1. Sajtószabadságot! – az önszabályozás elvén alapuló korszerű médiaszabályozást, a pártoligarchák médiabefolyásának korlátozását!

Csoportunk eredetileg azért jött létre, hogy tiltakozzon a kormány médiatörvénye ellen, ami az Európai Unióban egyedülállóan központosított és a kormány által kézivezérelt, egypárti sajtóellenőrzést vezetett be. Az egypárti médiamutyihoz, a Klubrádió elhallgattatásának kísérletéhez nem juthattunk volna el a korábbi többpárti médiamutyi nélkül (Sláger-Danubius), a Lomnici-retusálás egy krónikus betegségtől szenvedő közmédia egyik utolsó tünete. A sajtóban a hirdetéseken keresztül aránytalan befolyással bírnak pártoligarchák. Egy olyan új médiaszabályozásra van szükség, ami a központosított pártvezérlés helyett független szakmai intézményeket hoz létre és a sajtó önszabályozásának elvét részesíti előnyben.

2. Vallásszabadságot! – ne a parlament döntsön az egyházi státusz megadásáról, ne legyenek privilegizált "bevett" egyházak!

Az új egyháztörvény gyakorlatilag visszalép a 19. század felfogásához: a parlamenti többség dönti el, hogy melyik vallási közösség számíthat egyháznak és melyik nem. A 21. században a pártpolitikának nincs helye a hitbeli kérdések eldöntésében. Új egyháztörvényre van szükség, ami megszünteti a “bevett” és kivetett egyházak közötti diszkriminatív megkülönböztetést, újra kell gondolnunk állam és egyház viszonyát.

3. Népképviseletet! – átlátható pártfinanszírozást, új, kiegyensúlyozott választójogi törvényt!

A magyar választási rendszer a rendszerváltás óta a sajtóhoz hasonlóan pártmutyikról szólt: mivel a pártok kampányának finanszírozása tisztázatlan maradt, a választó nem tudhatta, hogy kit is képvisel a képviselője a parlamentben. A kéz kezet mos alapon ezt a közhazugságot szinte senki nem kérdőjelezte meg komolyan, akárcsak a kopogtatócédulákkal történő üzelmeket. Néhány éve a Transparency International egy javaslatot tett le a pátfinanszírozás rendbetételére: ennek végrehajtása nélkül nem képzelhető el valódi népképviselet. A kormány új választójogi törvénye alapján 2002-ben és 2006-ban nem az MSZP, hanem a Fidesz nyert volna: ennek a törvénynek mennie kell, amennyiben azt szeretnénk, hogy a választások valóban a többségi akaratot tükrözzék. Az új választójogi szabályozásnak meg kell akadályoznia a kétharmados túlhatalom kialakulását és a kis pártok elleni negatív diszkriminációt is.

4. Közteherviselést! – igazságos, az alacsony jövedelműeket segítő progresszív adórendszert!

Az egykulcsos adó bevezetésétől az unortodox gazdaságpolitika apostolai anno azt várták, hogy ettől majd felpörög a gazdaság és a vállalkozói kedv – ezzel éppen ellenkező hatásokat figyelhettünk meg. Vajon valóban az alacsony jövedelműeknek kellene a hátukon vinni a válság terheit? Nem! Fizessenek többet a vagyonosok az államkasszába!

5. Esélyegyenlőséget! – a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok diszkriminálása helyett az egyenlő jogok biztosítását, a büntetőjogi szigor helyett a szociális és egészségügyi ellátás fejlesztését!

Az állam mintha végképp lemondott volna arról, hogy a társadalom peremére szorult embertársainkat felemelje – a kirekesztés egyre inkább hivatalos politikává válik. Szegregált oktatás, célzatos rendőri zaklatások, diszkrimináció az élet minden területén – ez vár rád, ha hajléktalan, roma vagy éppen fogyatékos vagy. Másodrangú állampolgárként kezelnek. Ha nő vagy, jóval kevesebbet keresel, és kevesebb eséllyel kerülsz vezető pozícióba. Arra van szükség, hogy már az oktatás legalsóbb szintjén következetesen végrehajtsák az antidiszkriminációs jogszabályokat, bevonják a hátrányos helyzetű csoportokat a róluk folyó döntéshozatalba, a szigorú büntetések politikája helyett pedig a szociális és egészségügyi ellátást fejlesszék.

6. Független igazságszolgáltatást! – a bírói hatalom, az Alkotmánybíróság, az ombudsmani hivatalok függetlenségének és tekintélyének helyreállítását!

A bírói hatalom függetlensége a jogállam egyik fő pillére – nálunk sajnos mindig inkább álom volt, a pártpolitikai mutyi ide is betette a lábát. A bírók nyugdíjazásával, az Alkotmánybíróság hatalmának és tekintélyének megnyirbálásával, a pártpolitikai kötődésű főbíró-jelöléssel, az ügyészek szabad bíróság-választásával, az ombudsmani hivatalok megszüntetésével a helyzet tarthatatlanná vált. Ez a helyzet nem képzelhető el a jelenlegi alkotmány módosítása vagy teljes megújítása nélkül. Magyarország legyen újra demokratikus köztársaság!

