Lengyel László írja a Keserű pohár című cikkében (Szép Szó, június 24.), hogy a szellemi elit elveszítette szellemi és erkölcsi iránytűjét, ültünk és ülünk az orbáni sötétségben. A szerző annyira finoman dorgálja az elitet, hogy alig lehet észrevenni. Sőt, mintha az USA és Európa is ugyanolyan hibás lenne (mivel fütyültek ránk), mint a tanult, tájékozott véleményformáló elitünk.

Ebben az esetben szerintem nem kellene külföldre mutogatni. A  szembenézés, önkritika, helyzetelemzés, a sötétség oszlatása elsősorban az itt élő szellemi elit feladata lenne, akik Lengyel szerint elvesztették az iránytűt. Ebből következik, hogy sem maguknak, sem másoknak nem tudják megmutatni a helyes irányt. Hogy miért viselkedik így az elitünk? Én

egy kissé más megvilágításból közelíteném meg ezt a témát. Tudjuk, hogy az országban a nagyon jól kereső réteg általában magasabb iskolai végzettséggel is rendelkezik.

A tanult, tájékozott, összefüggéseket jobban ismerő emberek többsége munkájáért magasabb díjazást kap. A magasabb bér magasabb életszínvonallal jár. Ők a legfőbb haszonélvezői az egykulcsos adónak, hiszen sokan az átlagnál 100-300 ezer forinttal többet visznek haza havonta. Ezáltal szinte egy teljes társadalmi osztályt tart zsebében az Orbán-kormány. Irreális tőlük várni, hogy eloszlassák a fejekben levő sötétséget, hogy felrázzák a kisembereket a rengeteg igazságtalanság láttán, hiszen könnyen megkapnák, hogy ha sokallják a fizetést, adják vissza, vagy tegyék a TAO-támogatásokba. Nem beszélve arról, hogy az életük is kényelmesebb így. Persze vannak kivételek, de szerintem ők lényegesen kevesebben vannak.

Ebből kiindulva én elneveztem az egykulcsos adó bevezetéséből származó többletjövedelmet hallgatási pénznek. Nem véletlenül mondta  Napóleon, hogy két rugó mozgatja az embereket: a félelem és a személyes érdek... Mindenesetre az elit gyöngyélete is a vége felé közeledik, láthatjuk az aggasztó jeleket, s szerintem nem fogják elkerülni ők sem a felelősségre vonást. Egy kormánypárti műsorban hallottam, hogy a szellemi elitnek észlelnie kellett volna, mi történik, és figyelmeztetni az embereket a közelgő veszélyre.

Ez nem történt meg, azóta is lejtőn vannak ezek a társadalmak. Tudom, már sokan szóvá tették az értelmiség árulását, de sajnos még mindig nagyon aktuális. S talán jobban járnánk, ha Lengyel László is inkább erre fókuszálna, mint a baloldali üzengetésekre.

Szalay Piroska