A 2010-es önkormányzati választásokon győztes fülkeforradalmárok által uralt csepeli képviselő-testület tavalyi döntése alapján idén ünnepeljük Csepel újjáépítésének 300. évfordulóját. Kerületünk Kedves Vezetője ezért indíttatva érezte magát, hogy július 6-án, a parlamentben „…Csepel újjáépítésének 300. évfordulója apropóján.”, /csepel.hu/ beszédet mondjon. Napirend előtti felszólalásával saját maga cáfolta meg saját korábbi mondatait. Bevallotta: nem „Csepel újjáépítését” ünnepeljük 2012. július 18-án. Íme az általa „felhozott”, Csepel 300 éve történt újjáépítését tagadó tények:
> „2012. július 18-án lesz három évszázada, hogy a török pusztítás után úrbéri szerződésbe foglalták Csepel újjáépítését.” Tehát nem az újjáépítést, hanem egy úrbéri szerződés létrejöttét ünnepeljük.
> „…1712. július 18-án Savoyai Jenő herceg, svábországi hadfiak számára adott engedélyt, hogy …Csepel falut újjáépíthessék.” Azaz ismét bizonyítja, hogy nem az újjáépítést ünnepeljük, hanem csak az újjáépítésre kiadott engedélyt, ami jogilag valószínűleg nem is azonos fogalom egy szerződéssel.
> „…1712. július 18. a csepeli újjáépítésre adott felhatalmazás”. Ami úgy szintén nem jelenti Csepel újjáépítését,de már nem is engedély. Felhatalmazás Csepel újjáépítésére.
Mindhárom idézet egyértelmű abban a vonatkozásban, hogy polgármesterünk ezzel beismeri: 1712. július 18. nem Csepel újjáépítésének dátuma, hanem az újjáépítésre felhatalmazást adó engedély, szerződés.
Azt, hogy Németh Szilárd most igazat mond, s valóban nem 1712 Csepel újjáépítésének éve, Dr. Bolla Dezső, Csepel története c. könyvében tényekkel bizonyítja: „Csepel …1715-ben még nem fordult elő az összeírásokban,…a község újratelepítésére az 1720-as regnikoláris /országos/ összeírás szerint 1717-ben került sor”. De ha a polgármester parlamenti beszédében, tulajdonképpen egyetértve Bolla Dezsővel, „igazat mond” /bár nem tudom, mit szólnak hozzá átvert társai/, akkor most már „itthon”, Csepelen is kimondhatná az igazságot: idén nem Csepel újjáépítésének 300. évfordulóját ünnepeljük. Akkor azonban meg kellene mondani a csepelieknek az igazságot arról is, hogy miért költünk ilyen nehéz pénzügyi helyzetben tízmilliókat az ünnepséggel kapcsolatos programokra, zászlótartókra, országzászlóra. Ki kellene mondania: Tisztelt Csepeliek, hazudtam, elnézést kérek!
Nem hiszem, hogy ez a pillanat most bekövetkezik. Németh Szilárd nem az a személyiség – véleményem szerint –, aki ezt megteszi. Ide idézem, már korábban, általam is felemlített mondatát: „Csak nem képzelik, hogy hazudok?” Most is ideírom: nem, mi nem képzeljük! Viszont parlamenti beszédével van még néhány gondom:
1) „Csepelen valósult meg a magyar hadiipar hőskora…” Egyrészt nem tudom, hogyan tud egy hőskor megvalósulni, másrészt ha a „magyar hadiipar hőskora” Csepelhez köthető, akkor hogyan értékeljük például az 1848-ban államosított Pesti Vasöntő és Gépgyár Társaságnak a magyar fegyvergyártásban játszott szerepét?
2) „A gyáralapító Weiss Manfréd…kórházat hozott létre,…”. Nem kívánom a gyáralapító érdemeit csökkenteni, de ő 1922-ben meghalt, a kórház pedig 1924-ben épült.
3) „Éppen ezért 2010. október 3., ugyanúgy, ahogy 1712. július 18. a csepeli újjáépítésre adott felhatalmazás, csak nem egy herceg, hanem a csepeli emberek döntő többségének demokratikus akarata alapján”. Felháborító hazugság összemosni a törökök okozta ország rombolást, az akkori falu elnéptelenedését, Csepel 2010-es helyzetével. Igaz, azt se vártuk el polgármester úrtól, hogyha őneki egyszer megadatott, hogy a parlamentben erről beszéljen, akkor nem engedje el magát. El is engedte. Mint a testületi ülésen szokta volt. De ez már több mint hazugság. Bűn. Bűn a csepeli emberekkel, a csepeli emberek erőfeszítéseivel szemben. Arról nem is beszélve, hogy Németh Szilárd nem a csepeli emberek döntő többségének szavazatával lett polgármester. A választópolgárok 18,5 %-a választotta meg!
4) Állításával szemben, még nem „országos természetvédelmi védettségű” a Tamariska-domb.
5) Nem felel meg a valóságnak, hogy „ők indították el Csepel teljes csatornázását”. Az előző vezetés időszakában készítették el a terveket, megvalósításukra azonban már nem kerülhetett sor.
Polgármesterünk beszéde vége felé büszkén és magabiztosan jelentette a fülkeforradalmi többségű parlamentnek, pontosabban a jelenlévőknek /több forradalmi bajtársa, így például a képek tanulsága szerint, az általa kitüntetett, Csepel Díszpolgára címet viselő képviselőnő is hiányzott/, hogy nyugodjanak meg: „Csepel ma jó úton halad”. Ahogy én ismerem a csepelieket, ma már a rászavazók nagy része sem így gondolja.
V O X
