Több százan vettek végső búcsút február 17-én, pénteken a Csepeli temetőben a 68 éves korában elhunyt Losonczi Flóriántól, a Csepel SC egykori elnökétől.

A gyászszertartáson a családtagokkal, rokonokkal együtt ott voltak a kiváló sportember barátai, munkatársai, a magyar sportélet meghatározó személyiségei, a csepeli sportolók, szurkolók, sportbarátok és  Tóth Mihály, Csepel korábbi polgármestere.

A ravatalnál Tőzsér László idézte fel  Losonczi Flórián személyiségét, életútját és búcsúzott az elhunyttól.

A 21. kerületi hírhatár részletesen ismertette Tőzsér László búcsúztatóját. Ezt idézzük most:

„Tisztelt gyászoló család, tisztelt gyászoló gyülekezet!

Amikor elmegy közülünk valaki, s búcsúzni gyűlünk köré utolsó útja előtt, akkor gondolataink, szavaink a távozóhoz szólnak, de valójában magunkra gondolunk.

Még utoljára megszólítjuk az eltávozót, úgy teszünk, mintha ott lenne, s igyekszünk elmondani azt, amit addig kellett volna, amíg közöttünk volt.

S közben szembesülünk azzal a ténnyel, hogy az élet egyetlen végigfutott Marathon, amely azonban mindenkinek más távot, életet, időt, célt, eredményt jelent.

Losonci Flórián Marathonja 68 évvel ezelőtt kezdődött. A homo sapiensek közül külön alfajt képeznek a sportemberek. Losonczi Flórián sportember volt. Annak minden szépségével, nehézségeivel, gondjaival, és az emberi életet felosztó tulajdonságaival.

Az első felvonásban felkészült erre az életre. Saját nevelésű játékosként, 1963-ban lépett először NBI-es labdarúgóként a csepeli stadion felszentelt gyepszőnyegére, és tíz éven keresztül szolgálta csapatát. Azon kevesek egyike volt, aki nemcsak labdarúgó volt, hanem igaz futballista is, a szó legnemesebb, legátfogóbb értelmében, amelyben a sportszerűség, a győzni akarás, a játék kötelező elemei közül elveszni látszó klubhűség, s a jó értelemben vett csibészség, vagányság, az ellenfél tisztelete is még kötelező elemek voltak.

A második felvonás tíz évig tartott. 179 bajnoki mérkőzésről és 42 gólról szólt. És még számtalan csatáról, együvé tartozásról, fiatalságról, családról, barátságokról.

A fenti száraz adatsor önmagában is tiszteletet parancsol, de Losonczi Flórián azon kevesek közül való volt, akik aktív pályafutásuk után is sportemberek tudtak maradni. Azon kevesek közül való volt, akik át tudtak menteni emberi, sportemberi értékeiket életük további részébe. Losonczi Flórián a zöld gyepről zökkenőmentesen jutott át a sportvezetői pályára, s csatlakozott a csepeli labdarúgás elkötelezettjeihez, akik nélkül a csepeli labdarúgás nem lett volna az, ami volt.

Losonczi Flórián intézmény volt Csepelen Minden elnököt ismert, mindegyik elismerte, s a klub legfényesebb korszakában elnökhelyettesként szolgálta egyesületét. Kapocs tudott lenni a játékosok, edzők között. Az a csibészes mosoly, amellyel oda-vissza felbőrözte a legkeményebb védőket, itt a felső vezetők és a sportolók közötti feszültséget enyhítette. Született diplomata volt, s élő bizonyíték arra, hogy a játékintelligencia igenis konvertálható.

Egy ember életében vagy az első, vagy a legjobb lehet. Ha egyik sem adatik meg, akkor önmagának kell lennie. Losonczi flóriánról mindent elmond az, hogy a legjobb akart és tudott lenni, és mindig meg tudott maradni önmagának. Ez keveseknek adatik meg.

A sors úgy hozta, ő lett a régi Csepel SC utolsó elnöke. Az utolsó fáraók sorsa nem könnyű küldetés. Ezt is végigjárta, bölcs derűvel, iróniával, öniróniával. Ez lett a hattyúdala. Nevét őrzik az egyesület almanachjai. Emlékét családja és felesége, Katalin asszony, fiai Péter és Róbert, az unokák, Tünde, Dóra és Róbert – s azok, akik itt vannak, és azok akik ismerték.

Mi marad egy ember után? Nyomok, rezdülések, emlékek. Mi az ember? Élete, és munkája maga. Azt hiszem, sikerült tovább adnia a fiainak, unokáinak, amit fontosnak tartott: az emberséget, a sportszeretetet.

Egy olyan változó világban élt, amelyben többször változtak az értékek, az erőviszonyok, s egyfolytában a lehetőségek. Embernek maradni mindig nehéz. Ilyen korokban még inkább.

Neki sikerült. „

Losonczi Flórián már 18 évesen a Csepel SC játékosa volt: 1963. és 1973 között. 186 mérkőzésen szerepelt a Csepel SC-ben, csatárként. Labdarúgó pályafutásnak befejezése után is mindvégig a sportot, a focit, a Csepel SC-t és Csepelt szolgálta. Volt a klub technikai vezetője, később elnökhelyettese, 2000-ben pedig az egyesület elnöke lett. A Csepel SC 2004-es megszűnést követően a Csepel SC Alapítvány munkáját segítette sportigazgatóként és elnökként.

Losonczi Flóriánt barátai, sporttársai rendkívül korrekt, tisztességes, a sport, a labdarúgás, a focisták érdekeiért mindig következetesen kiálló sportemberként őrzik meg emlékezetükben. Egész sportpályafutása alatt hű volt a Csepel SC-hez, Csepelhez.