Az ország hajdani Tinije "nyugger" korba ért, idén betöltötte a hatvanötöt. Bródy János a hallgatás évei után ismét aktív. Fellép minden rendezvényen, amely a szabadságjogokért emel szót, de nem örül annak, hogy a dalai újra érvényesek.

Sűrű fél éve volt. Hány utcára vonuláson van túl?

- Nemcsak az utcára vonulások töltik ki az életemet. Ma kapta meg Máté fiam az első osztályos bizonyítványát, és kiválóan szerepelt. Örülök annak is, hogy úgy tűnik, van affinitása a zenéhez, gyakran arra ébredünk, hogy zongorázik... Egyébként két hónapja betöltöttem a hatvanötöt, ez alkalomból megírtam a Nyugger dalt - mondja és rögvest énekelni kezd. -"Jól emlékszem, milyen volt az a régi maszkabál, és ezt is, ami most van, mintha láttam volna már. Hát bocsásd meg, ha néha még az indulat elragad, és ne mondd azt, hogy nekem már nem szabad".

Jónéhány évig nemigen lehetett hallani Önről, az utóbbi időben viszont többet szerepel, mint valaha. Mi piszkálta ki a barlangjából?

- Dalszerző vagyok, nem szeretek élesben politizálni. De a mostani politika behatol a mindennapjaimba. Ha a szemem előtt morzsolják fel a demokrácia különféle intézményeit, erről nem lehet nem tudomást venni. És arról sem, hogy ez nagyon sok ember egzisztenciáját, létét veszélyezteti. Tagja vagyok az "Egymillióan a sajtószabadságért" nevű civil kezdeményezésnek, ahogy nagyon sok ismerősöm, barátom is.

Mára világossá vált, hogy joggal tiltakoztak a médiatörvény beterjesztésekor, mert előre látták, milyen következményei lesznek ennek az Európában igen szokatlan hatalom koncentrációnak. Innen már csak egy lépés a Klubrádió helyzete, amelyet a megszűnés fenyeget. Utóbbi különben a médiatörvény és a médiahatóság szakítópróbája lesz. A kormányzat ugyanis fennen hirdeti, hogy demokratikus, jogállami keretek közt működik, de ha képesek arra, hogy elnémítsanak egy ilyen rádiót, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy minden - következetesen visszautasított - vád igaz.

- A választások előtt találkoztunk utoljára. Rossz előérzete volt, ám azt mondta, korai lenne jósolni. Számított arra, ami bekövetkezett?

- Apám - aki tavaly decemberben ment el - közgazdászként a gazdaság ciklikusságával foglalkozott. Úgy látszik, nincs új a nap alatt, hiszen a történelem forgószínpadán a társadalmi ciklusok is újra meg újra visszatérnek. Született erről egy dal is, mert belőlem előbb-utóbb dalformátumban tör fel a lényeg. Az utolsó lemezeimet megjelentető EMI Kiadó jelezte, hogy szívesen venne tőlem egy új albumot. Nagy szó, mert manapság kevés embert kérnek fel lemezkészítésre. Úgyhogy április óta folyamatosan az ősszel megjelenő albumon dolgozom.

- A látnokok és igricek kora lejárt. Az énekelt szövegeken túllépett a kor, már nem a sorok közé szorul a másutt kimondhatatlan - ezek az Ön szavai. Mi történt? Újra ihletet kapott vagy az aláírt szerződés hajtja?

- Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy ilyesfajta figurákra, mint én, már nincs szüksége a magyar kultúrának, így a hátralévő időmet békésen, az emlékirataim rendezgetésével fogom tölteni. De kiderült, hogy azok a dalaim, amelyeket egy más történelmi korszakban írtam, ma új értelmet kapnak, és megint sok az olyan dolog, amit csak dalban lehet úgy kifejezni, hogy ne kerüljön az aktuálpolitika fogaskerekei közé. Hozzáteszem: vegyesek az érzelmeim. Jólesik persze a felém irányuló felfokozott igény, érdeklődés, de gyanítom, hogy nem nekem, hanem a megváltozott körülményeknek szól. És nem örülök annak, hogy ismét olyan a helyzet, amelyben a bennem felhalmozott élettapasztalat újra használható értékké válik.

- Felnőtt gyerekei vannak. Ők mit látnak ebből az egészből?

- Én a magam szelíd módján próbáltam őket felkészíteni a várható fejleményekre, de úgy érezték, ez az ő életüket nem érinti. Most kezdik észrevenni, hogy a szabadság levegője, amelyben felnőttek, egyre ritkul. Ezek a gyerekek jártak már a világban és nem értik, miért vannak itt ekkora feszültségek? Nem értik, miért ennyire élesek az ellentétek, miért néznek egymásra gyanakodva a különféle családok gyerekei? Dani Norvégiában, Luca Hollandiában volt Erasmus ösztöndíjjal, és érzékelik, hogy a hazai hangulat egészen más. Szembe találják magukat azzal, milyen rossz hírű ország lettünk, ami őket is megérinti.

