"Köszönettel tartozunk a csepeli rendőröknek, akik végig segítségünkre voltak és azonnal jöttek, amikor hívtuk őket."

Részletes beszámoló a folytatásban:

Este 8-kor gyülekeztünk a csepeli rendőrkapitányság előtt. Fantasztikus csapat jött össze január utolsó napján. Az az Állatmentő Liga embereivel, az Állatvédőrség önkénteseivel és a rendőrökkel együtt közel harmincan voltunk.

A rendőrök segítségével behatoltunk a romos házba, ahol elsőre nem is láttunk kutyákat. Aztán az elemlámpák fényében feltűnt egy szakadt kutyaház... Első ránézésre teljesen üresnek tűnt, aztán ahogy közelebb mentünk, akkor láttuk, hogy a háznak nem is egy, hanem két rettegő lakója is van.

A csapat másik fele az udvar másik oldalát vizsgálta át, és már éppen amikor úgy tűnt, nincs több kutya, akkor tűnt fel, hogy valami mozog a szeméthalom alatt. Egy rémült, sokkos állapotban lévő spániel bújt meg a sitthalom alatt.

Mindeközben megérkezett egy nagy adag finom jutalomfalat, hátha ezzel könnyebb dolgunk lesz, mert nem akartunk pórázokkal még nagyobb rémületet okozni az amúgy is sokkos állapotú kutyáknak. Pár perc hívogatás, biztatás és egy pár falat jutalom után egy elképesztően rossz állapotú, vékony, ijedt amerikai bulldog-keverék került elő a kutyaházból, aki azonban pár kedves szó és finom falat után már a farkát is elkezdte csóválni. A neheze azonban most jött... A kutyaház nem maradt üres, egy apró, reszkető, teljesen sokkos kiskutya még bent üldögélt. Nem mozdult, nem nézett, nem figyelt, csak reszketett. Tudtuk, hogy nála nagy a baj, csak ekkor még nem tudtuk, mekkora...

Közben a kert másik oldalában egy másik csapat a spániel kiszabadításán küzdött. Ő nem reagált a legfinomabb falatokra sem, csak menekülni akart, nem tudta, hogy mi várhat még rá. Végül kis összmunkával sikerült a nagyobb sitteket arrébb mozgatni, így hozzáférhettünk az össze-vissza harapó, kapkodó spánielhez. Sikerült egy pórázt a nyakán lévő nyakörvre akasztani, így végül kihúztuk a romok alól. Szemein teljesen látszott, hogy nem tudja, már megint milyen rossz dolog várhat rá...

A kutyaháznál maradt csapat minden próbálkozása csődöt mondott, a kölyök sem a kajára, sem a szép szóra nem akart megmozdulni, amíg egyszer csak elindult kifelé. Nem tudjuk mi hajtotta, mit érezhetett, talán tudta, hogy ennél csak jobb várhat rá. Amikor azonban ki akart lépni a kutyaházból, akkor láttuk, miért nem tudott mozdulni. A kis testéből ömlött a véres hasmenés, utána csurom vér volt minden. Pillanatok alatt érkezett egy pokróc, amibe be tudtuk csomagolni és azonnal irány is volt az állatkórház.

Szerencsére a spániel leányzónk jobb állapotban volt. Ugyan félt, de ránézésre jól tápláltnak és egészségesnek tűnt. Friss kozmetikázásából következtetve, nemrégiben kerülhetett új börtönébe...

Végül 11 óra után, teljesen átfagyva hagytuk el a helyszínt. A „gazdák" lemondtak mind a három állatról, így ők az Állatvédőrség gondozásába kerültek.

Köszönettel tartozunk a csepeli rendőrségnek, akik végig segítségünkre voltak és azonnal jöttek, amikor hívtuk őket. Köszönjük azoknak az ideiglenes befogadóknak, akik az éjszaka közepén is készségesen bevállalták új mentettjeinket, hogy Bully, az ambull és Sella, a spániel melegben tölthessék az éjszakát. Köszönjük a XVIII. kerületi NON-STOP Állatkórháznak, hogy segítették Csincser, a kis kölyök azonnali ellátását. Sajnos Csincser éjjel elment közüllünk.