Azt gondolom, hogy magyar ember számára nagyon kedves, a címben szereplő szó! Tökéletesen alkalmas arra, hogy megjelölje azt a módszert, ami a következő, nem egészen két évben a lehető legfontosabb ellenzéki viselkedést jellemezheti, ha eredménnyel kívánnak munkálkodni azon, hogy leváltsák a ma regnáló kormányt.
Tehát a váltásra alkalmas szó és cselekedet megjelöltetett.

Úgy érzem, hogy ma már ennek a kifejezésnek a tömegbázisa is rendelkezésre áll. A magyar emberek egyre nagyobb számban jönnek rá arra, hogy az az út, amelyiken a kormány halad járhatatlan. A siker propaganda, a győzelmi handabanda, a tündérmesék, mind-mind beteges víziók képei. Ezzel szemben az egyre romló életkörülmények, a munkanélküliség, a szegénység, a kitelepülésben megnyilvánuló kilátástalanság lett úrrá hazánkban.

Az is a tényekhez tartozik, hogy országunk egy olyan világgazdasági közegben él, ahol válságjelenségek tapasztalhatók. Ebben a helyzetben még inkább szükség lenne, a felkészült, a politikai és a szakmai szabályok betartására épülő vezetésre. Erős szövetségi politikára országon belül és kívül. Olyanra, ahol nem kitaszítanak, hanem befogadnak, - ha kell, segítenek- egymásnak azok, akik összekapaszkodtak.
A mi vezetőink, ettől az összekapaszkodástól dzsentri felsőbbrendűséggel elhatárolódnak. Kerül, amibe kerül, de nem alkalmazkodnak! Az árat pedig az a nép fizeti, akiket az elvonások sanyargatnak, félrebeszélések, hamis mítoszok szégyenítenek!
Ez az a tény, amit már pontosan lát a többség itthon!
A megoldást, összefogással, a mostani kurzus leváltásával kívánja elérni. Ez a törekvés, végtelen nagy önmérsékletről, és bölcsességről tesz tanúbizonyságot akkor, amikor kormányzati körökben hallani a "nem demokratikus megoldást is" mint a politikai feszültség megoldási lehetőségét. Jó lenne pedig ezt a gondolatot alaposan elrejteni. A nem demokratikus megoldás felvetése, nem játék!

Együtt 2014 összefogás úgy néz ki, hogy az egyetlen alternatíva arra, hogy biztosan leváltható legyen a mai rendszer. Ahhoz ugyanis, hogy egyszerű kormányváltás legyen, nem kéne ekkora összefogás. Akár melyik ellenzéki párt, elvileg képes lehetne arra, hogy többséget szerezzen és választást nyerjen. Csak, ebben a helyzetben nem történne minőségi változás. A Fidesz kiépítette és bebetonozta azokat az embereit, akik a választott kormány ellenében, egy másik hatalomnak engedelmeskedve, annak az elvárásait teljesítve folytatná az eddigi tevékenységét. Megakadályozná, hogy a többség érdekei szerint haladjanak a dolgok. A megszüntetett kivéreztetett demokratikus intézményrendszer alkalmatlanná válna a nép akaratának igazi képviseletére. A választott szervek, (kormány, önkormányzatok stb.) csak formálisan tevékenykedhetnének, mert az igazi hatalom, 4, 6, 9 évre (néha még tovább) a mostanában kinevezettek kezébe összpontosul, és hűbérelven működik.
A minőségi változtatáshoz, minőségi többség szükségeltetik.
Ezt pedig egy nagyon széles összefogás hozhatja csak meg. Akkora mennyiségi erőt kell felmutatni, amekkora megteremtheti a minőségi változtatás lehetőségét.

Igen kétharmad kell!
Azért, hogy visszaállíthassuk a nép uralmának lehetőségeit. Megteremthessük az állampolgárok számára a jobb élet, az anyagi felemelkedés és a fejlődés feltételeit. Ehhez ki kell venni az önös céllal, bigott ideológiákkal, kivételezésekkel és protekciókkal politizálók kezéből az irányítást! Ezért, a demokrácia létkérdéséről dönt az, aki ebben a kérdésben állást foglal. Ebben a kérdésben, ebben a helyzetben, nincs helye a finnyásságnak, a kicsinyes elhúzódásnak, az önös vágyak dédelgetésének. Régi mondás szerint most válik el a sz.r a májtól!
A demokrácia fazonját adó vitákat később, le lehet majd folytatni. Akkor lesz helye a részleteknek, a számolgatásnak az arcél és muszklimutogatásnak. Most a demokráciát kell újra megteremteni azért, hogy felszabadítsuk a béklyó alól a nemzetet, és fejlődhessen ez az ország, gyarapodhassanak állampolgárai. Azt, hogy a demokratikus keretek között hogyan és mely erők vezetésével haladunk, ahhoz később lesz idő felkészülni.
Ezt hozta nekünk ötvenhat, ötvenhatodik évfordulója.
Elkeserítő, bigott állapotokat az ortodox vezetésben, és reményt a kibontakozásra, a haladást akaró tömegekben!
Most látszik csak tisztán, mert kimutatták a foguk fehérjét, hogy 2006-ban mire is ment ki a "játék". Forradalmat emlegettek az azóta Csepel díszpolgárává vált nő harsogásával a székházgyújtogatók és tank elindítók, de valójában ellenforradalomra, egy kéngőzös avítt nosztalgiára koncentráltak. (Horváth Gyula blogja)