Úgy tűnik, a Fidesz hatalom egyre többször használja a kollektív bűnösség elvét. Ha a társadalom bizonyos csoportjaiban előfordulnak olyanok, akik nem jogkövetően viselkednek, akkor ahelyett, hogy őket vonnák felelősségre, mindenkit megbüntetnek, kivétel nélkül - olvashatjuk a HAJNALI FÉNY című blogban, xava cikkében. Az írás így folytatódik:

Voltak, akik visszaéltek a munkanélküli járulékkal?  Nosza, meg is kurtították  3 hónapra, miközben Európában ez elképesztően alacsony időtartam. Azokkal is kiszúrtak ezzel, akik valóban elvesztették a munkájukat, és szükségük lenne a segélyre.

De nem csak az ellátás lett kevesebb: bűnösnek számítanak, kiknek nincs munkájuk. Olyanoknak, akik csak élősködni akarnak a társadalmon, de dolgozni nem. Pedig ott van nekik az alamizsna közmunka, fillérekért (a létminimum töredékéért), és a hatalmon lévők nem értik a nyavalygást, mikor akár gombát is szedhetnének. ..
Felháborító az a lekezelő cinizmus, ahogy a munka nélkül lévőkről gondolkodik és kommunikál a Fidesz, és a kormány. Úgy tesznek, mintha válogatni lehetne a munkahelyből, mintha az ígért egymillió új munkahely létezne, pedig a valóság pont az ellenkezője. Tán soha ekkora munkanélküliség nem volt az országban, és soha ekkora kilátástalanság. Nem véletlen mennének innen el a fiatalok, bárhová.

De a vállalkozások sem járnak jobban. A rengeteg adójogszabály átláthatatlansága, a mérhetetlen bürokrácia azoknak okoz egyre több terhet, akik rendesen adóznak, és  ezalatt  az adóhatóság árgus szemekkel figyel mindent, már a létezés is gyanús.  Viszont a „feketézők”, a nagyban játszó adócsalók legtöbbször be sincsenek jelentve az adóhivatalnál, így például egy ellenőrzés során nem is kerülhetnek a revizorok látókörébe.

Vagy nézzük a rokkantakat. Tudom, valóban vannak, akik visszaéltek és jogosulatlanul kaptak ellátást, vagy parkolókártyát. De ahelyett, hogy a csalókat emelték volna ki, az egész ellátást átalakították; megszűntettek, elvontak, és olyan megalázó helyzetekbe hozták a sérült embereket is, hogy az már szívszorító.  Arra már nincs is értelmes magyarázat, hogy a sérülteket foglalkoztató cégek, alapítványok életét is miért kellett ellehetetleníteni…
Lassan már alig marad olyan csoport, akik ne hordanák magukon a Fidesz-féle kollektív bűnösség stigmáját.
Legutóbb a cukrosok, szívbetegetek is kaptak egy pofont: ha nem úgy gyógyulnak, ahogy a bürokraták szerint kell, nem kapnak támogatást a gyógyszereikre. Ezalatt egyes újszerű kutatások, mint például Szendi Gábor tanulmánya pont arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenleg alkalmazott gyógymód tartja fenn a cukorbetegek állapotát(tanulmány). De jelen szempontból a tudományos vita talán lényegtelen is: az elv itt is érvényesül, bűnösnek bélyegeztettek, mert betegek mernek lenni, kész.
És nem jártak jobban a képző cégek sem. A szakképzési hozzájárulást idén átalakították, mondván vannak iskolák, ahol indokolatlanul könnyen lehet papírt szerezni egyes szakmákról. Erre természetesen az a kormány válasza, hogy elvonták az összes szakképzési járulék felhasználásnak lehetőségét a cégektől, vagyis pár csaló miatt egy egész ágazatot büntettek. Számos felnőttoktatással foglalkozó cég - főleg  nyelviskola – tönkrement, de úgy látszik ez (sem) számít.
Nem maradtak ki a hajléktalanok sem, nekik sem szabad csak úgy büntetlenül üldögélni városban, valóságos hajtóvadászat indult ellenük...

