A kormány elküldi a kulturális közmunkásokat, mintegy 5-6 ezer embert. 

Ők azok, akiket öt évvel ezelőtt elbocsátottak a könyvtárakból és közművelődési intézményekből, munkanélküliként aztán jelentkezhettek közmunka-programba. Így aztán a többségében diplomás korábbi közalkalmazottak immár körülbelül feleannyiért végezték ugyanazt a munkát. 

Még akkoriban nyilatkozta az egyik érintett, hogy két egyetemi diplomája van, nyelveket beszél, elhelyezkedni mégsem tudott, úgyhogy maradt a közmunka. És noha hálás volt azért a pár tízezer forintért is, amit így kaphatott, ő is pontosan látta, hogy nem vezet jóra, ha a társadalmilag fontos munkákat is közmunkásokkal végeztetik. A megalázás és függésben tartás mintapéldája ez. 

Időközben a kormány is rájöhetett arra, hogy süllyed a zászlóshajó,

a védjegyének tartott közmunkaprogram képzés híján nem tudja a munkaerő-piacra integrálni a  sepregetőket, a diplomás kultúrmunkásokat pedig nem érdeke bent tartani a rendszerben. 

És hozta a papírformát: amilyen ad hoc és erőszakos módon bevezette, úgy vezeti ki a programot. A zömében középkorú értelmiségieknek pedig nem maradt sok esélyük az elhelyezkedésre. Ráadásul a kormány létszámstoppot hirdetett a kulturális ágazatban, ahol egyébként létszámhiány van. 

Azt már évek óta egyetlen józan gondolkodású ember sem hiszi el, hogy a kormány senkit sem hagy az út szélén. De az máig döbbenetes, ahogy mindenféle gátlás nélkül, egy mozdulattal löknek bárkit a szakadékba.

HERSKOVITS ESZTER (Klubrádió)