Horváth Gyula írását, amely Csepel korábbi alpolgármesterének saját blogján jelent meg, változtatás nélküll közöljük:

"Aki nyal, az szárnyal! Aki nem nyal, repül!" - Ezt a mondókát hallottam a múltkor a közelemben beszélgető fiatal emberektől. Igen megütköztem a mondat tartalmán is, de még inkább azon, hogy 

ezek a szavak fiatal emberek által fogalmazódtak meg. Még akkor is, ha tudom, hogyvan benne egy jó adag kritikus irónia, meg némi polgárpukkasztó vágy is.

Azért tartottam megdöbbentőnek ezt a gondolatot, mert igazságtalanak hittem. Azt feltételezi, hogy Magyarországon csak az az ember érvényesül, aki feladja egyéniségét, meggyőződését és egy vélt vagy valós felsőbb eszmének, vagy embernek alárendelten cselekszik. Tehát, nem saját meggyőződésének, erkölcsi normájának, hanem ráerőltetett elvárásoknak igyekszik megfelelni.

Ahogy egyre mélyebben elmélyedtem ebbe a gondolatba, egyre szomorúbb lettem. Úgy vélem ugyanis, hogy, ha valami kicsi alapja is van annak, amit az általam hallott fiatalok mondanak akkor az én korosztályomnak, igazán lehet min rágnia magát. Ugyanis, ezt az országot ez a nemzedék, (sokszor büszkén vallva: Nagy nemzedék) formálta az elmúlt években, évtizedekben.
Mi akartuk a szabadságot! Mi voltunk a rendszerváltás motorjai és a demokratizálás megvalósítói!

Ki nem mondottan korosztályomból a legtöbben -pártra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül- ezt vallottuk. Vitáink, amiket nyílt színen vívtunk éppen ennek alátámasztását szolgálták. Azt hittük, hogy ifjúkori álmaink, melyeket a szabadságról, az egyéniség kiteljesedéséről, a gondolat, az írás, és a szólás szabadságáról szól, mind megvalósítottuk. Ezt az értéket adjuk örökül utódainknak. Nekik, már nem kell ezért küzdeniük, elődeik már kiharcolták.
És akkor, itt ez a szólás: "Aki nyal, szárnyal, aki nem nyal, repül"!

A megértés kedvéért, próbálom vizsgálni az országban tapasztalható társadalmi jelenségeket, és egyre inkább kirajzolódik egy kép, ami magyarázatot adhat a fenti csúnya mondatra.
Azt a jelenséget vizsgálom, hogy a demokrácia, emelkedett szólamait, gyakran használjuk ugyan, de a vezetői cselekvésben néhányan, mégis mintha a 'cél szentesítené az eszközt' elvet alkalmaznák. Mintha a gazdasági előnyért, a politikai hatalomért való küzdelemben csak az eredmény számítana, a hozzá vezető út meg erősen háttérbe szorulna. Mintha, nem az lenne az elsődleges, hogy ki, mit cselekszik, hanem az, hogy ki, mit mond. És vannak olyanok, akik szemrebbenés nélkül képesek mást mondani, mint amit cselekszenek. Sok esetben ezek a sikeresek gazdaságban, politikában egyaránt. Ezért a felületes szemlélő könnyen azt a leegyszerűsített, de vagányságot is tartalmazó megállapítást teheti, ami ezen írás címét is adja.
Addig, bűntudattal el kell fogadni ezeket a kritikákat, míg egyesek olyan rendszereket működtetnek, ahol nem számít a környezetben élő ember méltósága.

Addig, ameddig egy embernek, mert a hierarchia magasabb fokán áll, meg lehet fosztani indoklás nélkül egy másikat munkától, egzisztenciától és ezzel beláthatatlan (sokszor kilátástalan) helyzetbe kergetni.

Luxusautó szélvédőjére gátlástalanul és büntetlenül ki meri rakni makkegészséges ember a pénzért vett mozgássérült matricát.

Az előző rendszer köpönyeget váltott korifeusa hirdeti az igét az 56-os forradalmi eseményen. A kommunizmus áldozatainak megemlékezésén többen is vannak olyanok, akik nem annyira áldozatok, mind inkább haszonélvezők voltak akkoriban.
A hatalmon lévők azokat az intézkedéseket kérik számon elődeiktől, amit maguk nyírtak ki korábban stb, stb. Addig ne ütközzünk meg ifjú polgártársaink többségének és a velük együtt gondolkodóknak a kritikáján.

A hamisságot, szerencsére ennek a nemzedéknek a jó része és a velük együtt érző tapasztaltabbak, már nem díjazzák! Más világot akarnak. Egyelőre még nyílt színen udvariasan elhallgatják kritikáját, de markáns véleményük van róla. Ezen a területen, pedig még pénzt is lehetne megtakarítani. Bizonyított tény, ugyanis: ahol a bizalmi index alacsony, ott sokkal több pénz kell fordítani a meggyőzésre és a jogkövetésre.

A más értékeket képviselők csendesen figyelnek, de fullánkként szúrják érveiket minden egyes alkalommal ezen őszintétlen módszer képviselőibe. Erre, sajnos egyes rövidlátó vezetők, a megtorlás erejével, lépnek fel és átmenetileg elérik, hogy agresszív akaratuk diadalmaskodjon. Minden egyes ilyen győzelem, azonban csak gyorsítja azt a folyamatot, ami a változást sürgeti ebben a hazában, kis és nagy közösségben. Pártra, nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül.

Forrás: hgyula.hu