Tudjuk, hogy Mórickának, a viccműsorok egyik főszereplőjének mindig mindenről ugyanaz jut az eszébe. Csepelnek is van ám Mórickája. Németh Szilárdnak hívják (képünkön). A fideszes polgármesternek is bárhol, bármikor, bármiről ugyanaz jut az eszébe: a kommunisták. (Kommunista, szocialista az nála egyre megy.) Minél inkább kudarcot vall ígéreteivel, minél jobban látható, hogy nincsenek városfejlesztési elképzelései neki és párttársainak, annál gyakrabban kommunistázik. Néhány epizód az elmúlt napokból:
Meglátja például a naptárban október 1-et, az idősek napját, hát azonnal a kommunisták ugranak be neki. Kiáltványában „szeretettel köszönti csepel időskorú polgárait”, akikről mi, közönséges csepeliek tudjuk, hiszen szüleinkről, nagyszüleinkről van szó, hogy életük nagy részét a rendszerváltás előtti évtizedekben dolgozták végig (világháború, , 56’, 68’ 89’…). A polgármester szeretettel eltelve, cizelláltan így üdvözli őket: …” kommunistákból MSZP-sekké átvedlett elnök elvtársak…”
Nézzük a másik esetet. Meghívják Németh Szilárdot a volt fasori gimnáziumba Vermes Miklós fizikatanár szobrának avatására, mégis csak ő a polgármester ott, ahol a legendás pedagógus évtizedekig tanított. Mi jut az eszébe a polgármesternek? Nem tévednek, kitalálták: hát persze, hogy a kommunisták, a „kommunista rezsim”. Örömmel jelentjük a polgármester úr nagyon bátor volt: jól megadta a kommunistáknak a bronzba öntött Vermes tanár úr árnyékában. Mások meg szégyenkeztek. A csepeli Móricka miatt és helyette…
Nemrég haranglábat avatott a mi csepeli Mórickánk a kommunisták által kommunista műszakokban is épített – a fene tudja mire átnevezett, de mindenki által csak – ifjúsági táborként ismert Hollandi úti létesítményben. Már meg sem lepődtünk, hogy ilyen helyen az első adandó alkalommal a kommunisták jutottak az eszébe (Mi más?!). Hazai pályán, a Kis-Duna partján, a jó levegőn, saját bátorságától megrészegülve csak úgy dőlt belőle a kommunistázás.
Tegnap a csepel.hu, a helyi fideszes hatalom szócsöve röpítette világgá az örömhírt: Németh Szilárddal készített interjút a Magyar Fórum, a közelmúltban elhunyt Csurka István lapja. Mórickánknál az újságíró csak megnyomott egy gombot, és már zúdult is rá a Németh Szilárd féle kommunista-csújjogató, amivel így okított: „A kommunista hatalom internacionalista volt”- vágta oda hetykén a csurkista zsurnalisztának.
Más. Németh Szilárd meglát egy Csepeli utcatáblát: „Koltói Anna” (szociáldemokrata munkás, mártír), és ‑ fittyet hányva a tényekre és a kegyeletre ‑ azonnal kommunistázik. Szembe találkozik a centenáriumát ünneplő Csepel SC-vel, neki nem az olimpikonok, a legendás sportsikerek, hanem a kommunisták jutnak az eszébe. A Csepeli Munkásotthon Németh Szilárd előtt vörös posztó, sikereitől gutaütést kap. Szerette volna megszerezni újra és újra csak úgy mint a Csepel SC-t, de az akárhanyadik nekifutása is kudarccal végződött. Saját meddő kísérletei után kik mások jutnak az eszébe mint a kommunisták. A képviselő-testületi üléseken ezzel szórakoztatja a némaságra kárhoztatott, gombnyomogató falkaforradalmárokat. Kommunistázik bármilyen helyzetben, bármiről legyen szó. A számolatlanul sorolható példáktól és a részletektől megkíméljük olvasóinkat, mert – ellentétben az érdes tréfák főszereplőjével ‑ az indulatos, dühöngve kommunistázó csepeli Móricka egyáltalán nem vicces. A csepeli Móricka nevetséges. (anzágo)
