„Az elmúlt ezer évben azt tapasztaltuk, hogy ez a nemzet csak akkor volt sebezhető, amikor hiányzott a hit vagy az erő a helytálláshoz, ha elhitették velünk, hogy munka nélkül is juthatunk valamire, ha hagytuk, hogy az egyéni érdek felülkerekedjen az egymás iránti felelősségen, odafigyelésen” - mondta Németh Szilárd, csepeli országgyűlési képviselő, polgármester Szigetszentmiklóson, az ottani augusztus 20-i ünnepségen. Olvasva a mondatot, rögtön mondtam magamban: na végre, valaki szembenéz már egyszer ezer éves történelmünkkel, s kimondja a valót a magyar államalapítás óta eltelt évszázadokról, a legfontosabb tanulságokról. Van ugyanis okunk az elemzésre, a korrekt önértékelésre – éppen Szent István ezeréves államalapítása kapcsán. Hiszen például a tíz évszázadból 150 évet az oszmánok, s több mint 200-at a Habsburgok által bekebelezett országként élt meg a magyarság. A magyar nemzetgyűlés – a trianoni békeszerződés 1920. június 4-i aláírását  követően –, utolsóként, csak 1921. november 6-án mondta ki a Habsburg-Lotaringiai-ház trónfosztását. Így lettünk ismét független ország. S ennek is micsoda ára volt. Azóta sem felejtjük, és nem nézünk szembe az ide vezető úttal sem. Annak idején Horthyék sem tették meg. Bele is vitték hazánkat a II. világháború szörnyű katasztrófájába. Most, a Kedves Vezető hű követőjeként, természetesen Németh Szilárd sem vállalkozik rá….

Helyette – korábbi csepeli beszédeihez híven –, ismét a „legvidámabb barakk”, a „gulyáskommunizmus” a „kutyából nem lesz szalonna” gondolatokkal jellemezte az ezer év történelméből az utolsó 6-7 évtizedet. Amikor „féltünk”, mástól vártuk „boldogulásunkat, hátat fordítottunk egymásnak”. Pedig előtte „rendelkeztünk a Szent Iváni erényekkel, hittel tenni akarással, erővel és összefogással…” és „a magyar nemzet egész Európát meghatározó tettekre volt képes…”. Ezek szerint most megint nem félünk, önmagunk akarunk boldogulni, s nem fordítunk egymásnak hátat. Csak Európának. Igaz nem is vagyunk híresek a jelenlegi Európát meghatározó tetteinkről. Hírhedtek viszont igen.

Bár az általa európai hatásúnak ítélt magyar történelmi tényekkel kapcsolatos megfogalmazásaihoz is lenne megjegyzésem, nem teszem. Minthogy nem akarom az eltelt 60-65 évet sem „tisztára mosni”.  Van, min elgondolkodnunk, van, min változtatni – ezek az évtizedek is bőven adnak okot a tanulságok levonására. Mindenkinek. A mai baloldalnak is. A korai, az ezer esztendőből kiszakított politikusi értékelés helyett azonban érdemes lenne már egyszer valóban a történészekre hagyni történelmünk ezen – hozzánk legközelebbi –, szakaszának elemzését is. Mert például a korszakból Németh Szilárd által is pozitívan kiemelt két esemény – hazánk további sorsára hatással lévő 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy a szögesdrótok átvágása 1989-ben –, sem vonatkoztatható el a progresszív baloldali erőktől, azoktól, akikről a polgármester elfelejtkezett, vagy hamisan szólt beszédében. Hisz jól tudta, a múltat eltitkolni, eltörölni nem lehet, ezért megpróbálta – ott, ahol érdeki kívánták –, hézagosan értelmezni. Tett már rá korábban is néhány kísérletet. Csepel valódi újjáépítésének dátumát például a történészekkel szemben, öt évvel korábbra tette.

Országgyűlési képviselőként azonban ennél nagyobb kontextusokban kellett beszélnie. Neki, Szigetszentmiklóson ugyanis már nem volt elég arról szónokolni, hogyan kell most „Csepelt újjáépíteni”. Nem is tette. Inkább nagy bátran kimondta: „az országot kell megújítanunk”.  De ez is kevés volt, az országon is túl kellett lépnie. Még bátrabb lett: „Az anyaország egységét /ezek szerint már túl vagyunk Csepel, a Főváros és az Ország egységének megteremtésén, szerzői megj./ tovább kell vinni a határokon átívelő nemzetegyesítés keretében, össze kell fogni, hogy ismét közös alkotóerővé válhassunk”. Hogy ebbe egyszer már belebuktunk?! Hogy lassan tönkre megy az ország?! Hogy szinte utolsók vagyunk a gazdasági kilátásokat illetően Európában?! Mindez most nem volt érdekes! Most lózungokra volt szükség – hátha ezzel lehet még híveket szerezni. Ha másutt nem, a szélsőjobbon. Pártjának, a Fidesznek is szüksége lesz rá, 2014-ben, a választásokon.

Ennyit a polgármester szigetszentmiklósi ünnepi beszédéről. Be is fejezhetném, például azzal, hogy hamis próféta, hamis beszédét olvastam. Egy gondolatot azonban nem tudok elhessegetni, ezért leírom: lehet, hogy Németh Szilárd a szigetszentmiklósi országgyűlési választókerületben akar indulni a következő országgyűlési képviselő választásokon? A csepeliek többsége – és egyre növekvő belső ellentábora, a vezérváltásban bízó csepeli fideszes önjelölt, ha van egyáltalán, s miért ne lenne ebben a helyzetben –, szerintem örülne neki, de a szigetszentmiklósiak?

V O X