban fájnak a Fidesznek. Olyan hatékonyan irányították a figyelmet az egész Magyarországot fojtogató korrupcióra, hogy még milliárdos migránsellenes gyűlöletkampánnyal sem lehetett elterelni róla a figyelmet. Ahol pedig az észérvek már rég elfogytak, a propaganda pedig nem elég hatásos, ott marad az erőszak.

2015 decemberében egyébként Magyarország cinikus, hazug miniszterelnökeazt mondta, hogy.

„A gondolat-, szólás- és sajtószabadság Magyarországon színesebb, szélesebb és mélyebb, mint tőlünk nyugatra.”