Persze kisebb tételeknél is láthatjuk ezt a tendenciát. A sok szemetelő miatt körbekerítik a Bazilikát, ahelyett hogy a takarítást oldanák meg, vagy a szemetelőket büntetnék.
 A néhány lógós diák miatt bevonják a rendőröket is az oktatás területére, pedellusok fognak vigyázni a REND-re az iskolákban (kíváncsi vagyok, a körmöst mikor vezetik be).  
De megkapták a közgazdászok is a maguk „csomagját”, miszerint a közgazdászképzésben adóelkerülésre tanítják a diákokat. Attól függetlenül, hogy ez egy hatalmas butaság, pontosabban hazugság, azért jó hivatkozási alap volt arra, hogy megszüntessék az államilag támogatott közgazdász-képzést.

Számomra furcsa, hogy társadalmunk mindezt teljesen közönyösen szemléli. Amíg nem érinti az adott embert, addig „dögöljön meg a szomszéd tehene is” , és ehhez néha kicsit kárörvend is, hogy úgy kell neki.
Csak egy példa a sok közül… hányan is mentek a rokkantakkal együtt érezve, tüntetni értük, vagy hányan álltak ki mellettük?
És nem csak, illetve nem elsősorban személyekre gondolok, hanem szervezetekre, közösségekre. Persze érthető, hogy mindenki a saját problémáját tartja a legnagyobbnak, és a saját rendezvényre mozgósít. De amíg az emberek nem érzik a másik baját, nyűgjét is legalább annyira fontosnak, mint a sajátot, addig minden csoport izolált marad, és addig nem lesz sem összefogás, sem fejlett állampolgári érdekérvényesítés.

Azt se felejtsük el, hogy az adók, járulékok, amiket a fizetésből élők, a vállalkozók illetve a cégek fizetnek be, az az állami bevétel, vagyis valahol a mi pénzünk. Ezért is - nomeg mert demokráciában élnénk, vagy mi - jogunk van beleszólni, az állam mire költi el. Persze nem egyesével, és nem adhoc: négyévente, szavazással bízzuk meg hol egyik, hol másik pártot arra, hogy az ígéretei szerint ezt megtegye. Vagyis a kormány feladata az lenne, hogy az állami bevételeket elossza, igazságosan, szolidárisan. 
Ehhez képest teljes káosz, már-már őrület folyik ebben az országban. És arra Orbánék nem kaptak felhatalmazást még azoktól sem, akik 2 éve rájuk szavaztak, hogy a felső rétegeket támogassák lépten-nyomon , hogy a Fidesz-közlei cégeket nyomják tele közpénzzel, vagy látszatberuházásokra költsenek, míg a kiskeresetűek terhei csak növekednek,  és a lecsúszó, nehéz helyzetben lévőket segítség helyett eltapossák.
Mert Orbánék azt ígérték, senkit nem hagynak az út szélén. A helyzet ezzel szemben az, hogy a rendszer megbélyegez, kilök magából mindenkit, aki a mezsgyére kerül, és puszta létezésük miatt bűnösnek tekintik őket.
Nem kétséges, előbb-utóbb sorra fog kerülni mindenki, mert az Orbán-féle bűnösségképbe mindenki beletartozik, aki nem családtag, nem fideszes, és nem a baráti körből való. És a kívül maradók azért még mindig az ország többségét jelentik.
Viszont hogy ez változzon, rajtunk is múlik.
Nagy az egyéni felelősség : mennyire érezzük át a másik problémáit, mennyire tudunk magunkért, de   a másikért  is kiállni. Tudva, hogy jogunk van szólni, hogy a politika van miértünk, és ha nem jó az út, akkor jogunk van ellene szólni. A saját és a másik ember védelmében.
Jelenleg ebben kellene fejlődni, mert amíg ez nem változik, az ország ilyen marad: egyre többen lesznek bűnösek kiáltva, miközben nem is vétkeztek. 

A cikk eredeti formában: Hajnali fény