7. Demokratikus jogalkotást! - új lobbitörvényt, a futószalag-törvényhozás tilalmát, a jogszabály-előkészítés követelményeinek szigorítását!

Ma Magyarországon szimbolikus jogalkotás folyik: anélkül születnek törvények, hogy komoly hatásvizsgálatokat készítenének róluk, vagy egyáltalán érdekelné a jogalkotókat a törvények joghatásossága. Futószalagon hozzák a törvényeket, a társadalmi egyeztetést cinikusan semmibe véve, még az új alkotmány vitájára is csak 9 napot hagytak. A törvényelőkészítés során ismeretlen lobbiérdekek működnek közre, míg a non-profit érdekérvényesítőknek szinte semmilyen beleszólásuk nincs a folyamatba. 2006-ban egy lobbitörvény kötelezővé tette a lobbisták nyilvátartását, de 2011-ben ezt eltörölték. Új lobbitörvény kell, ami tiszta vizet önt a pohárba! Szigorítani kell a törvényelőkészítés feltételeit, csak alapos vitával és társadalmi egyeztetés után fogadhassanak el új jogszabályokat!

8. Átláthatóságot! – ellenőrzést a közpénzek elköltése fölött, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés biztosítását, az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát!

Minden olyan költség, amit az adófizetők finanszíroznak, közérdekű adat, tehát a nyilvánosságra tartozik. A hatalom azonban semmibe veszi ezt a szabályt és folyamatosan titkolózik: az újságírók, jogvédők gyakran hosszas pereskedés után sem jutnak hozzá olyan adatokhoz, szerződésekhez, amik gyanús beruházásokról, közbeszerzésekről ránthatnák le a leplet. Paks, Sávoly, Margit-híd, MVM és még sorolhatnánk. Amíg az ügynöklisták nem kerülnek napvilágra, a múlt még mindig itt kísért közöttünk. Az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala és a közpénzek elköltésének átláthatóvá tétele nélkül nincs együttműködés!

9. Korrekt munkavilágot! – a munkavállalói jogok és a szakszervezetek megerősítését, a szakszervezetekkel való érdekegyeztetés helyreállítását, a méltánytalan közmunkaprogramok megszüntetését!

Az új Munka Törvénykönyve bevezetésével olyan munkavállalói jogok inogtak meg, amelyeket százötven éves küzdelemben vívtak ki a munkavállalók, akik kiszolgáltatottabbá váltak – különösen akkor, ha elveszítik a munkájukat. 9 hónap helyett már csak 3 hónap áll az álláskeresők rendelkezésére, a munka világából kiszorulók számára pedig legfeljebb méltánytalan közmunkaprogramok állnak rendelkezésre. A méltánytalan közmunkaprogramokat meg kell szüntetni, a Munka Törvénykönyvét módosítani kell, megerősítve a munkavállalói jogokat – és vissza kell állítani a szakszervezetek jogait, illetve az érdekegyeztetés fórumait is!

10. Vissza a jövőnket! - Esélyegyenlőségen alapuló versenyképes köz- és felsőoktatást, tanszabadságot, az intézményi autonómiák helyreállítását! A tudás, a kultúra és az értelmiség érdemi megbecsülését!

Az ország versenyképességének kulcsa a képzett munkaerő. Ma Magyarország a legrosszabb helyen áll Európában abból a szempontból, hogy mennyire tudja az iskola kiszakítani a tanulókat a hátrányos társadalmi helyzetükből. Ennek megváltoztatása csakis egy integrált, esélyegyenlőségen alapuló oktatási rendszer kialakításával érhető el. A felsőoktatási intézmények központi tervutasításos irányítását meg kell szüntetni, vissza kell adni az egyetemek autonómiáját. Meg kell szüntetni a hallgatók röghöz kötését, növelni kell az elérhető egyetemi helyek számát. Magyarország nem agrárország!

11. Fenntartható fejlődést! – a természeti erőforrások megőrzését a jövő generációk számára, a megújuló energiaforrások kiaknázását a gazdaságban!

Sokáig azt hittük, büntetlenül és korlátlanul kizsákmányolhatjuk a természeti erőforrásokat – ma már tudjuk, hogy ezek az erőforrások végesek, visszafordíthatatlan folyamatokat indítottunk el. A környezetvédelem nem széplelkek luxushobbija: ha nem gazdálkodunk bölcsen az erőforrásainkkal, akkor bizony az unokáink látják kárát. Az utolsó előtti pillanatban vagyunk, ha nem lépünk időben, egy alapvető természeti katasztrófa küszöbére juthatunk. A gazdaságot át kell állítani a megújuló energiaforrások használatára.

12. Az EU alapértékei melletti határozott kiállást! - az európai integráció további elmélyítését szolgáló külpolitikát, kiszámítható gazdaságpolitikát!

Magyarország ellen nem esküdött össze a világ, nem folyik szervezett támadás – egy szűklátókörű politikai elit járatja le az országot ország-világ előtt. A szabadságharcos retorika helyett el kell mélyítenünk az európai projekt iránti elkötelezettségünket, ki kell állnunk azokért a közös értékekért, amik garantálják, hogy Európa ne magába zárkozó, erődszerű államokból álljon. Tiszteljük az EU közös értékeit és ne legyünk kiszámíthatlanok.