A „Revíziós emlékmű” története után kutatva érdekes dokumentumokra bukkantam Dr. Bolla Dezső-Udvarhelyi András szerzőpáros műveiben /Csepeli Séták – I. Szent Imre tér, Budapest 2005, illetve A Kultúrház élete és halála, Csepel újság 2008. III. 5./. A szerzők a város főterét „járják körbe”, s olvasmányosan írják meg a tér nevezetességeinek rövid történetét. Az országszerte ismert, Csepel Díszpolgára címet kapott, helytörténésznek és a Csepel újság volt munkatársának közös munkájában olvasható, hogy 1944. áprilisa és szeptembere között szörnyű bombatámadások érték az akkori nagyközség főterét. Elpusztult a Kisboldogasszony Templom, a Kultúrház, a Polgári Iskola, a Revíziós emlékmű, s több főtéri épület kapott bombatalálatot.
A Csepel újságban megjelent cikk pedig a Kultúrház történetét dolgozza fel. Megpróbálom néhány gondolatának lényegét röviden összegezni:
Az 1928 februárjában átadott Templom-téri /a tér mai nevét csak 1938-ban kapta/ Kultúrház létrejöttének politikai okai voltak. A két szerző Perényi József 1934-ben írt mondatait hozza fel bizonyítékul, így én is ezt a néhány sort idézem az írásból: „A kommunizmus és a szociáldemokratizmus ellensúlyozására /saját megjegyzés: az 1920 óta működő Munkásotthonra „válaszul”/ szükségessé vált az, hogy a polgári elem részére létesüljön egy hely, hol annak művelődése előmozdítható legyen. Végül szükségessé tette annak létesítését a polgári összetartás istápolásának gondolata is…”. A létrehozott nagyszerű intézmény „a Keresztény Polgárok Szövetségének felügyelete alá tartozott, amelyet dr. Koncz János, Csepel főjegyzője irányított”. A csepeli polgárok politikai érdeke volt tehát, hogy a szociáldemokraták által működtetett Munkásotthon mellett – mivel azt „nem sikerült megszerezni” –, megteremtsék saját kultúrpolitikai céljaikat megvalósító kulturális intézményüket. A Munkásotthon átvételéről persze nem mondtak le. A „munkások tiltakozása és a jogrendszer ereje” ezt azonban megakadályozta. Ezért „legalább a mozgóképvetítés jogát elvették a munkásoktól”. A Munkásotthont „megfojtani” igyekvő, bosszúra áhítozó irredenta rendszer tervei mégis elbuktak. Az 1944. évi április 27-i, május 27-i és július 27-i „pusztító szőnyegbombázás a rendszer összeomlásának előképeként lerombolta a Kultúrházat,…”.
A kultúrház helyén, ma az 1950-ben megépített „első munkáslakás háztömb” található. Nem messze tőle változatlanul áll és működik, mai nevén, a Csepeli Munkásotthon, amely a csepeli szociáldemokraták irányításával, többek között a csepeli emberek téglajegyeiből épült meg. Az 1948-as államosításkor került a volt Csepel Művek jogelődjeinek irányítása alá. A rendszerváltáskor, pontosabban 1991-ben, a gyár 10 vállalata az intézményi vagyont alapítványba „vitte”, s létrehozta az 1998 óta közhasznú Csepeli Munkásotthon Alapítványt. A jelenleg is hatályos alapítványi okirat szerint a létrehozókon kívül sem más vállalat, sem az önkormányzat nem rendelkezik alapítói jogokkal. A csepeli önkormányzat vezetése a 2010. október 3-i önkormányzati választások óta egy fillérrel sem támogatja a több, mint 92 éve a csepeliek művelődéséért dolgozó intézményt. Viszont ők is – éppen a 300 éves „újjáépítési” ünnepségeket elhatározó testületi ülésen döntöttek róla –, megpróbálták megszerezni a „melóst”…
V O X
