Sándor Mária csepeli lakos! Itt járta a golgotáját. Sándor Mária befejezte!  Megcsömörlött, csalódott és visszahúzódik magányába. És még örülhetünk, hogy ezt megteheti, mert nem vérzett el,  amikor elkeseredésében felvagdosta az ereit. Nem tudhatjuk, hogy ebből az igaz emberből valójában mennyi is maradt.
Nem tudhatjuk, hogy a fizikai megmaradása vajon az emberi megmaradásának milyen hányadát takarja!
Már az is tragédia egy demokráciában, ha egy ember úgy érzi, hogy felesleges, és hogy magányos a küzdelmében.

Sándor Mária nem magáért küzdött, hanem a beteg, elesett emberekért.

Betegekért, szakdolgozókért, a nővérekért, a lelkiismeretes, túlhajszolt orvosokért. Komolyan vette, hogy egy demokratikus országban fel lehet lépni a munkatársak jogaiért. Gondolta, hogy ő az élre áll és követni fogják azok, akik szenvednek! Hitt a költőnek: „csak az hívjon magával, ki vezetni mer”. Azt hitte, hogy a tudós emberek által leírt magasztos nagy szavak egyben ugyanazt a tartalmat is jelentik, amit kiolvas belőle egy tisztességes ember.
Nem hitte, hogy a tisztességtelenek általi olvasat lehet a nyerő. Hát, az lett! Keserűen kellett ráébrednie, hogy a szavak nem azt jelentik, amit ő itt Csepelen ért rajta!

A Magyarországon kialakult illiberális rendszer nem demokrácia!
Legalábbis a kisembernek nem az, mert neki itt; kuss a neve!
Itt a vadon törvényei érvényesülnek!
A farkastörvény pedig azt jelenti, hogy mindig az erősnek van igaza!
Meg azt is jelenti, hogy a gyengék, az elesettek az erős és nem az igazság mellé állnak!
Szégyenkezve ugyan, de végignézik, ahogy az erős széttépi a lázadót!
Volt már hazánkban ilyen rendszer.
Sajnos történelmünk tanúsága szerint többségében ilyen rendszerek voltak.
1989-ben azt hittük, hogy egy új világot építünk, olyant, ahol az emberi életet, méltóságot senki el nem veheti!
Szomorúan kell megállapítanunk, hogy nem jött be!
Legalább is nekik a sándormáriáknak nem jött be.
A mészároslőrinceknek, rogánoknak, lázároknak bejött!
„Akinek nincs semmije, annyit is ér!” „Kutyának, szegénynek az udvaron a helye!”
Néha csontot, cupákot dobnak neki aztán hálásan nyalhatja a gazda jóságos kezét!
Ez volt a módi: és úgy látszik maradt!
A legnagyobb vesztesek azok lettek, akik elhitték, hogy itt a hatalom tőlük, a néptől ered, és vezetőik őket szolgálva kíváncsiak a véleményükre is!
Az illiberális fideszesek kíváncsiak is!
De csak akkor, ha azt mondja, amit urai hallani akarnak!
Ez egy szabad ország!!!
Itt mindenki azt mond, tesz, amit szabad!
Ha mást mond, mehet a lecsóba! Belezavarják a kétségbeesésbe, az öngyilkosságba.
Sándor Mária csepeli lakos! Itt járta a golgotáját, itt ítélték megszégyenítésre, utcatakarításra, bizonyára itt folyt könnye, és vére is!
Csepel nem csak a lakhelye, hanem a szemenszedett hazugságok, és karaktergyilkosságok bölcsője, ahol a hatalmi téboly a másik ember megsemmisítése irányuló politika céllá vált.

Horváth Gyula

Forrás: Facebook