Egyébként nagyon fájdalmas, hogy éllovasokból sereghajtók lettünk, de nem kéne úgy viselkednünk, hogy végérvényesen kizárjanak a versenyből. Ez csak közbevetés volt... Visszatérve a gyerekekre: én mindig tiszteletben tartottam mások magánéletét, szerelmi szokásait és vallásos meggyőződését. A gyerekeim ebben nevelődtek, és most értetlenkednek, vajon miért akar a hatalom bármiféle világszemléletet, vallást kötelezővé tenni? Azt szoktam nekik mondani: ne mások szabják meg, kik vagytok! Az embernek joga és kötelessége, hogy meghatározhassa önmagát - ez a szabadság.

- Ön szerint szabad országban élünk még?

- Mindenesetre jelenleg az EU tagjai vagyunk és az európai etika, esztétika, kultúra még mindig meghatározza az ország jelentős részének gondolkozását. Kétségtelen, hogy vannak, akiket az ösztönei, indulatai másfelé visznek, de elképzelhetetlen számomra, hogy Magyarország ne akarjon az európai nemzetek közösségéhez tartozni. Sőt, az is elképzelhetetlen, hogy ne tudná megvédeni önmagát, és ne ragaszkodna a szabadságjogaihoz, amiket a huszadik század végén megkapott - a történelem során először.

Meggyőződésem, hogy a modern, európai parlamentáris demokrácia képes leginkább kibontakoztatni tagjai tehetségét, képességeit. Ennek révén váltak ezek a demokráciák erős, jelentős államformává. A tekintélyelvű, diktatórikus rendszer - ha rövid ideig tud is látványos eredményeket felmutatni - képtelen alkalmazkodni a változó viszonyokhoz. A folyamatos hatalmi harcokban felőrli önmagát és előbb-utóbb összeroppan.

- Csak reméli vagy hisz is ebben?

- A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a hatalom szeretete nem hozza el a szeretet hatalmát. A hatalom eltorzítja a hatalomgyakorlók személyiségét, minél ellenőrizetlenebb és korlátlanabb, annál inkább. A mostani magyar állapot egy vágyaiban kudarcot vallott kamasz hisztériás magatartására emlékeztet. De ez átmenet... Számos jel mutatja, hogy sokasodik azok száma, akik visszavonják a Fidesz-be vetett bizalmukat, és a kormány legitimitása megszűnőben van.

Különféle, egymással néha vitában álló csoportok közösen demonstrálnak a kormány intézkedései ellen. Tehát lassanként kialakul a nemzeti együttműködés, bár nem egészen úgy, ahogyan a kormány gondolta.

- Ha egy év múlva leülünk beszélgetni, mit gondol, milyen világ lesz itt?

- Érdekes világ lesz. Azt hiszem, nem dolgoztuk még fel a huszadik század véres történelmét. Hogy konkrét legyek: a magyar fasizmust nem a társadalom utasította el, hanem megjelent a Vörös Hadsereg, elűzte a szélsőséges hordákat az összes eszméjükkel egyetemben, és hozott egy másik totális rendszert, ami sok tekintetben hasonlított az előzőhöz. Nem mi döntöttünk a sorsunkról, ezért nem éltük át azt a belső vívódást, küzdelmet, ami végül oda vezethetett volna, hogy elűzzük a ránk telepedőket. Ráadásul a magyar társadalom a történelmi beidegződések folytán nagyon sokáig azt várta, hogy a problémáit megoldja a gondoskodó állam. Talán a jelen korszak történései adják meg a felismerést, s ezzel a végső lökést az országnak.

Egyre többen lesznek, akik kiábrándulnak a világmegváltó ígéretekből, és mind határozottabb formában mondják majd ki, hogy nem ilyen világban szeretnének élni! Lehet, hogy a kormányzat valóban fontos feladatokat végez el, de erősen kérdéses, vajon jól végzi-e? Ezek a már egyáltalán nem fiatal demokraták kevéssé ismerik a történelmi folyamatokat, túlságosan a jelenben élnek, és váltig hiszik, hogy a módszereik eredményeket hoznak. Én remélem, hogy sajátos működésük eredménye az lesz, hogy akaratukon kívül felébresztik az emberekben szunnyadó védekező reflexeket, és megteremtik a modern, huszonegyedik századi Magyarország valódi közösségeit.

- Ezt a felvázolt jövő-víziót mi még megérjük?

- Bízom benne! Ha pártunk és kormányunk továbbra is a háborús logikát követi, könnyen megeshet, hogy már a következő választást elveszíti. De ha a hátra lévő időben a média és a közhatalom elfoglalásával meg is tudja akadályozni más alternatívák kibontakozását, nyolc év alatt akkor is felnő és működésbe lép egy új nemzedék. És hogy az ősszel megjelenő új lemez egyik hagyományőrző dalát idézzem: "Lesz még egyszer szép a világ, lesz még Magyar Köztársaság, hej, az idő eljő!"

Forrás: Sombor Judit / Népszava