A magyar gazdaság várható gyorsulásával tovább súlyosbodhat a munkaerőhiány. A kormány az elhibázott közfoglalkoztatás átalakításával csökkenteni igyekszik azt, de az eddig elhangzott elképzelések nem sokat javíthatnak a helyzeten.
Nem kell semmilyen közgazdasági végzettség ahhoz, hogy lássuk az összefüggést a gazdaság teljesítménye és a munkaerőpiac alakulása között. Ahhoz, hogy dinamikusan fejlődhessünk, megfelelő számú és képzettségű munkavégzőre van szükség, és még többre, ha gyorsulni akarunk. Jelenleg Magyarországon máris a fenntartható fejlődés egyik legkomolyabb gátja ez, és ha fel akarjuk pörgetni a gazdaságot, a visszahúzó erőt még jobban fogjuk érzeni. Szakértők szerint legalább 200 ezer ember hiányzik a piacról, és
ez a szám a prognózisok szerint csak nőni fog.
A hiány számos oka közé tartozik a 2011 óta egyre nagyobb teret kapó közfoglalkoztatás: míg 2010-ben az csupán átlagosan 60-70 ezer embert érintett, tavalyra negyedmillióra nőtt. Közben mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a rendszer teljesen elhibázott, százezreket szakít ki a munkaerőpiacból és kényszerít a társadalom perifériájára, és ráadásul sokba, több százmilliárd forintba kerül. Orbánék vélhetően már régóta látják a bajt, de mivel soha semmilyen hibát nem ismernek be, késlekednek a korrekcióval.
Az év utolsó hetében az NGM helyettes államtitkára végre kimondta, hogy nem jó, ami van, változtatni kell rajta. Azt még véletlenül sem ismerte el, hogy elszúrták, éppen ellenkezőleg: azt bizonygatta, hogy 2011-ben szükség volt arra, hogy a segélyből élőket úgymond visszatereljék a munkaerőpiacra. Nos, erről valójában szó sem volt: egyszerűen tömegesen megvonták a szociális segélyeket, három hónapra csökkentették a munkanélküli ellátást, azaz az érintett szerencsétleneknek nem maradt más, mint a közmunka, ahová aztán a legtöbben be is ragadtak: a hivatalos adatok szerint is csupán tizedük tudott rendes munkát találni.
A cél valójában inkább az volt, hogy szépítsék a foglalkoztatottsági adatokat, ha már Orbán egymillió új munkahelyet ígért. Bár ez normális országban a ténylegesen értékteremtő és a költségvetésnek a közterheken keresztül bevételt hozó dolgozót jelent, a mi Patyomkin-falunkban az inproduktív és óriási kiadást jelentő közmunka is jó volt a statisztika javításához. Így érhettük el, hogy papíron nálunk csaknem a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta az EU-ban. Ehhez persze szükség volt a külföldön elhelyezkedő százezrek beszámítására is.
Ahogy emelkedett a közmunkások száma, sorra bekövetkeztek az előre megjósolt negatív társadalmi és szociális, valamint gazdasági hatások. Az utóbbiak egyike az, hogy miközben mind több ágazatban jelent meg a munkaerőhiány, addig tömegek esnek ki a piacról és végeznek nem produktív munkát. A kettő természetesen nem feleltethető meg egymással, mivel a hiány jelentős része képzett szakembereknél jelentkezik, de ott is elkelne a munkáskéz, ahol nincs szükség különösebb szakértelemre.
Az NGM illetékese szerint a 250 ezer közmunkás nagyjából fele elhelyezhető a munkaerőpiacon, ami akár reális becslés is lehet, a kérdés az, hogyan. Úgy tűnik, a Fidesz-kormány itt is elsősorban az erőben és a kényszerben hisz, legalábbis a tervezett lépések leginkább megszorító jellegűek. Először is három év alatt 12 hónapban maximálnák a közmunka lehetőségét, ami nyilvánvalóan nem old meg semmit: mi lesz a maradék 24 hónapban? Miből gondolják, hogy azok a tömegek, akik eddig csak közmunkából éltek, most hirtelen el tudnak helyezkedni csupán amiatt, mert erre próbálják kényszeríteni őket? Akik erre képtelenek, azokkal mi lesz? Az államtitkár szerint azokon, akik nem alkalmasak a versenypiaci munkára, másként fognak segíteni. De hogyan, visszatérnek a segélyezési rendszerhez? És ki dönti el, minek alapján, hogy ki alkalmas és ki nem?
Hasonló kételyeket vet fel az az elképzelés, hogy 25 éven aluli fiatal ne legyen közmunkás. Gyönyörű cél, de pont az Orbán-kormány csökkentette 16 évre a tankötelezettségi kort, az utcára küldve ezzel még két évfolyamnyi szakképzetlen munkaerőt. A fiatalok elhelyezkedése mindenhol, nálunk is a legnagyobb probléma, amin csak határozott koncepcióval, a célirányos képzésektől kezdve a foglalkoztatási kedvezményekig terjedő lépéssorozattal lehet segíteni, adminisztratív korlátokkal aligha. Képzési programokat a kormány is akar indítani, de ezekkel a tervek szerint 20-30 ezer fő munkába lépését érik el, ami nagyon kevés. Arról nem is beszélve, hogy az eddigi tömeges tanfolyamok az érintetteken nemigen segítettek, viszont a képzést végző cégek rettentő jól jártak.
Valóságos Kolumbusz tojása az az új gondolat, hogy a szakképzettek közül csak az kerüljön közmunkára, akit nem tudnak saját képzettségének megfelelő területen elhelyezni. Ez annyira magától értetődő, hogy felmerül a kérdés: eddig nem így volt? Ha nem, mi az oka? Lehet, hogy az erre hivatott intézmények valamiért nem képesek erre? Hírek szerint a kormány szervezeti változásokat is akar, jelentősen bővítené az országos hálózatot, több százzal növelve a munkatársi létszámot, sok-sok milliárdot szánva rá. A bürokrácia tehát nőni fog, a kérdés az, hogy a növekvő adminisztráció valóban javítani fog-e a foglalkoztatási helyzeten.
Forrás: Lengyel L. László - 168 óra
